Ezzel együtt már huszonöt napja tart és jelenleg 72 városra terjed ki a mozgalom. Arab tavasz után jönne az amerikai ősz?

A forradalmi hullám az Egyesült Államokat is elérte volna? Egyelőre biztosan nem, de nehéz megjósolni, mivé fejlődhetnek a gazdasági elégedetlenség miatti megmozdulások. 2009-2010 az alkotmányhoz ragaszkodó, alulról építkező radikális jobboldali mozgalom, a Tea Party időszaka volt Amerikában.

A kormány túlzott hatalmától tartó, a piacgazdaságot, a fiskális fegyelmet, az egyéni szabadságot mindenek fölébe helyező országos mozgalom nagygyűléseken, tüntetéseken nyilvánította ki követeléseit, tudatta határozott véleményét a választott politikusokkal. Programjuk egy részét magáévá tette a Republikánus Párt, mely a Tea Party hathatós segítségével a 2010-es törvényhozói választásokon nagy vereséget mért a Barack Obama vezette Demokrata Pártra. Visszaszerezték a képviselőházban a republikánus többséget.

A megosztott hatalommal folytatódott az ideológiai huzavona a kormány és a törvényhozás között, miközben az ország gazdasági helyzete tovább romlott, a munkanélküliség több mint 9 százalékra ugrott. Az embereknek lassan elegük lett az egyre fokozódó gazdasági egyenlőtlenségből, és abból, hogy a megszorítások leginkább a középosztályt sújtják.

A bonyolult adórendszer számtalan kibúvót ad a nagyvállalatoknak és a milliomosoknak. A lakosság kétharmada támogatja azt a tervet, hogy az Obama-kormány a deficit csökkentése érdekében felemelje az egymillió dollár feletti jövedelemmel rendelkezők adóját. A republikánusok olcsó politikai populizmussal, az osztályharc kirobbantásával vádolják az elnököt, és hallani sem akarnak semmiféle adóemelésről.

A feszült gazdasági helyzet az utcára hívta az embereket, elsőként a pénzügyi központ területére, a New York-i tözsde környékére, a Wall Streetre, hogy az első számú ellenséget a kizsákmányoló bankokat ítéljék el. A „Foglaljuk el a Wall Street" elnevezésű tüntetéseket sokáig nem vették komolyan, mert „hivatásos" baloldali protestálókat véltek felfedezni a szervezőkben, akik a G8 csúcstalálkozókon és más globális összejöveteleken is rendszeresen feltűnnek.

Követeléseik nagyon zavarosak, sőt teljesithetetlenek voltak: szüntessék meg a piacgazdálkodást, vonják felelősségre és csukják le a bankvezéreket, engedjenek el minden adósságot, legyen ingyenes oktatás, stb. Csatlakoztak a csoporthoz a háborúellenes tüntetők, a homoszexuális jogokért küzdők, a palesztinokért szót emelők.

Feltűnést ugyan keltettek, de senki sem vette őket komolyan. Azóta kezdenek a tüntetésekkel számolni, amióta egyre több középosztálybeli csatlakozik hozzájuk: állásukat vesztett tanárok, értelmiségiek, alkalmazottak. A szakszervezetek is támogatják őket. Kikristályosodott követelésük máig sincs, de egy nagy réteg frusztáltságát, kiábrandultságát demonstrálják, és számuk egyre növekszik. A republikánusok egyértelműen elítélik a „csőcseléket", veszélyesen megosztónak tartják, hogy amerikai amerikai ellen tüntet.

A jobboldali médiaguruk a „marxista anarchistáktól", „Lenin szövetségeseitől" tartanak, és arra figyelmeztetik a milliomosokat, hogy az utcára vonszolják és megölik őket. A demokraták titokban örülnek, de közösséget hivatalosan nem vállalnak az elégedetlenekkel, félve, hogy esetleg erőszakba torkollik a protestálás.

A tüntetőknek pedig nem kell egy párt sem, hiszen éppen a politikai rendszer korruptsága, tehetetlensége ellen emelnek szót. A tévécsatornák politikai beállítottságuk függvényében közvetítik az eseményeket.

A balliberálisok csupa jó arcú orvost, mérnököt, kisgyermekes szülőt vélnek felfedezni a tömegben, a jobboldaliak csak a félmeztelen ordítozókat mutatják A hétvégére újabb csoportok hívtak utcára embereket, ezúttal Washingtonba. A 99 százalék vissza kivánja venni az országot a kiváltságos egy százaléktól.

New York polgármestere, Michael Bloomberg szerint az embereknek joguk van kifejezni elégedetlenségüket, és addig maradhatnak az utcán, ameddig betartják a törvényeket. Az Egyesült Államokban a vietnami háború elleni tüntetések óta nem volt ilyen méretű országos megmozdulás.

Nem tudni, hogy tovább növekszik-e a tüntetők száma, kikristályosodnak-e követeléseik, és ezzel befolyásolják a politikai irányvonalat, netán erőszakba fullad minden, vagy a rossz idő beálltával egyszerűen hazamennek-e az emberek. Pillanatnyilag minden bizonytalan.

Balla Eszter - hetivalasz.hu