Ma 2020 február 17. Donát napja van. Holnap Bernadett napja lesz.
1950ec8f8b55c2832807bf5d10220dcd.jpg

Antidogma - Washington–Rijád–Volgográd

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Alig néhány héttel a Szocsiban rendezendő téli olimpiai játékok előtt Vlagyimir Putyin joggal gondolhatta, hogy – legalábbis a média szempontjából – minden adu a kezébe került {...}

{...}Mihail Hodorkovszkij csaló oligarcha (melyik nem az?), a Pussy Riot ultrafeministái és a Greenpeace fizetett aktivistái szabadon bocsátásával.

Egyesek azonban készek voltak elrontani az ünnepet, bármi áron. A volgográdi öngyilkos merényletek 33 halálos és több tucat sebesült áldozatot követeltek.

Oroszország régóta bonyolult kapcsolatot tart fenn a kaukázusi muzulmán köztársaságokkal, amelyek a Szovjetunió felbomlása óta nolens volens visszatértek a moszkovita befolyási övezetbe. Geostratégiai okokból Putyin mindig különleges figyelmet fordított a pacifikálásukra, hiszen dél felé ezek biztosítják Oroszország számára a földrajzi mélységet, nem beszélve a földjükben található számos ritka fémről, cserébe az orosz Rogyina (haza) védelméért.

Mintegy húszmilliós lakosságuk az erős szufi hatást mutató hagyományos iszlámot gyakorolja a VII. század óta, ezért mondta azt az orosz elnök 2012 augusztusában, hogy „az iszlám az orosz társadalom és kultúra integráns részét képezi”, ami történelmileg kétségtelenül igaz, a Dagesztánban és Csecsenföldön időről időre fellángoló szeparatista kísértések ellenére is.

Ezt a törékeny, de valós – mivel több évszázadot túlélt – egyensúlyt Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok mindenáron és nyilván eltérő, mégis együttható okokból fel akarja borítani. Mindenekelőtt a vahabita iszlám terjesztésével, amely egyfajta muszlim kálvinizmusként az amerikai evangelizmus tükörképe.

Első pillantásra talán természetellenesnek tűnő, valójában nagyon is logikus szövetségük egészen 1945-ig, Roosevelt és Ibd Szaúd paktumáig nyúlik vissza, gyakorlati tűzpróbájára pedig az 1979-ben kezdődő afganisztáni háború teremtett alkalmat. A szovjet megszállók ellen ekkor került sor a katonai vagy „kis” dzsihád fogalmának feltámasztására (mivel a „nagy” dzsihád a belső démonok elleni küzdelmet jelenti), konkrétan a szaúdi vahabizmus keretében, a rijádi olajmannából finanszírozva, a CIA logisztikai támogatásával és a hitetlenek kiűzésére az egész világról verbuvált muzulmán brigádok részvételével.

Az iszlám fundamentalizmus és a puritán kálvinizmus közötti lelki rokonság vagy „mentális antant” legrövidebben azzal magyarázható, hogy az előbbi leragadt az Ószövetségnél, az utóbbi pedig visszatért hozzá. Napjaink angolszász turbókapitalizmusának etikája – mint az Ószövetség és az eugenetika egyesüléséből létrejött sajátságos UFO – több szempontból is hasonlít a Szaúd-Arábiában és Katarban de facto államvallásnak számító vahabizmus doktrínájára. Mindenkinek feltűnik például az amerikai társadalmat egyre inkább uraló „juridizmus”,  amely a szabadság (egykori) honában az élet minden területére kiterjedő és elvileg legalábbis mindenki számára kötelező magatartási tilalmak valóságos katalógusát hozta létre. A mai Amerika sárga és vörös vonalak mátrixa, kivéve néhány területet, amelyeken viszont az anarchia szinte kötelező. Egyre gyorsabb ütemben és – úgy tűnik – feltartóztathatatlanul amerikanizálódó társadalmainkat az amerikai alkoholtilalom korszakából ismert prohibicionista mentalitás elhatalmasodása fenyegeti, amely azzal a paradoxonnal jellemezhető, hogy minden, ami nem engedélyezett, az tiltott, és minden, ami nem tiltott, az kötelező.

Ezen az eszmei síkon mozogva a vahabizmus csupán egy hosszú kötelesség-kódex, amely totalitárius módon gúzsba köti a hívők mindennapjait, kivéve persze az e világi uralkodókét, akiknek számos „kilengést” engedélyez. De vajon a jogi paraván mögött mi marad? A valódi erkölcs hiánya, egy  morális transzcendenciától megfosztott világ, amelyben a bűn megengedett, amint Isten vagy a demokratikus bálvány nevében követik el. Mindez jól látható Szíriában, ahol a szalafista-vahabita dzsihádisták Allahra hivatkozva gyilkolnak – a posztkeresztény Nyugat áldásával.

Az azonos lelki gyökerekből táplálkozó kálvinista és vahabita puritanizmus számára a hit nem tettekben nyilvánul meg: elég csak „hinni”, és így szinte teljesen érzéketlenné válni a „bűn” fogalmára.

Joggal tehető fel a kérdés, hogy e két teológiai deviancia számára egyáltalán létezik-e még Isten? Mert ha Isten többé már nem a mindennapi élet tettei, hanem egy absztrakt hithez való csatlakozás és különböző – elrendelt, de nem átélt – rítusok szigorú (teátrális és mechanikus) végrehajtása alapján ítél, akkor az, ami az „isteni üzenet” lényegét alkotta, egyszerűen eltűnt. Így az iszlám hatodik pillére,  „a hitetlenek minden eszközzel – akár erőszakkal – történő megtérítésének” rejtett kötelessége a koráni tanítással szöges ellentétben álló magatartásokat engedélyez. Így a hagyományos iszlám teológia szemében a vahabizmus inkább csak egy hamis látszat (al-Dadzsal), a keresztények Antikrisztusának megfelelője.

Mindenesetre a Volgográdban történtek azt mutatják, hogy az amerikai és szaúdi érdekek és módszerek jottányit sem változtak, amint azt a Csecsenföldön és Boszniában, Hszincsiangban és Dagesztánban, Líbiában és Szíriában az angolszász titkosszolgálatok által, szaúdi és katari pénzen kiképzett arab, észak-afrikai, európai, sőt kínai zsoldosok bevetése is bizonyítja. Több száz harcedzett csecsen jelenléte Szíriában a legradikálisabb iszlám elemek oldalán megannyi időzített bomba az oroszok számára a kaukázusi biztonsági helyzetre nézve. Nem hiába fenyegette meg burkoltan Bandar Ben Szultán, a szaúdi titkosszolgálat feje Putyint múlt évi moszkvai látogatásán, világossá téve, hogy ha az oroszok a kilátásba helyezett zsíros szerződések ellenére sem hagynak fel Basár el Aszad támogatásával, akkor ők sem fogják garantálni a téli olimpia biztonságát. Ebben a kontextusban a volgográdi merénylethullám akár a zsarolási potenciáljuk nyílt fitogtatásának is tekinthető.

Valamiről azonban megfeledkeztek. Nevezetesen arról, hogy Putyin Oroszországa már nem ugyanaz, mint Jelciné volt. Ezt a leckét az amerikaiak már tudják, és a szaúdiak is meg fogják tanulni. Az orosz elnök karakterét ismerve kétség sem férhet hozzá.

Gazdag István - demokrata.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (171) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (479) Vetítő (37) Nagyvilág (1446) Gazdaság (637) Tv fotel (65) Heti lámpás (232) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Politika (1571) Mozaik (42) Mozi világ (440) Flag gondolja (33) Tereb (139) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Kultúra (4) Történelem (13) Egészség (50) Jobbegyenes (1689) Életmód (1) Mondom a magamét (4316) Belföld (5)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>