Ma 2024 december 13. Luca, Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.
dpa5xz.jpg

Antidogma - Az antirasszizmus a XXI. század kommunizmusa

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Az antirasszizmus nem a rasszizmus ellentéte, hanem egy ellentétes irányú rasszizmus.

„Obama győzelme diadal a szélsőjobb fölött, a rasszizmus fölött az egész világon.” „Végre egy fekete elnök!” „Obama? Boldog vagyok, hogy megválasztották, mert fekete.” „Obama alkalmasabb, mint a többiek, mert génjeiben hordozza a sokféleséget, amely szükségképpen az összes kontinenshez kapcsolja, és csakis egy békepolitika felé vezetheti.”

Csaknem teljes volt az egyhangúság fehérek és feketék részéről. A média világszerte „az első fekete amerikai elnököt” ünnepelte Obamában. Extázisban élt. Egy fekete a világ legnagyobb fehér nemzete élén. Halleluja! Ez már a világbéke kezdete. Nem vitás: a néger az emberiség jövője. Teljes volt a boldogságuk. Másrészt talán paradoxonnak tűnhet, de Obama megválasztása végeredményben a rasszisták malmára hajtotta a vizet, mert az általa kiváltott reakciók ismét csak a faji kérdés megkerülhetetlenségét igazolták a szemükben.

A színes bőrűek bevándorlását támogató európaiak képmutatók, mert a „faj” kiküszöbölésére törekedve valójában megteremtették a legrasszistább korszakot. Nagyon messzire elrugaszkodtak a faji realitás talajáról, de aztán visszahulltak a porba, amelyből vétettek. Létrehozták a fehér öngyilkosság mechanizmusát, azt a korszakot, amelyben a fajkeveredés minden célok céljaként ontológiailag felsőbbrendű: feléje kell törekednie mindenkinek, az egész univerzumnak. Ez az etnomazochista fehérek ideálja, akik egyáltalán nem szabadultak fel a fajtól, éppen ellenkezőleg: a megszállottaivá váltak. A saját eltűnésüknek örvendeznek. Egy olyan világ megteremtésén ügyködnek, amelyben a fehérség „eredendő bűn”, az antirasszizmus papjainak mindennapos prédikációit hallgatva, hiszen csakis őket hallgathatják, mert más választásuk nincs.

Mindennap, minden szinten, az elitektől a plebszig, fent és lent, ugyanaz az örökös vádbeszéd, Nürnberg ad vitam aeternam, a „kréta arcok” nagy koncepciós pere. A faji kérdésen egyszerűen nem lehet túllépni. Lehet minden elképzelhető módon maszkírozni, különböző és változatos díszítőmotívumokkal ékesíteni, mindenféle szemfényvesztést űzni vele, ilyen-olyan kijelentésekkel és rendeletekkel elkendőzni, ideológiák és intézmények mögé bújtatni, mégis újra és újra előbukkan a sziluettje, így vagy úgy, felsejlik a pártokon és rezsimeken túl.

Évezredeken át a fehér faj teljesítménye számított az emberi civilizáció csúcsának. Ma a fordítottja dívik, amikor még a létezését is tagadják, ugyanakkor az emberi szenvedések legfőbb forrásának deklarálják, a „született” bűnösnek a múltban, a jelenben, a jövőben – fittyet hányva minden történelmi igazságra. Ez a humanitárius revizionizmus, a negatív eugenizmus korszaka. A németek nem a germánok, a franciák nem a gallok, az olaszok nem a latinok, az angolok nem a szászok, az írek nem a kelták, az oroszok nem a szlávok leszármazottai, ahogyan a többi európainak sincsenek ősei, elvégre Európa úgymond mindig is a népek keveredésének volt a kohója. „Mind bevándorlók gyermekei vagyunk.” A faji és nemzeti identitásnak nincs semmi értelme, mert eredetileg úgyis mindnyájan Afrikából jöttünk, és Lucy Australopithecustól (alias Mitokondriális Évától) származunk. A bőrszínek közötti eltérés csak „optikai csalódás”, az emberfajok pusztán „társadalmi konstrukciók”.

Az antirasszizmus nem a rasszizmus ellentéte, hanem egy ellentétes irányú rasszizmus. Minden idők legrasszistább vállalkozása folyik, amelynek eszköze a tömeges bevándorlás, jelszava pedig egy antinómia, miszerint a rasszizmus az elvileg nem létező fehér „rassz” veleszületett betegsége. A megszüntetéséhez csak őt kell megszüntetni – gyakorlatilag. Tiltakozni a fehér genocídium ellen? Ez egyenlő a haladással való szembenállással, annak minden ódiumával. Nyomban a színes népek ellenségévé nyilvánítanak, az új, felsőbbrendű, félvér embertípus létrehozásának akadályává. Valójában a második világháború sohasem fejeződött be, mivel a nácik saját képükre formálták a világot: Németország vesztett, a faj azonban győzelmet aratott. Jobban, mint valaha, az embereket továbbra is izgalomba hozza a vér kérdése. Immár a vérkeveredés doktrínájából lett az uralkodó vallás, az „árjából” pedig a par excellence célpont, aki túlságosan világos bőrű ahhoz, hogy fennmaradhasson, túlságosan SS-zsáner, el kell tehát törölni ezt a rossz emléket mihamarabb, mielőtt a fenevad újra kimereszti rettenetes kék szemeit. Egy mindenki ellen és mindenki egy ellen, a birkanyáj felzabálja a nagy ordas farkast. Meg kell fojtani, le kell gázolni, agyon kell taposni! Engedjük átszakadni a migráció gátját! Jöjjön csak minél több „szép (fekete) idegen”!

Ez az egész történet végeredményben csak a sokaság győzelme a kevesek fölött, a tömegé az egyén fölött, a mennyiségé a minőség fölött, a piszkosé a tiszta fölött, a siránkozásé a szemérmesség fölött, a Dél nagy revánsa az Északkal szemben, az örök hó beolvadása egy sárlavinába, a virtuális szvasztika pedig az a virtuális fehér csillag, amelyet az utolsó fehérek kabátjára aggatnak, akik nem hajlandók tapsolni az önfelszámolásukhoz. A fajkeveredés kultuszának hangos és befolyásos hívei vannak a nyugati civilizációban, számukra az első számú közellenséget a gonosz rasszisták jelentik – vagyis azok, akik ellenzik Európa afrikaiak általi megszállását. Az egykor „mesebeli Afrika” mára szánalmassá, aggasztóvá, sőt ijesztővé vált a szüntelen törzsi háborúival, a vérfürdőivel, az éhínségeivel, a korrupt és inkompetens vezetőivel, a krónikus csődjével szinte minden területen. Ráadásul rövidesen egy rettenetes új csapással lesz kénytelen szembesülni: a világtörténelemben példátlan népességrobbanással, amely különböző előrejelzések szerint a jelenlegi egymilliárdról az évszázad végére 4-4,5 milliárdra (!) növeli a népességét, vagyis 2100 körül a Föld majdnem minden második lakosa néger lesz.

A fekete kontinens egyáltalán nincs felkészülve erre. Így aztán az afrikai népességrobbanás vulkán lesz Afrika számára és cunami Európa számára. Ennek akarják útját állni a „rasszisták”, a fehér civilizáció kamikazéi, a jelenlegi állás szerint reménytelennek látszó utóvédharcot folytatva a feketék inváziója, végső soron pedig a demográfia ellen. Alea iacta est, mert cedant arma uteribus.

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2896) Mondom a magamét (8020) Mozi világ (440) Politika (1582) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (18) Belföld (11) Nagyvilág (1310) Sport (729) Heti lámpás (340) Gazdaság (722) Életmód (1) Nézőpont (1) Autómánia (61) Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Flag gondolja (38) Szépségápolás (15) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (543) Egészség (50) Kultúra (9) Vetítő (30) Tereb (146) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (168)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>