Ma 2021 szeptember 24. Gellért, Mercédesz napja van. Holnap Eufrozina, Kende napja lesz.
05e97f7763fcfb3a5e0921c129cd16bb.jpg

Antidogma - Az amerikai gazdaság Titanicja

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A következő és immár fatálisnak ígérkező pénzügyi és tőzsdekrach csalhatatlan előjeleként a tréderek és az amatőrök is menekülnek a világkapitalizmus süllyedő vezérhajójáról, máshol keresve alkalmi ügyleteket és rentábilis befektetéseket.

Az amerikai kötvénypiacon uralkodó pangás arra készteti a befektetőket, hogy Európa és Japán felé fordítsák tekintetüket kifizetődőbb tőkebefektetések reményében. (Investors are runnning away from U.S. stocks, money.cnn.com, 2015. augusztus 9.) Az USA-tól eltérően az európai országok és Japán jobban vonzzák a befektetőket, mert gazdaságaik lényegében az exporton alapulnak. Valójában a japán, az európai és a kínai gazdaságokat még nem tömték tele spekulatív fiktív tőkével. Amikor majd ezek a gazdaságok is teljessé teszik a valódi érték nélküli pénztőkék kamu értékelésének ciklusát, ezzel egyúttal a világgazdaság összeomlásának feltételeit is megteremtik. Ez a tőkeáthelyezési művelet csak az időnyerés egyik módja a Nagy Összeomlás előtt.

Tavaly óta fokozatosan csökkent a jen, a kanadai dollár és az euró értéke a dollárral szemben, és ez a tendencia valószínűleg folytatódni fog, ha a Fed megemeli a jegybanki alapkamatot, sőt ez az intézkedés a japán és európai export robbanásszerű növekedését eredményezheti. A kamatláb­emelés következtében viszont csődhullám fog végigsöpörni az amerikai kis- és középvállalkozások körében, a helyi piac összeomlásával, felmérhetetlen nyomorral és a bérből és fizetésből élő amerikaiak proletarizálódásával kísérve. Mindezt abban a hiábavaló reményben teszik az amerikai finánctőkések, hogy így majd visszatérésre csábíthatják azokat a tőkéket, amelyek most elmenekülnek az Egyesült Államokból. Az előbbi cikk szerint a jelenség egyik oka az amerikai kötvénypiacokon tapasztalható pangás, miközben az európai és japán piacok két számjegyű növekedést produkálnak.

Az év első felében 64 milliárd dollárt vontak ki a befektetők az amerikai alapokból és 158 milliárdot helyeztek el nemzetközi befektetési alapokban. „Az a tény, hogy a befektetők kivonják pénzüket az amerikai alapokból, a jövővel kapcsolatos bizonytalanságukat tanúsítja” – mondja Alina Lamy, a Morningstar befektetési kutatócég elemzője. Ráadásul nemcsak a pánikba esett tőzsdepatkányok menekülnek az amerikai kaszinógazdaság süllyedő hajójáról, hanem az európai központi bankok is igyekeznek (több-kevesebb sikerrel) visszakunyerálni az amerikai jegybank őrizetére (kecskére káposztát?) bízott aranykészletüket, aminek következtében az utóbbi évek során jelentősen csökkentek a Fed nemesfémtartalékai. Az amerikai gazdasági vezetők persze tőlük telhetően igyekeznek elbagatellizálni a jelenség üzenetét. Amint azt Lew Rockwell neves libertariánus közgazdász megállapítja: „A Fed és gazdaságpolitikájának hívei azt fogják mondani, hogy az arany nem játszik semmilyen monetáris szerepet. De akkor miért tárolnak annyi aranyat a Fed-nél? És nemcsak Amerika aranyát, hanem más országokét is.”

Miközben a kőolaj ára az utóbbi időben a felére esett, és az amerikai tartalékok rekordszinten vannak, csaknem egyöntetű az optimizmus a tekintetben, hogy a gazdaságot rövidesen felpörgeti a fogyasztói kedv élénkülése, mivel az amerikaiaknak – elvileg legalábbis – az áruházakban kellene elkölteniük azt a pénzt, amelyet a tankoláson megspóroltak. Valójában azonban az amerikaiak már régóta elköltötték a megtakarításaikat, és szinte mindnyájan hitelből élnek, vagyis olyan pénzből, amelyet még nem termeltek meg, és talán nem is fognak soha. Noha a kőolajár csökkenése áldásnak tűnhet az amerikai gazdaság számára, a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Az energetikai szektor adóssága ugyanis 1,7 ezermilliárd dollárra nőtt az elmúlt hat év során, mivel a piaci szereplők azt képzelték, hogy a kőolaj ára 80, sőt 100 dollár körül maradhat. A drasztikus áresés következtében azonban a bankkölcsönökből fejlesztő vállalatok nem tudják törleszteni az adósságukat, és ha egyes nagy multik extraprofitot is kasszíroznak, sokan mások kénytelenek lesznek beadni a kulcsot, csődhullámot generálva a kőolajiparban. Az USA-ban hipokrita módon „mennyiségi könnyítésként” aposztrofált jegybanki bankóprés, a deflációs aggodalmak és a monetáris háborúk jelenlegi kontextusában a kőolajár esése lehet a világgazdaság egyik legpusztítóbb eseménye a Nagy Pangás óta. Annál is inkább, mert a kőolajár hektikus ingadozást mutat, és időről időre felkúszhat, hogy utána mindig lejjebb zuhanjon, még jobban megijesztve a már egyébként is eléggé berezelt piacokat, és lerombolva a gazdasági fellendülés minden reményét. És ezt az Egyesült Államok fogja leginkább megszenvedni.

Noha az kőolajár csökkenéséből többször is profitált már Amerika a történelme során, most egy teljesen más helyzettel kénytelen szembesülni, mert kolosszális adósság társul ehhez a valaha elpusztíthatatlannak hitt iparághoz. Százezrek fogják elveszíteni állásukat a szektorban, és az elemzők recesszióra számítanak Texasban és néhány más tagállamban, amelyek gazdasága a kőolaj-kitermelésre épül. Ennek az elbocsátáshullámnak azonnali hatása lesz a helyi gazdaságokra és a törékeny ingatlanpiacra is. Tavaly nyár óta az amerikai energetikai szektor drasztikusan leszűkült, korábbi főszereplői közül többen is elvesztették „tőzsdei értékük” 80-90 százalékát, a palaolajkutak 40 százaléka bezárt, havonta 20 ezer munkahely szűnik meg a szektorban. Amennyiben a kőolaj ára ugyanilyen szinten marad még 6-12 hónapon át, ez az amerikai palaolajipar végét fogja jelenteni, pusztító következményekkel járva a toxikus kötvényekre és a többi származékos pénzügyi termékre, rajtuk keresztül pedig az Egyesült Államok részvénypiacaira és gazdaságára egyaránt. És ez alkalommal senki sem fogja elkapni a pengét röptében, mielőtt belefúródik az amerikai gazdaságba, sem a Fed, sem a kormány.

A következmények előre láthatók: a likvid pénzeket befagyasztják, az ország hitelminősítését lerontják, a tőzsdepiacon pánik fog végigsöpörni, a Fed pedig majd hiába igyekszik felpumpálni a dollárt. Akkor a világ valóban elhagyja a globális referenciavalutát, és ütni fog az olajdollár utolsó órája – vele együtt érnek véget Amerika gazviláguralmi ambíciói is.

]]>www.demokrata.hu]]> - Gazdag István

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (2117) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Mondom a magamét (5586) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (168) Nagyvilág (1458) Vetítő (30) Belföld (6) Tereb (138) Politika (1578) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (505) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Flag gondolja (33) Heti lámpás (255) Egészség (50) Történelem (14) Kultúra (6) Tv fotel (65) Életmód (1) Sport (729) Szépségápolás (15) Gazdaság (662)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>