A héten megtörtént az a csoda, hogy eljutottam a moziba. Ráadásul egy olyan filmre, amit eleve leírtam. Győzködtem magam, hogy minek megyek el megnézni egy olyan történetet, aminek már előtte tudtam a végét? Aztán rájöttem, hogy vagyok annyira önsanyargató, hogy képes vagyok beülni rá, megnézni mit alkot Katherine Heigl és Gerard Butler párosa. Az előzetesre már nem is emlékeztem, így vártam a csodát, hogy vajon mi fog történni. A végeredmény viszont egyáltalán nem volt lesújtó, sőt, kellemes kikapcsolódásnak nevezném, minden hibájával és klisés megoldásaival együtt.
Abby (Katherine Heigl) egy Sacramento-i tv-nél dolgozik, ráadásul saját műsora van, amelynek ő a rendezője. Sajnos viszont nem tud nagy nézettséget produkálni a helyi adó, ezért a vezetőség Abby tudta nélkül arra adja a fejét, hogy egy másik csatorna sikeres műsorának a vezetőjét, Mike-ot (Gerard Butler) áthozza a csatornához, hogy ezzel növeljek a műsor sikerét. Főleg mert Mike a maga köcsög és megmondó stílusában képes az emberekhez szólni, na meg egy kis port kavarni. Természetesen Abby meg Mike nem igazán értik meg egymást, teljesen ellentétesek. Ám ahogy az lenni szokott..., de nem lövöm el a poénokat vagy a fordulatokat. Tudjátok ti is mi lesz a sztori vége, viszont az addig tartó út egészen kellemesen lett összerakva.
Mondhatnánk egészen nyugodtan, hogy egy tipikus romantikus vígjáték, rengeteg klisés megoldással, semmi meglepetéssel, de tévedünk. Mármint nem abban, amit most leírtam, mert sajnos a többsége teljesen igaz, viszont tipikusnak nem nevezném. Vannak benne egészen jól megoldott jelenetek, meg egy - kettő hangosan röhögős poén, ami már eleve több, mint a sablonos történetekben. A karakterek fejlődnek, változnak, könnyen megszerethetőek, rendben vannak teljesen. Azt hiszem többet nem is remélhettünk volna tőlük.
Ami a színészeket illeti, nekem Katherine Heigl kellemes meglepetés volt. A Knocked Up után nem gondoltam volna, hogy látom még jó szerepben. Aztán a 27 Dresses engem igazolt, az is hasonlatos volt, mint a mostani filmünk. Romantikus történet a javából, viszont itt legalább csak sikerült valamit jobban eltalálni. A történet lendületes, és Katherine nagyon jól érzi magát a szerepben. Annyira jó látni, hogy képes levetkőzni magáról Izzie-t. Szerintem, és ezért vállalok egy hosszabb kövezést is, nagyon jól hozza karakterét, nem kifejezetten tetszett. Gerard Butler meg a 300 és a Gamer vagy Spíler után úgy látszik képes megnevettetni az embereket. Nem kifejezetten komikus alkat, gondoltam én, úgy látszik ő is képes meglepni az embert. Mindenesetre a kemény, és a nőknek állandóan beszóló pasi szerep jól állt neki.
Értékelés: A csúf igazság (The Ugly Truth) – 7/10
Én jól szórakoztam, magam sem értem, hogy történhetett ez, de nem akarom bántani a filmet. Nincs értelme, hiszen már előre tudtam mire számíthatok. A történetben voltak apró meglepetések, de legjobban a színészek játéka adta el nekem. Elcsépelt gondolat, de sajnos igaz, maximálisan képes volt azt hozni, amit ezen a vonalon (romantika, szerelem, vígjáték) produkálni lehet. Nem fogom valószínűleg többet látni életemben, de első randis mozinak, vagy otthoni pihenős filmnek teljesen megfelel. Ugyanakkor van egy két jelenete, amin még mindig képes vagyok kuncogni. Azért az éttermes jelenet, igen pont arra gondolok, az még mindig priceless.