De azóta eltelt félezer esztendő és a paprika összefonódott a magyar gasztonómiával.

 

Paprikából is sokan dicsérik a kalocsait, mások a szegedire esküsznek. A nagy múltú gyárban készülnek a finom őrlemények. (De az igazság teljes kibontásához hozzátartozik, előfordult pár éve némi elhajlás, amikor a kiváló minőségű szegedi paprikát némi marokkóival keverték. A marokkói meg az aflatoxin nevű anyagot tartalmazta, mely emberi fogyasztásra nem igazán alkalmas.)

 

Olyan ez, mint amikor elmegyünk a boltba (jellemzően valamely diszkontláncba, ahol csak elvétve akad magyar zöldség, vagy gyümölcs. Kellene fokhagyma, lehet is kapni szép csomagolásban (minek becsomagolni a fokhagymát????) három nagy fejet. Ránézek a címkére, látom, makói... A fokhagyma magyar őshazája... majd jobban megnézve, kiderül, a fokhagyma kínai, csak Makón csomagolták...

 

Szép új világ! Szóval, megérdemel Szeged egy paprikafesztivált.

 

A fesztiválon persze felvonulnak más élelmiszerek is, nem csak a paprika. Így megkóstolhattuk a Duna-Tisza köze gyümölcseiből készült, adalékanyagoktól mentes 100%-os gyümölcsleveket. A homoktövis-üdítő nagyon finom, ajánlom mindenkinek, bár három literért 2 ezer Ft kissé soknak tűnik.

 

E standnál vásároltunk egy fémdobozos üdítőt, mely zöldségléként volt hirdetve.

 

Ha eltekintünk (tulajdonképpen nem tekinthetünk el!) attól, hogy egy alumínium üdítősdoboz lebomlása 50 (!) esztendő, s abszolút egyszerhasználatos termékről van szó, amely előállításához harmincszor több energia kell, mint egy üvegére, melyet ráadásul legalább félszáz alkalommal után is lehet(ne) tölteni.

 

Maga a doboz tartalma tulajdonképpen nem is volt finom. Cékla, sárgarépa, víz , piros szőlőlé és még ki tudja miféle növények levét tartalmazta. Tartósítószer nem volt benne...

 

Tüzetesebben elolvasva a dobozt, láthattam, hogy az üdítő Szingapúrban (!) készült. Kezdtem megérteni, mi került a két decis italon 300 Ft-ba.

 

Globalizált világunkban megéri bárkinek is Dél-kelet Ázsiában legyártatni egy üdítőt drága és környezetszennyező alumínium dobozba tölteni, majd elszállítani a világ különböző tájaira. A vásárló még örülhet is, hogy a pénzéért „egészséges” termékhez jut, hiszen nincs benne cukor, tartósítószer.

 

Vajon nincs jó minőségű zöldség Magyarországon, hogy 10 ezer km-ről kelljen hozni egy üdítőt?

 

De tovább gondolva a termék útját, eszünkbe juthat, hogy Szingapúr egy városállam, ahol 4,7 millió ember él 692 km2 területen. Szingapúr a világ egyik leggazdagabb országa, de területe nem igazán van mezőgazdaságra. Vajon honnan kerülnek a dobozba a zöldségek, gyümölcsök?

 

A globalizáció „áldásaként” talán egyiptomi céklát, marokkói (aflatoxin?) paprikát, chilei szőlőt, kínai répát, magyar brokkolit préselnek ki egy malayziai üzemben, majd a sűrítményt szállítják el Szingapúrba, ahol vízzel hígítják, dobozokba töltik, csomagolják?

 

De az is lehet, hogy a gyártás egy szingapúri tulajdonú fülöp-szigeteki gyárban történik és a kész terméket szállítják Szingapúrba, ahol csomagolják, vagy csak felülcímkézik. A globalizációs, állítólag mindig racionális érdekek sokszor logikátlan lépések sorozatát generálják.

 

 

Persze mondhatnák, miért is károgunk? Hiszen így van munkája az egyiptomi, marokkói, chilei, kínai, magyar földművesnek, van munkája a szállítóknak, a gyártó és a csomagolóüzem munkásainak. Számtalan családot tart el az a kis doboz üdítő. Nem is beszélve magának a doboznak a gyártásáról, szállításáról. (Bányászat, szállítás, gyártás, szállítás.)

 

A dobozok egy része valóban a földbe kerül, mert a felelőtlen fogyasztók kidobják, de 50 év alatt lebomlik. S egy doboz szennyezése gyakorlatilag kimutathatatlan. S ha a tudatos vásárló szelektív gyűjtőbe kidobja az elhasznált dobozt, még a lelkiismeretét is megnyugtatja, jó helyre került a szemét, mely így hulladékká nemesül.

 

S lehet, az összegyűjtött hulladék ]]>http://allati.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=79853]]> újrafeldolgozásra Kínába kerül, vagy Afrika egyik nyomorgó külvárosába, vagy éppen az óceánba.

 

Globalizált világban élünk... Egy szép új világban...

 

Nawesh