Ennek az eszmerendszernek nemcsak a felforgatás a sajátja, hanem a nemzeti hagyományok mélységes megvetése és rombolása is a globalizmus jegyében. Soros nemcsak számos civil szervezetet tart ellenőrzése alatt számos országban, hanem sok-sok EP-képviselőt is, annyit, hogy mára már a sorosizmus rendelkezik a legnagyobb „frakcióval” az Európai Parlamentben. Eltűnőben a hazai és a nemzetközi baloldal, a sorosizmus lépett a helyébe, ahogy a liberalizmus helyébe is. Azt a Schmidt Máriát, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját kérdeztük felforgatásról, a baloldal korrupt önfeladásáról és a CEU-botrányról, aki maga is elfogadta egykor Soros György támogatását.

– Nemrég „progresszív” fiatalok, a kormányellenes tüntetések ismert arcai festékes palackokat dobtak a Terror Háza Múzeum falára. Most ételfesték volt a palackokban. És ha egyszer benzin lesz bennük?

– Provokatív támadás volt, és az egész magyar társadalom állt a célkeresztjében. A múzeum szimbolikus hely, a palackok pedig Mindszenty József emléktáblája és a Hősök Fala közvetlen közelében csapódtak be. A bennük levő festék ráfolyt a forradalom utáni megtorlás során kivégzett szabadságharcosok arcképeire, az akció a magyar nemzeti múlt megtagadását jelentette. Bántó és elgondolkoztató, hogy közelmúltunk tragikus pillanatai is eszközökké silányulnak a faék egyszerűségű politikai követelés – Orbán, takarodj! – skandálása közben. És szégyen, hogy egyetlen balliberális politikus vagy értelmiségi sem emeli fel a szavát a szalonterroristák tette ellen.

– A palackokkal magát a rendszert, a mai parlamenti demokráciát is megtagadták? Mert annak ’56 a szellemi alapja…

– Annak idején, 1990-ben a demokratikusan választott Országgyűlés első elfogadott törvénye ’56-ról szólt. Igen, a forradalom a rendszerváltoztatás kiindulópontja és jelképe: a támadással ezt is meggyalázták.

– Van-e összefüggés a támadás és a között, ahogy a Nyugat viszonyul a kommunista bűnökhöz?

– A CEU jelenlegi rektora, Ignatieff úr érdekes kijelentést tett a minap, amely önmagában is megvilágítja a nyugati értelmiség viszonyulását a kommunizmus bűneihez. Azt mondta, hogy 1945 után még sohasem történt olyan jelentőségű merénylet a tanszabadság ellen Magyarországon, mint a „CEU-ellenes törvény”. Idejön egy ember Kanadából, aki még arra sem veszi a fáradtságot, hogy végiggondolja, min ment keresztül ez az ország a kommunista diktatúra éveiben, de – szinte szakrálisan – kimondja, sejteti a balliberális hívószót: ő aztán mérhetetlenül antifasiszta. És úgy érzi, innentől kezdve mindent megengedhet magának. Még azt is, hogy alábecsülje a magyarok szenvedéseit. És ez a viselkedés abszolút szalonképesnek számít Nyugaton, főként a baloldali körökben, amelyek mind valamilyen trockista vagy maoista előélettel bírnak.

– Miért alakult ez így?

– A XIX. századtól fogva a az európai társadalmak dédelgetett álma és utópiája volt a szocializmus. Nagy szerencséje a Nyugatnak, hogy ott sohasem vált véres valósággá ez az álom. Nálunk viszont igen. A nyugati értelmiség, benne a nyugati baloldallal is, csak ücsörgött az egyre növekvő jólétben, és drukkolt nekünk, hogy sikerüljön a szocializmus gyönyörű kísérlete. Ebben a jólétben benne volt a mi szenvedésünk ára is, de ők azzal nyugtatgatták a lelkiismeretüket, hogy a történelem jó oldalán állnak. Mindig is lenéztek minket, mondván, ami az Elbától keletre történik, az amúgy sem számít, szerintük ez a térség már nem is Európa. Szegény rokonok vagyunk csupán a szemükben, akik előtt gyorsan be kell csukni az elegánsabb szalonok ajtajait.

– Ez a kétsebességes Európa filozófiai alapja is?

– Persze. Mindennél többet elmond, amikor Jean-Claude Juncker azt állítja, hogy Franciaországra azért nem vonatkoznak költségvetési hiánnyal kapcsolatos szabályok, mert ők a franciák!

– A nyugati értelmiség azért mélyebben is megismerhette volna már a kommunizmus bűneit 1990 óta. Nem akarok hízelegni, de itt a Terror Háza Múzeumban is sokat megtudhatott volna róluk…

– Meg-megkérdezem német ismerőseimtől, hogy van-e olyan újság náluk, amelyikből megjelenik akár egyetlen szám is anélkül, hogy ne lenne benne Hitler. Nos, nincs ilyen német újság. De olyan sincs, amelyben évente legalább háromszor megjelenne Walter Ulbricht vagy Erich Honecker neve, pedig a két kommunista vezető igencsak meggyötörte az NDK polgárait. Fél a nyugati értelmiségi elit. Tematizálja a közbeszédet, kezében tartja a „politikai korrektség” kánonját, és takargatja, illetve mentegeti a kommunizmus bűneit. Attól tart, hogy egyszer rákérdeznek a gyerekei, hogy ti miért tűrtétek ezt, miért nem szólaltatok fel ellene itt Nyugaton, miért nem tettetek valamit? Kérdem én, milyen erkölcsi tőkéje maradt mára a nyugati értelmiségi elitnek?! A kommunizmus bűneinek tolerálása számára tehát önvédelem!

– Ezt az elitet vásárolta meg Soros György?

– Sokakat megvett közülük, de vannak, akiket nem is kellett megvásárolni, ők önként szolgálják. Németországot a ’68-as generáció tartja fogságában. Méghozzá úgy, hogy ott ma már szólásszabadságról sem beszélhetünk. Rossz hír, hogy az angolszász országokban is meghökkentő módon szorul vissza a szólásszabadság. Döbbenetes, hogy mi folyik például az amerikai egyetemeken. A világelső Harvardon Trump-ellenes aktivistákat képeznek. Tízezren jelentkeztek már erre a kurzusra. Aztán: Kanadában kizárják azt a professzort, aki nem hajlandó a diákokat az aznapi szexuális orientációjuknak megfelelő névmással szólítani. Sőt, bírósági eljárás és börtön is fenyegetheti. És rögtön menesztik azt a tanárt, aki nem figyelmezteti a diákokat arra, hogy milyen faji érzékenységeket sért a Huckleberry Finn kalandjai című klasszikus irodalmi alkotás, és folytathatnám.

– Ez olyan, mintha megtébolyodott volna a Nyugat…

– Tudom fokozni. Most olvastam, hogy az egyik legnagyobb amerikai egyetemen szinte lehetetlen álláshoz jutnia egy fehér férfinak. Helyettük sok helyen előnyt élveznek például az angol szakon azok a fekete nők, akiknek esetenként még a helyesírással is komoly gondjaik vannak. Az intézmény ezekkel a döntéseivel meg akar felelni a multikulturalizmusból és a pozitív diszkriminációból eredő előírásoknak, kvótáknak. Képzeljük el, mit tudnak majd azok a végzősök, akik innen kerülnek ki. A Harvard jogi karán pedig nem oktatják a nemi erőszak kérdését és tényállását, mert az sértheti egyesek érzékenységét. Tocqueville azt írta, hogy a társadalmak nagyon veszélyesen egyneműsíthetők a konformizmus erejével. És ez az egyneműség most a szabadság ellenfeleinek kedvez.

– Ugye mindaz, amiről beszélünk, Soros György világa… Ön azt írta egy nemrég megjelent publicisztikájában, hogy Soros már Magyarország 1982-es IMF-csatlakozása után színre lépett nálunk. Hogy történhetett ez? Mit szólt ehhez a pártvezetés? Valóban megállapodtak volna Sorossal?

– Ne legyünk naivak! Ön el tudja képzelni, hogy ha Soros nem állapodik meg az MSZMP vezetésével, akkor beteheti egyáltalán a lábát az országba!? És Soros megjelenésére természetesen Moszkvának is bólintania kellett.

– Érdekes volt olvasni ugyanebben az írásában, hogy Soros hazánkat egyfajta kísérleti terepnek tekintette…

– Igen, mert itt kezdte az alapítványi tevékenységét, majd 1984-től már intenzíven hozzáfogott a hálózatépítéshez is. Pofonegyszerűen csinálta: ösztöndíjat, munkát, lehetőségeket adott embereknek, akik közül aztán sokan mellette maradtak, majd a hálózatépítés szorgos motorjaivá váltak. Viszont 1990-ben fontos változás történt, eltűnt a kiegyensúlyozottsága, innentől kezdve szinte csak baloldali és liberális beállítottságú pályázókat támogatott. A polgári oldal, illetve a nemzeti és konzervatív szellemiségű emberek már egy fillért sem kaptak. És egyre bővült a Soros-féle kör. Az Antall-kormány idején több pénzt adott a kormányellenes lapoknak és különféle, balos kulturális szereplőknek, mint amennyit a kabinet a magyar kultúrára költött.

– Pedig az 1990-es fordulat előtt kifejezetten pozitív figurának tartották Soros Györgyöt Magyarországon. Ön is kapott tőle támogatást…

– Nagyon sokan kaptak, igen, én is. Kijutni nyugatra, rányitni az ablakot a világra, új dolgokat tanulni, nekünk ezt jelentették Soros ösztöndíjai. Aztán jött az 1990-es fordulat. A Forbes magazin meg is kérdezte tőle 2003-ban, hogy az alapítványai miért a volt kommunistákra támaszkodnak mindenhol? Azt válaszolta, hogy azért, mert azok be vannak ágyazódva az adott társadalmi-politikai-gazdasági közegbe, így jól ismerik a terepet.

– Na de ez az 1990-es váltás azért elég markáns lépésnek tűnik, itt nem csak a beágyazódás állhatott a háttérben…

– Nem, persze. Azt ajánlotta a már miniszterelnök Antall Józsefnek, hogy kifizeti a magyar államadósságot, viszont kéri cserébe a legfontosabb nemzeti vagyontárgyakat. Nem kapta meg. Nyilván úgy gondolta, hogy jó, akkor leszámol a polgári oldallal. Hozzáteszem, később az OTP-t kérte, azt már Boross Pétertől, majd Horn Gyulától. Azt sem kapta meg. Végül is harcot hirdetett minden párt, politikus és értelmiségi ellen, aki bármi jelét is mutatta annak, hogy fontosak számára a nemzeti értékek és érdekek. A régi internacionalisták lettek a kedvencei, mert azok könnyen globalistákká váltak. Világ proletárjaim egyesüljetek, világ globalistái, egyesüljetek! Majdnem ugyanaz.

– Jól látható, hogy Soros rátelepedett az EU-ra, dróton rángatja a brüsszeli elitet, s már rendre megjelenik uniós fórumokon is, ahol olyan ötletekkel áll elő, hogy a tagországok mezőgazdaságának támogatására szánt pénzt költsük inkább a migránsokra… Harminckétmilliárd euróról van szó.

– Igen, megvannak az unióban is az emberei, és nem csak a vezetőkre kell gondolni. Meszerics Tamás, az LMP EP-képviselője például megszavazta Soros György migrációval kapcsolatos javaslatát. De mit is várhattunk volna tőle, amikor a CEU-n tanít, mellette egy Soros-alapítvány vezetőségi tagja? 226 Soroshoz közvetlenül köthető uniós képviselőről tudunk. És hány ilyen politikus rejtőzhet ott még? Soros behabzsol politikust, pártot, civil aktivistát, értelmiségit, kell neki minden és mindenki, aki a hálózatába illik. Létrehozott egy sajátos véleményklímát Nyugaton, ami nem tűri az ellentmondást. Megvásárolta a balliberálisokat, a hazaiakat és a nyugatiakat egyaránt. Nincs baloldal, nincs liberális oldal már. Soros-oldal van helyettük mindenütt, vagyis sorosizmus, aminek a lényege a genderproblémától a kábítószer liberalizáláson, a határok lebontásán, az etnikai színek keveredésén keresztül a rasszizmussal és az antiszemitizmussal való vádaskodásig ível. Ez helyettesíti ma a baloldali eszmerendszert.

– Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje azért még úgy tesz mintha… Igazságról és a gazdagok megsarcolásáról beszél, de közben már mindenki tudja, hogy a Maldív-szigeteken szokott nyaralni, s harmincmilliós autóval jár…

– Utoljára Horn Gyula volt az a baloldalon, aki meg tudta szólítani az egyszerű embereket. De őt a legdrágább nyugati öltönyökbe öltözött „szocialista” menedzserek váltották, akik nem a választók, hanem a globális üzleti világ érdekeit képviselték. És képviselik ma is, talán még inkább, mint bármikor.

– Van egy balliberális akciósorozat idehaza, mintha csak a bolsevikok „permanens forradalom” elmélete valósulna meg. Tüntetések a netadó, a liget, az olimpia, a CEU ügyében, és provokáció provokáció után, hátha ide lehet húzni a Majdant a Kossuth térre…. Véget ér ez valamikor?

– Ez a kormány destabilizálásának eszköze. Félre akarják állítani Orbán Viktort és a magyar kabinetet, mert saját nemzetének érdekeit védi. Ezt persze, ha morogva is, de még elnézhetné a globalista hatalom egy ilyen kis ország esetében. Csakhogy a magyar kormány kiállása példát teremt. Ezt tartják igazán veszélyesnek! Lényegében ugyanez vonatkozik a magyar rezsicsökkentés elleni dühödt brüsszeli fellépésre is. Természetesen megvannak e támadás szigorúan vett gazdasági okai is, például a minél gyorsabb és mohóbb profitszerzés. De a magyar rezsicsökkentés precedens értékét tekintik valóban veszélyesnek.

– A Magyar Narancs nemrég azt írta a címlapján, hogy Orbán elfogadta Soros támogatását, de most visszaköp. Ez egy egymondatos karaktergyilkosság… Ilyen lesz a kampány is?

– Mindig személyre támadnak. Sohasem érvelnek, sohasem elemeznek vagy vitatkoznak, a személyekre mennek rá. Elfogadtuk Soros támogatását, de nem esküdtünk fel világátalakító programjára, amit nem is ismertünk egyébként.

– Önt azzal is támadják, hogy a fia, az LMP politikusa a CEU-n végzett, és szögesen más nézeteket vall, mint az édesanyja…

– A fiam Edinboroughban diplomázott, a CEU-n szerzett mesterfokozatot, most az ELTE doktori iskolájának a hallgatója. Huszonhat éves, önállóan dönti el, hogy melyik egyetemre iratkozik be, és mit vall a világról. Igen, vannak politikai vitáink, ahogy más családokban is vannak ilyenek. Lehet, hogy akik ezeket a cikkeket írják rólunk, azok még mindig az anyukájuktól kérnek engedélyt mindenre, de mi önállóságra neveltük a gyermekeinket.

– Visszatérve Soros Györgye: nehéz elhinni, hogy egyetlen ember képes így felforgatni a világot, megrengetni a kistigrisek gazdaságát, kihúzni a szőnyeget a brit bankok alól, s így tovább. Ki áll mögötte? Kit képvisel, kinek a kifutófiúja Soros György?

– Befolyásos gazdasági mogulok és pénz­emberek, illetve az általuk alkotott csoportok teszik a pénzüket Soros kezdeményezéseibe. Nem tudjuk, hogy kik ezek. Nem véletlen, hogy a Soros-féle érdekeltségek az Antillákon vannak bejegyezve, és nem New Yorkban, Párizsban vagy Budapesten. Nem tudjuk azt sem, milyen hierarchia létezik e csoportokban, és hogy mit akar ez a globális hálózat, amelynek alapvető érdekei fűződnek például a migráció felpörgetéséhez, a népvándoroltatáshoz. Ragaszkodnak az arctalanságukhoz és névtelenségükhöz. Sorost küldték ki a színpadra, mert ő élvezi a reflektorfényt. Világos, hogy ebben az előadásban nem ő az egyedüli főszereplő, csak annak látszik, illetve annak igyekszik látszani.

– Ha már szerep: mi a feladata ebben az egészben a CEU-nak?

– Káderröptető. Olyan, mint amilyen a moszkvai Lomonoszov Egyetem volt egykoron a szocialista birodalomban. Fiatalokat gyűjtöttek össze oda a világ minden részéről, majd amikor lediplomáztak, visszaküldték őket a hazájukba. És ezeknek a kádereknek egy része tudta, hogy mi a dolga. A CEU Soros globális hálózatának az egyik pillére. Az amerikai elnökválasztási kampányban kiszivárogtatott iratokból kiderült, hogy e hálózat részévé vált az Egyesült Államok külügyi apparátusa is, az akkori külügyminiszter, Hillary Clinton idején. Soros instrukciókat adott neki arra vonatkozóan, hogy az USA miként járjon el például Albániában. És úgy is járt el.

– Új korszak nyílik a sorosizmussal a civilizáció történetében?

– Ha Európa nem tudja megvédeni magát a migrációval szemben, akkor igen. Mert rendkívül komoly erők igyekeznek aláásni a földrész önvédelmi képességeit.

– Mi lehet az oka ennek, milyen magasabb rendű terv rejtőzhet a háttérben?

– Igen, nyilván van terv. De az ostobaság szerepéről se feledkezzünk meg! Biztosan tudja mindenki, kicsoda Conchita Wurst, a transzvesztita énekes. Jótékonysági koncertet adott a migránsok javára. No de meddig tűrnék meg őt a muszlimok maguk között, hány perc után vágnák el a torkát? Azok, akik folyamatosan antiszemita veszélyt szimatolnak, sokszor ott is, ahol nincs, most vaknak tűnnek az iránt a veszély iránt, amit a migránsok jelenthetnek zsidó honfitársainkra. Akik ma nagy hangon beszélnek az emberi jogokról, az emberi jóságról és a parttalan szolidaritásról a migráció kapcsán, azok vajon képesek-e egy kicsit is hosszabb távon gondolkodni? Tudják-e, hogy mit mondanak, mit erőltetnek valójában, és mi lehet annak a következménye? Ezért is hangsúlyozom: az ostobaságot sohasem szabad lebecsülni.

Sinkovics Ferenc - ]]>www.demokrata.hu]]>