Ma 2020 január 19. Sára, Márió napja van. Holnap Fábián, Sebestyén napja lesz.
Végre, hogy ezt is észrevették a feministák!

Végre, hogy ezt is észrevették a feministák!

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Nehéz elképzelni, hogy Fatimánkat ez tényleg zavarja.

Nem, nem a burkára, nem az egész testet fedő muszlim ruhára gondolok. Nem is arra, hogy milyen bájos, amikor európai nagyvárosokban a legnagyobb kánikulában látunk modern, mai, drága, könnyű nyári ruhában grasszálni arab férfiakat és mögöttük, mint a rosszul tartott kutya, csoszog egy szerencsétlen ember, a feleség, és csak a szeme látszik ki. Nem, a feministák ezt még nem vették észre. Érthető is, hiszen ez nem annyira feltűnő, és nem is megalázó a nőknek.

Találtak viszont egy ennél lényegesebben megalázóbb gyalázatot.

Feltűnt egyiküknek – az egyik feministának – , hogy a Tour de France minden futama végén a győztest két, fiatal lány kíséri fel a színpadra. És ez még mind semmi, végig a győztes mellett maradnak. Körbeveszik a győztest, a feministák szerint teljesen érdemtelenül. Mármint hogy a győztes nem érdemli meg a lányok társaságát. Szerintük a nők ugyanis nem ajándékok. Főleg nem alulöltözött lányok. Nos, nem állítom, hogy állandó nézője vagyok a Tour de France-nak, életemben egyszer láttam egy futam végét élőben, de akármennyire is szomorú, ott bizony a győztest kísérő lányok egyáltalán nem voltak alulöltözöttek. A szoknyájuk térd alatt ért véget, a pólójuknak még ujja is volt, leginkább úgy néztek ki, a ruhájukat illetően, mint a stewardess-ek.

Na ennek a borzalomnak akarnak véget vetni a feministák. Persze, nem úgy általában, mert minden jó ötlet, ez is egyetlen ember fejéből pattant ki. Más kérdés, hogy legalább harmincezren utána aláírták a petíciót.

Aki kitalálta, annak neve is van. Úgy hívják: Fatima-Ezzahra Benomar. Igen, igen, egy migránsról beszélünk, mégpedig egy volt illegális migránsról. Marokkóban született, nem volt még húsz éves, amikor átjött Franciaországba és éveken át hivatalos papírok nélkül élt. 2011-ben rendőrsegi ugye is volt, igen, igen, mint illegális bevándorlónak. De utána csodák csodája, intéztek neki papírokat. Pontosabban: intézett, a mozgalom. A kommunisták. És ezt nem olyan vulgárkomcsizásként kell érteni. Valóban azok. Jean-Luc Mélanchon mozgalmához csatlakozott, ő a szélsőbaloldal vezére mostanában. Zavaros pénzügyeit is hosszan tudnám idézni, de a legmulatságosabban egy videó mutatja, ki is a francia kommunisták új (bár enyhén korosodó, lassan hetven éves) reménysége. A gyermekek jogaiért oly harciasan kiálló pártvezér a 2017-es francia elnökválasztási kampányban egy párizsi elővárosban járt és a stábot látva, nyolc-tíz éves gyerekek vették körül. Mikor azt hitte, már nem veszi a kamera, hihetetlen durván elzavarta őket. Takarodjatok, mondta. Legmulatságosabban? Rossz szót használtam. A leleplezett álszentek mindig mulatságosak, de ez inkább gusztustalan volt. De a lényeg: Melanchon segített Fatimánknak, hogy legyen papírja.

Fatima-Ezzahra Benomar aztán elfordult Mélanchontól – nem tetszett neki a párt hierarchikus felépítése, legalábbis, ha Fatima honlapját olvasgatjuk, ő így magyarázza – , és egyre agresszívabb feminista lett. Mozgalmának már a neve is egyértelmű: Merjetek feministák lenni!

Hát ő mer. Vitatkozni, azt kevésbé, mert abban persze alulmarad. Talán egy éve lehetett, hogy a CNews nevű tévécsatorna egyik műsorának a vendége volt, de nem is akárhogyan: vitatkoznia kellett a talán legokosabb francia jobboldali esszéíróval, Eric Zemmourral. A páratlan műveltségű, irodalomban és filozófiában is meglehetősen jártas Zemmour a nem túlságosan elmés, viszont annál agresszívabb Fatima-Ezzahra Benomart egyszerűen nevetségessé tette. Persze, nem lenne francia televízió a CNews, ha nem állt volna a baloldal, a bevándorlás, a párhuzamos társadalom képviselője mellé. Történt ugyanis, hogy amikor a feminista fiatalasszony azzal érvelt, hogy ő asszimilálódott, Zemmour azt válaszolta: ha maga igazán asszimilálódott volna, akkor nem Fatimának hívnák, hanem Francoise-nak vagy Martine-nak. Ez akkora botrányt okozott, ez az egyetlen mondat, hogy a CNews rögtön másnap ismét meghívta Fatimát a műsorba. Persze, már sokkal jobb körülmények közé. Egyedül. Azaz, miután elvesztett egy tévévitát egy kivételesen okos, konzervatív emberrel szemben, csacsiságaival nevetségessé vált, a tévécsatorna gyorsan kompenzált. Egyedül már háborítatlanul tudta szidni – tulajdonképpen a régi értékeken nyugvó Franciaországot.

Egyébként, Fatima-Ezzahra Benomar nem szakadt el a kommunistáktól. Írt egy pamfletszerűséget, az előszót pedig Marie-Georges Buffet írta hozzá. Buffet a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején a baloldali Jospin-kormányban a kommunistákat képviselte, ő volt a sportminiszter. Valamilyen oknál fogva gyűlöli a futballt, balszerencséjére minisztersége alatt érte el a francia foci fennállása legnagyobb sikerét (legalábbis addig), ugyanis 1998-ban világbajnok lett a csapat. Ezt oly bölcsen hálálta meg, hogy harcolni kezdett, hogy ne legyen túl sok pénz a francia futballban, például közreműködött abban, hogy ne mehessen egyetlen klub se a tőzsdére. Most, a 2018-as vébé előtt a Le Monde-ban írt egy demagóg cikket (olvasói levelet). Ha nagyon leegyszerűsítem, az volt a gondolatmenete, hogy a gazdag Paris Saint-Germain adjon egy kis pénzt mondjuk a szegényebb Guingamp-nak. Nem kell ezen csodálkozni, Marie-Georges Buffet kommunista, a magántulajdon nem érdekli. A gyújtó hangú írásmű ellenére a csapat egyébként megint világbajnok lett.

Azaz, Marie-Georges Buffet az új támogatója Farime-Ezzahra Benomarnak. És hát ilyen támogatókkal könnyen jönnek a jó ötletek. Betiltani a hoszteszlányokat a Tour de France-on. Tény, ez a francia társadalom legnagyobb problémája manapság. Hát persze. Nem a bevándorlás, nem az identitás, nem a határvédelem, nem a terror, nem a munkanélküliség, nem a párhuzamos társadalom visszafordíthatatlan létrejötte és agresszivitása, nem a rekordnépszerűtlen Macron elnök. Hanem a hoszteszlányok.

Nehéz elképzelni, hogy Fatimánkat ez tényleg zavarja. Vagy ha igen, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy nem egészen normális. De hát a harc. A menetelés.

Az a lényeg. Menetelni előre, beszélni, harcolni, lehetőleg tét nélkül. Következmények nélkül. Valódi versenyen nem elindulni, csak az abnormalitás versenyén. Így kikapni sem lehet, csak győzni. Győzni, ha egy gyáva versenyszervező úgy dönt, ezek után ne legyen hoszteszek a Tour de France-on. És győzni, ha minden marad így. Mert akkor lehet folytatni az egészet, újabb aláírásgyűjtés, újabb tévéinterjú, újabb sopánkodás, újabb követelések.

És újabb pénzszerzési lehetőségek. Ezért csinálják.

Gábor László - ]]>www.888.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (37) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Politika (1571) Nagyvilág (1443) Mozaik (42) Autómánia (61) Szépségápolás (15) Történelem (13) Életmód (1) Egészség (50) Irodalmi kávéház (476) Tereb (139) Belföld (5) Heti lámpás (227) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (4240) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (634) Kultúra (4) Jobbegyenes (1668) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Tv fotel (65) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>