Ha úgy tetszik, konzultációt hirdetett. Arra vár tőlük választ, folytassa-e tavaly megkezdett, áldásos európai parlamenti munkáját vagy sem. Tudniillik egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségében nem jár be a munkahelyére: képviselőként vagy a facebook-os lájkbajnokság üdvöskéjeként. Micsoda különbség… Szavazzanak!

Persze az előbb túloztam. Magyar Péter járt már a munkahelyén. A blokkolóórák és a hivatalos jegyzőkönyvek tanúsága szerint tavaly szeptember óta, négy hónap alatt – írd és mondd! – hatszor fáradt be az Európai Parlamentbe. Akkor is főként azért, hogy bekuckózzon a magyargyűlölő Manfred Weber hóna alá, meghallgassa legfrissebb iránymutatásait arról, hogyan lehetne végre igába hajtani a nyakas hunokat, egyúttal megnyugtató vállveregetését kérje mentelmi joga ügyében. (A háttérben fölsír egy Dunából kihalászott telefon.) Egyszer pedig remegő hangon elhadart valami orbántónizást. Szóval hat napot fáradozott a magyar népért Péter, amiért szeptember óta körülbelül nettó 20-24 millió forintot cipelhetett haza. Visszaosztva ez 458 ezer forintos órabér. Ügyes – mondaná a viccbeli Kohn bácsi.

Jó politikus él-hal a népéért, közössége ügyei foglalkoztatják éjjel-nappal. Miközben a népnyúzó Orbán-kormány olyan „érdektelen” témákról konzultál, mint családtámogatások, infláció, gazdasági növekedés, háború és béke, fegyverszállítások, szuverenitás, migráció, addig Magyar Péter valódi sorskérdésekről. Menjen vagy ne menjen Brüsszelbe? Maradjon a borostája vagy sem? Nem vicc. Legutóbb az arcszőrzetéről faggatta követőit, s miután észlelte, hogy egyesek borostásan kevésbé szerelmesek belé, megnyiratkozott. A nép szava számára szent. Máskor a frufruja, a feszülős nadrágja vagy épp a szinglisége a téma. Valódi közügyek ezek. Magyar Péter jelszava vala: egy élet a népért.

Amikor a telefonrablása nyomán megkérdezték, lemond-e a mentelmi jogáról, azt felelte, igen, amint Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Vagyis áll az igazságszolgáltatás elé, ha Magyarország lemond a maradék szuverenitásáról is. A pofátlanság mértékegysége: egy magyarpéter. (Amúgy: nem, akkor sem mondana le a mentelmi jogáról.)

Mindeközben a másik Facebook- és szelfikirály, Karácsony Gergely is a néphez fordult, mert ugye ő is méretes demokrata és államférfi. A főpolgármester azt kérdezi a budapestiektől, hol törjék föl a betont, hogy oda fákat ültethessenek. Az ötleteket február végéig várja szeretettel. Ám a demokratikus pozőrködés mögül kilóg a lóláb. 2019-ben megígérte, hogy ha hatalmat kap, minden budapesti újszülött tiszteletére fát ültet, csak figyeljünk. Öt év alatt tehát 75 ezer új fát kellett volna ültetnie. Ehelyett – a Mandiner összesítése szerint – csupán tízezerrel több fa van most, mint 2019-ben. Ráadásul beismerte, gőze sincs, hova dughatna újakat. Elfogytak a beültethető helyek, ahogyan azt Tarlós István 2019-ben előre jelezte – aki egyébként maga is elültetett tízezer fát, internetes ötletbörze nélkül.

A Kicsi a borotválkozásról meg a munkaviszonyáról konzultál, a Lakli meg a fákról. Előbbi egyéni szocprobléma, utóbbi a kertészeké. A bájgúnárkodás, a tónizás, a hülyeség az megy – a kemény munka, a valódi építkezés, a magyarok képviselete, Magyarország megvédése viszont büdös nekik.

Pilhál Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>