Ma 2020 február 27. Ákos, Bátor napja van. Holnap Elemér napja lesz.
Vályi Péter halála: a közel ötvenéves horror

Vályi Péter halála: a közel ötvenéves horror

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Az alábbi fejezet sosem szerepelt a Foxi Maxi (Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme) Munkásmozgalom története című tantárgy anyagában.

Az alábbi fejezet sosem szerepelt a Foxi Maxi (Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme) Munkásmozgalom története című tantárgy anyagában. Hozzáteszem: felnőtté érett már az a korosztály is, amelyik ezt a tárgyat valaha tanulta – vagy tanították neki. De nézzük magát, a közel ötvenéves horrort.

Egykor ezen a napon szörnyű tragédia történt Miskolcon (Diósgyőrben) a Lenin Kohászati Művekben: Vályi Páter akkori miniszterelnök-helyettes üzemi balesetet szenvedett, midőn gyárlátogatása során beleesett a forró, folyékony acélba. (A vas 1538 °C-on, az acél – széntartalmától függően – ennél kisebb hőmérsékleten olvad.) Segítségnyújtásra nem volt lehetőség – a magas rangú politikust nem lehetett megmenteni, s ha nem is a helyszínen, de rövid időn belül meghalt.

A minisztertanács elnökhelyettese 1973 szeptemberében eredetileg négynapos vadászatra érkezett a környékre, közelebbről azért, hogy kilőjön egy kapitális szarvasbikát. Az ilyesmi akkor is, korábban is, azóta is – mindig úri időtöltés volt (akkor éppen elvtársi passzió…), a borsodi vendéglátó, Énekes Sándor vezérigazgató igyekezett összekötni a kellemest a hasznossal, s úgy gondolta, hogy vendégét a vadászaton kívül meghívja egy kis eszemiszomra, s egyben gyárlátogatásra.

A háttérben az is ott játszott, hogy Énekesnek munkahelyi problémái voltak, ezek megoldásához némi protekcióra volt szüksége, s úgy vélte, hogy a kohó megtekintése során elejtett szavai sokat lendíthetnének az ügyön. Egy későbbi újságcikk (történetesen a Szabad Föld) a továbbiakban nagyjából ekképp foglalja össze az esetet: a martinkemence meglátogatásával kezdődött a baj. Ide, az üzem legveszélyesebb szakaszára általában csak úgy eresztették be a látogatókat, ha előbb leállították a termelést. Ezúttal kivételesen ettől az elővigyázatosságtól eltekintettek, s az öntőgödör felé vezető pallón tovább terelték a vendéget. Mivel az egyik kemence szikrázni kezdett, a gyáregység vezetője megállt jelzett.
Az öntőgödör szélén, az annak háttal álló miniszterelnök-helyettes viszont „ebben a pillanatban egyensúlyát vesztve zuhanni kezdett a gödör felé”. A vezérigazgató megpróbálta volna visszarántani, de ő is a mélybe esett. Vályi szerencsétlenségére beszorult az öntőformák közé, s mire kihúzhatták, műszálas öltönye ráégett a testére. (Meg egyébként is…)

A kokillák hőmérséklete ugyanis 700 fok volt. (A kokilla: a kohászatban használatos, fémből készült eszköz, öntőforma, amely a folyékony fém leöntésére és kristályosítására szolgál.)
Vályi Pétert 6-8 perc elteltével sikerült csak kihúzni, kórházba vitték, és ott hosszas szenvedés után elhunyt. A vezérigazgató is összeégett.

Az ügyet persze kivizsgálták:

A tragikus esemény bekövetkezésében a szándékosság kizárt, azonban nagyfokú gondatlanság, súlyos felelőtlenség állapítható meg. Ezért az üzem biztonsági helyzetét alaposan ismerő és a látogatást szervező Énekes elvtársat terheli a felelősség.

– áll az akkor titkos jelentésben.

Vályi Péter tehát megholt, s halálával sorra kezdődtek a találgatások: tényleg véletlen üzemi baleset történt-e azon a szeptemberi napon – vagy a balesetbe “besegített” valaki?
Mondjuk a szovjet titkosszolgálat… Vagy a magyar… Vagy más… Vályinak ugyanis több “bűne” volt.

Elsősorban is az, hogy volt diplomája – 1942-ben szerezte, ráadásul a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vegyészmérnökként. De nemcsak az volt a baj, hogy tanult ember volt, hanem az is, hogy (noha 1945 óta volt kommunista) másképp látta a világot, a gazdaságot, márpedig az elvtársak a hetvenes évek elején épp azon fáradoztak, hogy helyrehozzák az 1968-as új gazdasági mechanizmus eredményeit – amit persze ők hibának láttak.

Huszár Tibor Széchenyi-díjas szociológus, az Akadémia rendes tagja így fogalmaz:

Vályi deviáns funkcionárius volt. Előállt például egy bizarr javaslattal: ne Moszkvában legyen a KGST központja, hanem Varsóban. Az oroszok vélhetően nem szerették, de Kádár bízott benne. Népszerű volt a maga módján. Egyike a ritka kádereknek, akik már akkor kitűnően használták a médiát, és még a középosztály számára is elfogadhatóak voltak. Politikai stílusában testet öltött mindaz, amit a reformról gondoltak az emberek: Vályi Amerikába megy, ott tárgyal, aztán hazajön, megírja a jelentését, amely szerint bővíteni kell a magyar-amerikai kapcsolatokat. A kép Moszkvában negatív benyomást kelthetett. Azt mondhatták: Vályi elvtársból kicsit elegünk van.

Tulajdonképpen tőle (tudniillik Huszártól) tudjuk, hogy Vályiban a balesetekor volt egy fél üveg konyak.

És ezt is ő mondja:

Ez nyilván nem csak magyar ügy volt. A reflektort nem gyújtották föl… Bizonyos szálakat el akartak vágni. Mindez a sikertelen csehszlovákiai akció után történik, mert a megszállás hatalmas kudarc volt. A reformereket el kellett tüntetni, meg kellett félemlíteni.

Ez érthető magyarázat lenne a látványosan elkövetett merényletre: így mindenki okulhatott belőle. Az igazság persze sosem fog kiderülni. Nyilvánvaló, hogy ha van is dokumentum, akkor azt sok-sok évre titkosították. Érdekes módon a politikusok régen sem szerettek nyílt kártyákkal játszani. Ma sem. És a jövőben sem fogják megszeretni…

Mészáros Sándor; ]]>Hunhír.info]]>

]]>www.hungaryfirst.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Mozaik (42) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (171) Mozi világ (440) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (480) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Mondom a magamét (4340) Nagyvilág (1446) Vetítő (37) Belföld (5) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (139) Kultúra (4) Heti lámpás (232) Sport (729) Gazdaság (640) Történelem (13) Életmód (1) Politika (1571) Jobbegyenes (1695)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>