A magyar ellenzéki politikum tanácstalanságát és a dolgok borzalmas nemismeretét, vagy félreismerését a legbiztosabban a Vágó Gábor féle népszavazási kezdeményezés mutatja meg. Arról szól, hogy a magyar cégvezetők fizetése ne haladhassa meg a köztársasági elnökét. A Toronyház széles kollektívája több oldalról is bemutatja, hogy miért katasztrofális, tragikus, sőt haladásellenes ez a kampány.

Történt kishazánkban az, hogy a parlamenti képviselők alapfizetése (tiszteletdíja, így helyes, de most nem fogok a kategóriákhoz ragaszkodni), most kapaszkodjanak meg, a legutóbbi rendezésig 231 ezör jómagyar ]]>bruttó forint volt]]>. Ezen változtatott a legutóbbi fizetés-rendezés, így a képviselők 750 ezör jómagyar bruttót keresnek. Azonban, aki állami vezető is (ez a kormánypártokra vonatkozik), az csak az alapösszeget keresi, ez 224 ezör jómagyar bruttó forint.

Persze efelett államtitkárként, miniszterként még van egy fizetése. Ez államtitkárként 997 ezer, maradjunk ennél az összegnél, miniszterből, miniszterelnökből és köztársasági elnökből elég kevés van. Könnyű kiszámolni, hogy államtitkárunk 1 millió 224 ezör froncsit keres bruttóban.

Ez nettóban 831 ezer forint, amely a jelenlegi (gyenge) euró árfolyamon 2706 eurócskát jelent, amely egy icicpicivel több, mint az angol átlagbér euróban, de a német és a francia átlagkeresetnél is csak kicsivel több, (2-300-al). Vagyis Európa egykorvolt boldogabbik részén (ami el fog süllyedni a migránsok miatt, bár azért elketyeg még egy ideig) jelenleg az átlagHans, illetve az átlagFrancois, vagyis inkább az átlagAhmed körülbelül egy picivel keres kevesebbet, mint nálunk állami vezető, tehát mondjuk államtitkár képviselőink. Ha csak államtitkár lenne a lelkem, akkor a bruttó 997 ezerből kábé nettó 640 ezer jut neki, ami kevesebb vagy ugyanannyi, mint a német/francia/angol nettó átlagfizetés.

Mit is jelent átlagHans? Átlaghans azt jelenti, hogy mondjuk buszvezető, bolti eladó, kőfaragó, balett-táncos.

Namost a kitűnő ember, ez a bizonyos Vágó Gábor maximálná az állami cégvezérek fizetését a köztársasági elnök fizetésében. Ez a hajdanvolt köztisztviselői (nevezzük most így, kormánytisztviselő is van, bonyolult) illetményalap 39 szerese, ami speciel 36500 froncsi. Tehát államfőnk 1507350 bruttó forintot keres. Belőle egyébként egy darab van, királyból is egy szokott lenni, úgyhogy ne lepődjünk meg.

Szóval Vágó Gábor roppant illusztris ellenzéki vezérünk azért akar aláírást gyűjteni, meg gyújtó hangulatú beszédeket tartani, hogy az állami cégszférában ne keressenek ennél többet.

Ekkor jutott eszembe az az anekdota, mely szerint a magyar ember tehene meghalt. Sírt, keservesen sírt az ember, míg meg nem hallotta az arra járó jótündér. Jótündér megkérdezte a keservesen síró embert, mit is szeretne, merthogy megsajnálta. Az ember pedig kimondotta volt a nagy kévánságot: dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Szóval: a kormány politikája szerint, melyet jelenleg a Lázár János helyesen képvisel: a köztisztviselők, kormánytisztviselők fizetése nem emelkedik. (Ők is azok, csak annak a nagyfőnökei: állami vezetők.) Ez helyes politika. Azért helyes politika, mert a kormány – bár nem mondotta ki élénken – tulajdonképpen a köztisztviselői bérek nem emelésével azt ösztönzi, hogy mindenki húzzon el a termelő szférába. Ez egy rendkívül támogatnivaló cél, ugyanis a történettel párhuzamosan kiderült, hogy a bürokráciacsökkentő erőfeszítések erőteljes kudarcba fulladtak. Ha van pénz, akkor képtelenség bárkit is kirobbantani a kanapémelegből. A mindenkori állami hivatalok ugyanis állandóan hatáskört akarnak, ahhoz létszámot, amelynek az állam fő funkcióin túl egyetlen következménye lesz: többet cseszegetik a polgárokat, és még több adót szedetnek be.

Ezért nem emelik a köztisztviselői fizetést, mivel, ha még több ember jönne, még több, még erősebb hivatal lenne. Arra pedig már egész egyszerűen nincs szükség, amit kellett, a kormány rendbe szedte, amit pedig nem tudott leépíteni, azt szép csöndben hagyja elrohadni. Tehát, hogy egyértelműek legyünk: a köztisztviselői illetményalap egyáltalán nem véletlenül nem emelkedik. Márpedig a köztisztviselői illetményalaphoz van kötve úgy a példaállamtitkárunk, mint az előbb említett Lázár miniszter, de a miniszterelnök és az államfő fizetése is.

Ma sajna magyar kézben kevés nem állami vállalat van. Pártunk és kormányunk politikája ugyanis az lenne, hogy ebből sok lenne, de valljuk be, csak néhány igazán nagy munkaadónk van, a többiek államiak.

Ugyanis a helyes szemlélet a mindenkori, úgynevezett „oligarchák” tekintetében nem az, hogy valaki mennyi milliárdot keres, halmoz fel – ennek legfeljebb egy ember és a családja szempontjából van jelentősége, meg a sajtó számára ad élcelődnivalót – hanem az, hogy mennyi embernek ad munkát.

Ezért kell támogatni az úgynevezett nemzeti tőkét, és hát ugye a dolog egyikből a másikba való következése folytán a nemzeti, tehát magyar tőkést. Akár tűzzel-vassal, vérrel, erővel, mindennel.

Mert vállalkozásában munkát, fizetést ad a zembereknek.

Azonban, mint arra már rávilágítottam, kevés magyar nagytőkés, nagymunkaadó van, ennek a komcsi rablóprivatizáció, a komcsik alatt felvett hitelek felelősek, ezért helyettük a multik jöttek be. Sokak vélekedésével ellentétben a mindenkori kormánynak őket is szeretni kell – ha nem is annyira, mint a nemzeti tőkéseket – mert munkát adnak.

Tehát ha megy a gazdaság, akkor munkaerőhiány van, továbbá tökös a kormány, meg erős a szakszervezet, akkor jó eséllyel emelni kell a fizetéseket. S jelenleg ez is történik, ha nem is olyan ütemben, mint szeretnénk. (A termelékenységről nem beszéltem. E két területen bizniszről van szó, vagyis, ha megéri akkor emeli a fizetést, ha nem, kirúgja az embereket úgy a nagytőkés, mint a multi. Így működik, ne lepődjünk meg.

Az itteni szférában a fizetés magas, viszont, ha a biznisz nem jön be, akkor az épp aktuális cégvezetést akkor röpteti meg a kedves tulajdonos (legyen magyar, vagy multi), amikor épp kedve szottyan. S ha veszteség van, akkor szottyanni szokott az a kedv.

Viszont van kishazánk nagy Alföldjén elterülő furulyaszóhoz hasonlatosan egy sajátos csoport, az állami cég. Az állami vállalatok problémája teljesen sajátos. Az állami vállalatok – állami cégek dolgozóinak fizetése ugyanis a vezéréhez idomul. Mivel cégről van szó, ezért csinálnak is valamit – tehát kiviszik a levelet, elviszik az embert A-ból B-be busz formátumában. Ezt rendszerint rosszul teszik, mert az állam – mondjon bármit pártunk és kormányunk – általában itt Magyarországon – nem Németországban és nem is Franciaországban, mert ott jó – rossz tulajdonos.

Ennek az az oka, hogy őket – mint láttuk okkal – hozzá nem értő és alulfizetett köztisztviselők irányítják „fentről”.

Ám itt jön be a cégvezető. Akinek viszont azért lényeges, hogy legalább minimális mértékben a versenyszférához igazodjon a fizetése, juttatásai, mert legalább valószínű, hogy amellett, hogy politikai kinevezett, érteni is fog ahhoz, amit csinál. S van egy rossz hírem: az ott dolgozó emberek fizetése is a cégvezetőhöz igazodik. Ha sokat keres, akkor többet keresnek.

Ne legyenek illúzióink, ha lecsökkenne a cégvezéri fizu, akkor az ott dolgozóké is lemenne.

S mivel az állami cégszféra a legnagyobb munkaadókat takarja (MÁV, Posta, stb.)- ezért aki most az állami cégvezetők fizetését csökkenteni akarja, az bércsökkentésre szavaz. Vagy más néven fizetéselvonásra.

Tehát Vágó Gábor, te hagymázas idióta, arra buzdítod népszavazási kezdeményezéseddel, továbbá az irigy, aljas szándékú, ám szakállas fejeddel a magyarokat, hogy egy irigy és aljas szándékú, ám szakállas gesztussal a saját fizetésüket is csökkentsék.

Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Vagy inkább te húzz el nagyon, de nagyon messzire, és, ha kérhetem foglalkozz valahol máshol a másoddal.

]]>www.tutiblog.com]]>