Gyakori eset az emberiség történelmében, hogy egy civilizációt külső támadás ér, a mostani talán azért különleges, mert csak részlegesen ismerjük a nagyhatalmi játszmák szereplőinek mögöttes szándékait. De ez az esemény azért is rendkívül figyelemre méltó, mert az ostromlott civilizáción belül létezik egy olyan befolyásos szellemi-gazdasági érdekcsoport, amelyik egyfajta ötödik hadoszlopként segíti a külső, támadó erők térnyerését.

A helyzet újdonsága, hogy az Európai Unió kozmopolita és neoliberális vezetői és szervezetei nem azonosulnak teljes mértékig a támadás alatt álló keresztény fehér civilizáció értékeivel és szokásaival, emiatt képtelenek a konzekvens cselekvésre, a határozott ellenállásra. Jean-Claude Junkcer – állítólag – néha alig talál fel a pódiumra, Martin Schulz szürke, jellegtelen, szerény képességű pártbürokrata, Federica Mogherininek, az EU balos múltú külügyi főképviselőjének intellektuális színvonalát pedig jelzi, hogy most tartotta időszerűnek közölni: ő a sokszínűség híve. Az EU vezetői tökéletesen alkalmatlanok a kontinens megvédésére.

Az Európai Unió alapszerződéséből nem véletlenül maradt ki a kereszténységre való hivatkozás, ami az európai fehér ember és Európa meghatározó szellemi-erkölcsi fundamentuma, még akkor is, ha sokan ateistaként élvezik a keresztény etika és erkölcs mindennapi előnyeit. Európát nem a zsidók, nem a muszlimok és nem a buddhisták tették naggyá, hanem a keresztények. Európa a krisztusi tanok hazája, nem Mózesé, és nem Mohamedé. Az utóbbi kettő híveinek ezt tudomásul kell venniük. Ez a civilizációk háborúja: a muszlimok életterükké próbálják tenni Európát, a szélsőséges iszlamisták pedig már nyílt háborúba kezdtek a „keresztesek” ellen. Úgy történik minden, ahogy Samuel Huntington megírta.

Európa tényleges irányítója Angela Merkel német kancellár, aki saját elképzelésein alapuló politikáját eddig sikerrel tüntette fel hatékony kompromisszumok sorozataként, ezúttal azonban megbukott. Engedve a politikailag korrekt gondolkodásmódnak és a németekben jelen lévő irracionális bűntudatnak, a kancellár egy pillanatra kiesett a szerepéből, és a józan belátások helyett érzelmi alapú döntéseket hozott. Hogy ebben mekkora szerepe lehetett korábbi ifjúkommunista múltjának, az nehezen ítélhető meg, de az ifjúkori politikai szocializáció mindenkiben nyomot hagy. Merkel egyik beszédében lényegében azt sugallta, hogy Németország mindenkit befogad! A nyitott határok politikája nyilvánvalóan beláthatatlan politikai-gazdasági következményekkel járt volna. Véleményét már másnap árnyalta, majd némi magyarázkodás után visszavonta. 2015. szeptember 3-án pedig a határellenőrzés – részleges – bevezetésével óvatosan szakított korábbi álláspontjával. De ekkor már késő volt. 22-én a CDU frakcióülésén elhangzott mondata önmagáért beszél: „Nekem mindegy, hogy felelős vagyok-e a menekültáradatért, most már itt vannak.” Egy takarítónő mondhat ilyet, egy kancellár nem. A XX. században a német agresszivitás kétszer idézet elő világháborút. A német önfeladás most Európa biztonságát és jövőjét veszélyezteti.

Ha Merkel valóban a neoliberális, globalista, transzatlantista elit egyik képviselője, akkor a nemzeti alapokon szerveződő Európai Unió nagy bajban van. Érdekes, hogy Angela Merkel sürgeti a transzatlanti szerződés (TTIP) mielőbbi aláírását, ami valószínűleg egyet jelent az amerikai óriáscégek és a multinacionális nagyvállalatok további térnyerésével, az EU korábbi súlyának csökkenésével, a fejletlen közép-kelet-európai régió kiszolgáltatottságának növekedésével.

Úgy tűnik, Németország saját gazdasági érdekei reménybeli érvényesítése érdekében cserbenhagyja az Európai Uniót, és a TTIP aláírása után rákényszeríti az európai nemzetállamokat függetlenségük további feladására. Ez a lépés egy jól ismert geopolitikai stratégia része.

A muszlim invázió elleni védekezés nyilvánvalóan a nemzetállamokra maradt. Valójában Orbán Viktor az egyetlen olyan európai politikus, aki Európa érdekeit is védve, mindvégig jogszerű és erkölcsileg is vállalható döntéseket hozott. A divergáló elképzelések, az EU koncepciótlansága lényegében teljesen kiszolgáltatottá tette Európát a népvándorlással szemben. Az Egyesült Államok, a jelenlegi helyzet előidézője a humanitárius szempontok betartására figyelmeztette az EU vezetőit, miközben légiereje több mint egy órán át tudatosan bombázta az afganisztáni Kunduz városának legjobban felszerelt kórházát.
A párizsi terrorcselekmények megerősítették azt a nyilvánvaló és régóta köztudott tényt, hogy az Európában élő muszlimok vallási és kulturális különbözőségük miatt képtelenek az integrációra. A Nyugat-Európában kialakult párhuzamos társadalmak a legjobb esetben is csak félmegoldásnak értékelhetők. A multikulturális társadalom régen megbukott, de az utópiák hívei és a megélhetési progresszívek világszerte folytatják utóvédharcaikat. A Soros György által támogatott Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civilszervezet szerint „a magyar állam elsőrendű kötelessége nem az országhatár, hanem az emberi jogok védelme”. A kozmopolita, liberális társaság álláspontja teljesen irracionális. Az integráció teljes bukását bizonyítja, hogy második-harmadik generációs török németek becsületgyilkosságokat követnek el. Ezek közül a legmegdöbbentőbb eset az volt, amikor egy fiatal lányt a saját szülei öltek meg. Az volt az egyetlen „bűne”, hogy korábban megerőszakolták.

Ebben a helyzetben az Európába beáramló muzulmánok százezrei csak elmélyítik a már meglévő törésvonalakat. A nemzetközi jog szerint a politikai menekülteknek védelmet kell biztosítani. De ma már nyilvánvaló, hogy a bevándorlók 70-80 százaléka gazdasági menekült, akiknek csak nagyon kis része alkalmas munkavégzésre. Ismerve az európai államokat uraló baloldali és liberális szellemi diktatúrát, a migránsok jogszerű kitoloncolása sem lesz egyszerű feladat. A nemzetállamok, a tradíciók és a kereszténység ellen küzdő ötödik hadoszlop mindent elkövet majd az európai válság mélyítése érdekében. Ráadásul még a jobboldali politikusok egy része is kizártnak tartja, hogy a mostani válság egyik előidézője az Egyesült Államok, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy míg Európában mindenki a megoldhatatlannak látszó migránskérdéssel van elfoglalva, a legteljesebb titoktartás mellett, gyors ütemben halad a transzatlanti szerződés előkészítése. Közben Soros György azzal az abszurd ötlettel állt elő, hogy Európa évenként fogadjon egymillió emigránst, és két éven át – a civilizált integráció érdekében – költsön rájuk havi 15 ezer eurót. „Az évente több mint egymillió migráns letelepítése érdekében az EU-nak mozgósítania kell az NGO-kat (non-governmental organizations, azaz nem kormányzati szervek), az egyházakat és a vállalkozásokat is, hogy támogassák az ügyet.” Azzal, hogy Soros az NGO-k mozgósításáról beszél, csak megerősíti azt a világszerte erősödő gyanút és bizonyosságot, hogy ezek az úgynevezett civilszervezetek valójában az Egyesült Államok érdekeit és céljait szolgálják.

A keresztény–muszlim együttélés a világ minden részén problematikus. Az eltérő értékek, szokások, kultúrák sokszor önmagukban is feszültségeket generálnak. Ha ez az ellentét politikai elemekkel is keveredik, az rendszerint népirtásokhoz vezet. Európa vezetőinek előbb-utóbb meg kell érteniük, hogy az iszlám több mint egy egyszerű térítésre buzdító vallás: a Korán az élet minden kérdésére határozott eligazítást nyújt, ezáltal jelentős társadalomszervező erővel is bír. Emiatt a muszlim közösségek elvárják a más vallásúaktól, hogy előbb-utóbb ők is térjenek át az igaz hitre, és szegődjenek el Allah szolgálójának.

Az ellentétek tragikus és irracionális mélységét bizonyítja, hogy 2015 áprilisában egy Lampedusa felé tartó hajóról az iszlám hívei – útban a keresztény Európa felé – vízbe dobtak tizenkét keresztényt, akik a tengerbe fulladtak. Hol vannak most a hajón utazó muszlim menekültek? Erről és a többi hasonló, vallási alapú barbár gyilkosságról hallgatnak a világ hírügynökségei. Miért?

Együttélés? Integráció? Kikkel? Aki kivetkőzik emberi mivoltából, az lemond emberségéről, és ne hivatkozzon többé az emberi jogokra, meg a nemzetközi egyezményekre.

Befogadni csak a valódi menekülteket szabad.

Tóth Gy. László

A szerző politológus

]]>www.magyaridok.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!