Az esők alábbhagytak, esténként már locsolni kell. Látom, ahogy kiértem a kertbe, hogy szomszédom is éppen készülődik.

— Ad’ Isten! — köszöntöm.

— Fogadj Isten — válaszolja — de most nem videót hoztam neked, hanem szöveget — és keresgél a zsebében.

— Asse lehet semmi — budapestieskedem vissza.

— Hát nem is. Az én koromban már jól megnézi magának az ember azt, aki letegezi — mondja látható ingerültséggel.

— Azért az nem olyan vészes — próbálom enyhíteni a légkört.

— Dehogynem. Ez éppen hogy az. Nézd csak, letegezett a Díjnet Zrt. — és mutatja a levelet.

— Na és aztán, túléli kend.

— Ecsém, ha így folytatod, szóba se állok veled. Nem érted, hogy mi ez? Ez nem csak tiszteletlenség és lenézés, mert azt fel se venném ezektül. De ezek az én pénzemből élnek! A Díjnet a Magyar Postáé, vagyis állami tulajdon. Az meg, hogy a tulajdonost, vagyis engem letegezzen egy marketinges hölgyike vagy ficsúr, aki kitalálja, hogy majd ő kiirtja a magázást a magyar kultúrából… , na az már több a soknál!

— Látja, ebbe bele sem gondoltam — vonulok vissza: Úgy tűnik, még időben, mert megnyugszik az öreg. — Na, menjünk locsolni, hadd legyen szép paradicsomunk… — fogja barátságosra Józsi bá’.

— Menjünk — mondom, de közben csak-csak eltűnődöm, hogy letegezi-e saját főnökét is (vagy Nagy Márton minisztert!) engedélye nélkül az a marketinges, aki kitalálta, hogy a konzervatívan gondolkodó, magyar hagyományokat tisztelő tulajdonosoknak jól odapörköl ezzel? És igaza van Józsi bának, mert nem véletlenről lehet szó. Nem ártatlan tévedés ez. Az én kultúrám része, hogy az idegeneket magázom, ők meg az ügyfelüket (egyben tulajdonosukat) tegezik… De kinek kellene szólni, hogy ne tegyék? Kinek, ha az állami tulajdonú vállalat vezetőségben egy vezető tisztségviselő és egy felügyelőbizottsági tag sem vette észre, hogy az ő édesanyját is tegezi a vállalata, mint egy…

U.i.: Megnéztem a cég honlapját. Hogy cifrább legyen a helyzet, ahogy a levelükben, a címlapon is letegeznek mindenkit. Lejjebb görgetve viszont kamu leveleket „idéznek“ ügyfelektől (persze név nélkül), amelyekben az „ügyfél“ természetesen magázza a Díjnetet. Vagyis a Díjnet Zrt. annyira mégiscsak ismeri a magyar etikettet, hogy elvárja a tiszteletet, tudja, tegezni bunkóság! Te küldted