Zila János, az Alapjogokért Központ elemzőjének írása a 888.hu-n

Miközben Brüsszel közös uniós hitel felvételét szorgalmazza annak érdekében, hogy az EU Ukrajna működését finanszírozza, az európai emberek egyre inkább a saját egzisztenciális körülményeikért aggódnak. Míg az európai elit valamiféle erkölcsi magaslatról prédikál, az emberek mind hangosabban követelik, hogy a vezetőik elsősorban az ő nehézségeik megoldásával foglalkozzanak. A magyar baloldal álláspontja a brüsszelihez simul, ám régiónk egészében egyre nagyobb választói tömegek fordulnak szembe a háború- és szankciópárti politikusokkal. Már a Wall Street Journal újságírója is arra figyelmeztet, hogy a békét követelő politikai erők és támogatóik megbélyegzése kontraproduktív.

A magyarországi baloldal első embere, Gyurcsány Ferenc helyzetleírása szerint a magyar kormány politikáját a nemzetközi térben a dac határozza meg. Szerinte ez árulás, hiszen úgy véli, hogy a nemzeti érdek az Európa népeivel és Amerikával történő erősebb együttműködés. A Demokratikus Koalíció elnöke szerint hazánk csak azért képvisel különvéleményt Európában, hogy a kormányfő politikai szerepét erősítse.

Ezzel párhuzamosan a Momentum a nemzeti konzultációban való részvételre buzdító plakátokat rongált meg, saját üzeneteit elhelyezve azokon. Mint ismert, a plakátok arra mutatnak rá, hogy Brüsszel szankciós politikája tönkreteszi Magyarországot. A baloldali párt szerint azonban „a szankciók működnek”, és a jelenlegi – egyéb iránt Európa egészében megjelenő – válságjelenségek a kormányzat hazugságából fakadnak.

A balliberális érvelés mindig ugyanott lyukad ki. Az ő világukban rendszerint van valamilyen külső igazodási pont, egy „jó” oldal, ahova állni kell. A barát-ellenség politikai logikáját a nemzetközi térben határozzák meg, majd onnan vetítik vissza a hazai közéletre. Ez a gondolkodásmód a nemzeti érdeket a barátok álláspontjához igazítja, így a másik oldallal való bárminemű egyezkedés bűn, erkölcsileg elfogadhatatlan, ha látszólag hasznos is. Gyurcsány érvelésében az is sokszor előkerül, hogy az erkölcstelennek minősített döntések meghozói a történelem ítélőszéke előtt könnyűnek találtatnak majd.

– mondta a kormánypártok háborúval kapcsolatos álláspontjáról szeptember végén.

Mellékes megjegyzésként álljon itt, hogy az egykor törökpártiként elítélt Bocskai István és az egyenesen Török Bethlennek és Mohamedán Gábornak nevezett erdélyi fejedelem ma a közmegegyezés szerint egyértelműen pozitív történelmi személyiségek, akik egyébként messze nem örültek a török jelenlétnek, de a nyugati elnyomásért sem lelkesedtek. Mint Bocskai mondta: „Csak a mi nemzetünk javát és magunk megmaradását nézzük.”

A nemzeti oldal a külső szereplők megítélésében semlegesebb. Amellett, hogy figyelembe veszi a fennálló szövetségi rendszereket, sokkal kevésbé válogatós, ha az ország érdekéről van szó.

– mondta Orbán Viktor Berlinben Európa jelenlegi energiapolitikai helyzete kapcsán.

A konzervatív oldal a döntések helyességét nem – egy sok esetben külföldön megfogalmazott – erkölcsi ítélet mentén tételezi, hanem a kézzelfogható nemzeti érdekből indul ki. A baloldal és a jobboldal politikai szótárában fordított az oldalak számozása. Előbbinél a valóság felett lebegő ideológiai érvek találhatóak az első oldalon, és csak a sokadikon a nemzeti érdek, utóbbinál ez éppen fordítva van.

Az egyik oldal azt mondja, hogy erkölcsileg az a helyes, hogy Magyarország Ukrajna oldalára áll a háborúban, és minden téren, minden lehetséges erőforrással támogatja a megtámadott országot, mert ez a helyes, ez az erkölcsös. Ezért kész fegyvereket adni, akár katonákat is küldeni a konfliktusba, emellett szankciókkal támadni azt az országot, amelynek energiahordozóitól az állampolgárok mindennapjai és az ország iparának léte függ. A kormányfő másként beszél:

Az emberek álláspontja a háború és a szankciós politika kérdésében egyre egyértelműbb. A Századvég felmérése szerint

Egy friss kutatás szerint emellett a választók ugyanilyen arányban szorgalmazzák, hogy ne a magyar adófizetők finanszírozzák Ukrajnát. A háború és a szankciók hatásainak kiteljesedése nyomán nemcsak a mi szűkebb régiónkban, de Európa egészében tovább erősödhet ez a megközelítés, sőt, ennek már most látszanak a jelei. Könnyű eljutni arra a következtetésre, hogy ha az uniós társadalmakban csökken az életszínvonal, növekszik a nélkülözés, akkor az állampolgárok egyre inkább azt várják majd választott képviselőiktől, hogy először az ő problémáikat oldják meg.

Mi másért is választották volna őket?

William Nattrass, a Wall Street Journal prágai újságírója a napokban egészen pontosan ragadta meg, miért tekinthető alapvető politikai hibának, hogy az elit sztereotip módon „önző, kegyetlen fajankóknak állítja be” politikája kritikusait. A mintázat nagyon ismerős. Nattrass a cseh és szlovák politikai folyamatokat elemezve rámutat, hogy Ukrajna háborús erőfeszítéseinek nagylelkű támogatása közben az említett országok vezető politikusai megvetéssel fordulnak saját polgáraik irányába, akik inkább a megélhetésükért aggódnak. Míg Csehország és Szlovákia Kijevnek nyújtott, fegyverszállítmányokban is megnyilvánuló támogatása a nemzetközi fősodratú médiában és az uniós találkozókon besöpri a dicséreteket, addig a cseh és szlovák társadalom egyre inkább ellenzi az ilyen fajta fellépést. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy Szlovákiában olyannyira a visszájára sült el a külső nyomáshoz való igazodás, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosság fele már egyenesen azt szeretné, hogy az oroszok nyerjék meg a háborút, Csehországban pedig a tüntetők feltűnően gyanakvóvá váltak Amerika szándékaival és geopolitikai befolyásával szemben. Ahogy az amerikai balliberális körök magyarországi befolyásszerzése körül ]]>kipattant guruló dollárok botránya]]>, az említett két tény is arra utal, hogy rendkívül veszélyes az észnélküli beavatkozás a természetes szövetségesek belpolitikai folyamataiba. A másik oldalról nézve: a mostanihoz hasonló éles társadalmi helyzetekben óriási politikai hiba az emberek kézzelfogható érdekeinek háttérbe szorítása a mégoly hangosan erkölcsösnek mondott állásponttal szemben is.

A cikk felhívja a figyelmet, hogy a hazánkban a választópolgárok politikai táborokon átívelő módon egyetértenek a kormány álláspontjával pl. fegyverszállítások elutasításával, és a többség elítéli Brüsszel szuicid szankciós politikáját. Európa egészére nézve is levonhatjuk azt a következtetést, hogy minden szempontból nagyon előnyös lenne, ha az unió és a tagországok vezetői végre egyértelműen a kontinens érdekeit helyeznék az előtérbe.

A szerző: Zila János, az Alapjogokért Központ elemzője

]]>www.888.hu]]>