A sok eső közben kihasználom az időt, kimegyek a kertbe permetezni. Persze, hogy Józsi bá’ már éppen végzett. Mindig megelőz.

— Isten hozott idekünn a párában! — fogad barátságosan a kertészkedők világában.

— Adjon az Isten! … most már egy kis napsütést is.

— Éppen indulok befelé, de mondom, csak megjelensz te is, így hoztam neked még egy ínyencséget. Egy másik videót — mondja.

— Ínyencség, a Zelenszkijt megalázó videó után?

— Hiába hitetlenkedsz, ugyanott Kisinyovban, volt egy akkora botrány, hogy az én koromban hadüzenet lehetett volna belőle, de néhány egészséges pofon, becsületbeli ügy biztos… — és már veszi is elő a telefonját. — Na, ne mondja, azt meg már végképp mutatta volna minden csatorna — riposztolok, de sejtem, hogy hiába, mert az öreg soha nem beszél a levegőbe.

— Ide nézz! Az albán góré (Edi Rama — a szerk.), aki néhány héttel a csúcstalálkozó előtt még a Soros gyerek talpát nyalta, nézd hogy kapja le hátulról a Melonit egy csókra. Megtalálta a zsák a foltját!

— Ez nem semmi. És még a bulvár se vette észre? Ez meg hogy lehet? — hitetlenkedem.

— Adjuk csak össze a dolgokat, azonnal tiszta lesz. A Soros balkáni bérence nyomott egy csókot arra, akinek sikerült megoldania, hogy migránsok triplája érkezhessen Olaszországon keresztül Európába. Szerinted melyik újságíró mer bármelyikbe is belekötni? — kérdez vissza az öreg.

— Szerintem meg nyilvánosan, nyilvános eseményen, ha hátulról elkap és lesmárol valaki egy nőt, az meg nem pofonnal válaszol, akkor… , de ezt nem is folytatom, mert nagyon messzire mutatna — és tényleg nem találok szavakat.

— Én sem ragozom, mert téged vár a szőlő. Jó munkát fiam!

— Köszönöm, és a videót is! Permetezés közben még emésztgetem. Mekkora meló lehetett beépülni a jobboldalba, és tíz évig migráció ellenes dumát nyomni Olaszországban, amit egy ilyen összeborulás azonnal leradíroz? Vagyis leradírozna, ha az olasz, az albán, meg persze a világ fősodratú sajtója bemutatná és csámcsogna rajta, mert itt aztán volna min. De nem mutatja be, ami önmagában is sokat jelent.