Méghozzá – ahogy Puzsér mondja – anarcho-feminista zászlórúd képében. Őszintén szólva fogalmam sincs, mi a különbség egy bot, amelynek végére zászlót húznak és az anarcho-feminista zászlórúd között. A lényeg ugyanis ugyanaz: Puzsért állon vágták, mert ellenszenves volt egy húsz év körüli fiatalembernek.

Lehet persze az állon vágásba ideológiát keverni, de fölösleges, mert annak a vége az lesz, hogy Orbán tehet róla, hogy Puzsért állon vágták, pedig ugye erről szó sincs. Ezt maga az állon vágó ismerte el.

A feminizmusról tudjuk, hogy olyan társadalomkritikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság kulturális, magánéleti és szexuális téren történő megvalósítása. Ugye melegszik a pite. Az anarchia a központi vezetéshez képest alternatív megoldási módokat jelent, ahol kisebb, alulról szerveződő csoportok igazgatnak egy-egy területet. Magyarán mégiscsak zűrzavart jelent, bár némiképpen bonyolultabb megfogalmazásban. Ha pedig az anarcho-feminizmus olyan uralom nélküli rend, amelyben az embert se szó, se beszéd állon vágják egy zászlórúddal, akkor abból nem kérünk. Ezért pedig még tüntetni is nevetséges.

Bár Puzsér szerint nem volt olyan vészes a megrudazása, azt mondta, nem volt nagyon súlyos incidens. Nem szakadt fel az álla, nem vérzett, nincs ilyen jellegű panasza, inkább magát a jelenséget tartja aggasztónak. A Klubrádiónak azt nyilatkozta, hogy a hídfoglaló tüntetésen egy 20 éves férfi találta el, ami szándékos volt. „Láttam a szemében megcsillanni azt az éjsötét indulatot, ami félreérthetetlen”, nekifutásból találta el. Hozzátette: ami igazán bizarr ebben az egész helyzetben, az az, hogy nem orbánista támadta meg, hanem Orbán Viktor ellenzékének a liberális széléről valaki.

Megérkeztünk tehát Orbán Viktorhoz. A szavakból már most kicsendül, hogy a kormányfővel való szembenállás lehet a dolog mélyén, miközben Puzsér egészen megdöbbent azon, hogy egy ellenzéki tüntetésen, nem egy orbánista támadta meg, hanem az ellenzék liberális széléről valaki. Sőt! Kiderült, hogy Puzsérnak még szerencséje is volt. A rendőröktől ugyanis annyit tudott meg: azért döfött, „mert anarchista, én pedig (Mármint Puzsér – a szerző) a polgári oldalhoz tartozom”. Ott voltak az illető „elvtársai”. Egyikük kifejezésre juttatta azt is, hogy őt nem zászlórúddal kellett volna megütni, hanem ledobni a hídról. „Az a döbbenetes, hogy az anarchisták az Orbán-rendszer 15. évében bennem látják a problémát” – mondta el Puzsér Róbert.

Azt tudjuk, hogy Puzsérban nem nehéz problémát látni. Tavaly nyáron például korábbi jobb sorsra érdemes barátja, Ábrahám Róbert emelt rá kezet, de annak sem Orbán Viktor volt az oka, hanem Puzsér minősíthetetlen viselkedése. Ábrahám azt nyilatkozta a Mandinernek, hogy „Nem fogok részletekbe bonyolódni, mert az előbb értem haza a kihallgatásról, de ma is próbáltam a végletekig türelmes maradni. Ha valaki lemaradt, ma Puzsér vagy bedrogozva, vagy csak unalmában, úgy gondolta, hogy jó poén lesz viccesen cigányoznia meg buziznia. Végül kiderült, hogy nem volt az. Gyerekeim vannak, feleségem, anyám, akik ugyanúgy olvassák a drogos agymenéseit, ahogy a szektás követői. (…) Az utolsó percig próbáltam úgy megoldani, hogy ne kelljen rá kezet emelnem. Nem sikerült. Kiprovokálta.”

Azt mondja Puzsér, hogy Ábrahám Róbert publicista fizikai támadását követően most a liberális szélső értékről érte őt támadás, és ez jelez valamit. „Elsősorban azt jelzi, és nagyon aggasztó, ami Orbán Viktor poloskázása óta történt a magyar közéletben, hogy ezek a támadások egyre gyakoribbak, és valahogy legitim konfliktuskezelésnek tűnik tömegek szemében a fizikai támadás. Nem Orbán poloskázó beszéde bőszítette fel ezt az embert a tüntetésen, hanem az felfokozta a közhangulatot, és ebben a felfokozott közhangulatban több oldalról legitimitást nyer a fizikai támadás.”

Tehát nem az a gond, hogy „elvtársa” megütötte, hanem az, hogy Orbán rámutatott arra, hogy kik dolgoznak a magyarság érdekei ellen. Nincs sok értelme ezt a szöveget értelmezni, mert az üzenete nyilvánvaló. Nem az a baj, hogy Puzsér egy összeférhetetlen, kellemetlen fráter, hanem az, hogy még a liberális oldalon is annak látják. Olyannyira, hogy megfeledkezve magukról, alkalmanként még oda is sóznak neki és közben nem kiabálják, hogy vesszen Orbán.

A miniszterelnök támogatói pedig következetesen távol tartják magukat az erőszaktól, az anarcho-feminista zászlórúdtól.

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>