Ma 2020 november 27. Virgil napja van. Holnap Stefánia napja lesz.
image.jpg

Pukli, az űrhajós

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Milla, “bohócforradalom”, “Százezren az internetadó ellen”, “60 ezren a MAGÁN nyugdíjukért”, “Rendszerbontó népszavazás” – emlékszik még valaki ezekre a komoly elánnal induló, egy-egy eseményen akár nagy tömeget is megmozgató “civil” mozgalmakra?

Ha azt hittük, kétszer, vagy többször nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, akkor tévedtünk. Vajon a “tanárlázadás” is elődjei sorsára fog jutni? A nagy indulótömeg idővel lemorzsolódik, és marad egy-két politikai űrhajós, akik az ellenzéki univerzumban állnak pályára.

Többen látnak hasonlóságot a mostani és a korábbi kormánybuktatónak induló, tiltakozó mozgalmak között. Kézenfekvő kifutás a ]]>politikai párttá válás]]>, ám meg nem értett géniuszból ellenzéki politikai pártocskából jelenleg túlkínálat van. Legjobb példa erre Kónya Péter sokadik szervezete, az SZKP, a “Szolidaritás a Köztársaságért Párt”.

Pukli István és társai mozgalma láthatóan elődjei nyomdokán halad. Nézzük a forgatókönyvet lépésről lépésére: (0) Tagadják, hogy pártpolitikai céljaik lennének. (1) Politikai törekvéseiket egy valós társadalmi probléma mögé rejtik. Esetünkben azonban az oktatásról (szakpolitikáról) egyre kevesebb szó esik, míg a “bocsánatkérésről” (pártpolitikáról) egyre több. Talán ettől várják (2) a növekedési potenciált, hiszen nem kifejezetten az oktatásban érintettek vélt/valós sérelmeiért várnak bocsánatkérést, hanem “úgy általában”, a 2010 óta eltelt időben elkövetett sérelmekért (=Nesze semmi, fogd meg jól!).

Erre a növekedési potenciálra lehet, azért is van ennyire szükség, mert (3) Pukliéknak új szerepelőként “az utcán és a médián kívül” nincsen legitimitása. Ha nem tudnak folyamatosan nagy tömeget az utcára vinni, az adott ágazat legitim szereplői visszaveszik a kezdeményezést. Jelenleg is zajlik a szaktárca és a szakszervezetek, illetve más szakmai szervezetek közötti egyeztetés. Pukliék talán pont ezért sem (4) tekintik a legitim és reprezentatív szakmai partnereket “alkalmas” tárgyalófélnek, mert az ellenzéki mozgalmukat a pártpolitika (“a kormány rossz”) szintjéről “visszavinné” a szakpolitika (oktatás) szintjére, ahol már nem ők a legbefolyásosabb szereplők.

Ahogyan elődjeik, úgy Pukliék is (5) egyenlő szemmagasságba akarnak kerülni a demokratikusan megválasztott parlamenti pártokkal, esetünkben a kormánnyal. Talán ezért sem a szaktárca, hanem a miniszterelnök felé fogalmazták meg fő követelésüket. Aki ilyen magasra céloz, az (6) az “inkompetensnek” tekintett szaktárcával együtt a szakszervezeteket és más szakmai szervezeteket is zárójelbe akarja tenni. Itt zárul a kör, ugyanis a szakpolitika zárójelbe zárása után nem marad más, mint a pártpolitika. Csak remélni lehet, hogy ezt egyre több gyermeke jövője iránt aggódó szülő és tanár is átlátja.

Egyre több jel mutat ugyanis arra, hogy a “lázadóknak” a balhé és nem a megegyezés a célja. Egy friss ]]>felmérés]]> pedig pont azt mutatja, hogy a válaszadók elsöprő többsége (78 százaléka) a tárgyalóasztalnál várná el a tanárok és az oktatási kormányzat közötti megegyezést.

A kormány is ebbe az irányba terelné az eseményeket, a ]]>KLIKK megszüntetésének]]> bejelentésével ráadásul az aggódók egyik fő követelését már teljesítette is. Április elsején, egy nappal az első tervezett “sztrájk” után ülnek a legitim szakmai tárgyalófelek asztalhoz, hogy megvitassák az oktatás átalakításának irányát, a változások az ősszel kezdődő új tanévtől lépnének hatályba.

A “lázadóknak” azonban nincsen ennyi idejük, tömegbázisuk addigra már elpárologna. Ha ez így van, akkor már érthető, hogy Pukliék miért akarják ezt a körvonalazódó tárgyalásos utat mindenáron megtorpedózni. Meg sem várták az általuk szabott határidőt, és már az ultimátum lejárta előtti napon meghirdették “sztrájkjukat”. Ráadásul a szakszervezetek konszenzusos javaslata (tanítási idő utáni) helyett egy konfliktusos (reggel 8-9 óra közötti) időpontot választottak.

Mostantól várhatóan egyre többet hallunk majd a “nem teljesített” ultimátumról, és egyre kevesebbet az oktatás valós problémáinak megoldásáról. A szakszervezetek kezdeti ösztönös távolságtartása is mutatja, hogy ők legszívesebben kimaradnának ebből a politikai showból.

A labda most Pukliéknál pattog, akikből tömegtámogatás híján nem lesz “igazi“ politikai űrhajós. Persze alternatívaként marad elődjeik mintája, akik egy-egy hasonló tömegtüntetés foszladozó emlékeit egymás színpadán, konferenciatermekben és tv-stúdiókban elevenítik fel, és álmodnak tovább politikai űrhajóskarrierjükről.

Kiszelly Zoltán - ]]>http://mozgasterblog.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Kultúra (6) Nagyvilág (1452) Gazdaság (655) Autómánia (61) Sport (729) Vetítő (37) Heti lámpás (245) Politika (1571) Belföld (5) Mondom a magamét (4934) Mozaik (83) Tereb (140) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (1905) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Irodalmi kávéház (492) Történelem (14) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (33) Életmód (1) Egészség (50) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>