Ahogyan az ördög a Szentírásból idézett (Máté 4,6) Jézus megkísértésekor, úgy használta föl az amerikai nagykövet lánglelkű költőnk, Petőfi tündöklő szavait (szabadság, szerelem) torz gondolatainak alátámasztására. Néhány nappal ezelőtt, amikor az Egyesült Államok magyarországi nagykövete megnyitotta a 28. Budapest Pride Fesztivált nagyívű, de meglehetősen alantas indíttatású beszédével, tudván, hogy mit mond ki, kibuggyantott magából két erőteljes magyar szót, amelyeket a poéta által meghatározott jelentésükből kiforgatva a szexuális másság népszerűsítésére és normaként történő igazolására kívánt felhasználni. Lám, lám, ez a szivárványos protektor az abnormalitást a normalitás világából lopott, a magyar költészet egyik legnagyobb csillagától származó, szívünkbe gyermekkorunktól beleivódott verssorokkal akarja ránk tukmálni. Azonban ne csodálkozzunk ezen, így tanulta ő a tanítómesterétől, mert ez már tényleg ördögi. Jézusnak nagyon egyszerű, az Írásokból vett válasza volt a kísértőnek, nekünk, magyaroknak is megvan a magunk válasza Pressman részére.  

Pressman a megnyitón menetrendszerűen bírálta a magyar kormányt. Görcsösre sikeredett, logikai bakugrásoktól hemzsegő farizeusi gondolataival a 2021-ben elfogadott gyermekvédelmi törvényt a holokauszthoz, a magyar többséget pedig habarcshoz hasonlította, akik hallgatásukkal összetartják a gyűlölet falát. Pontosan ez a józan és épeszű magyar többség az, aki nem akarja hallani Budapest utcáin azt, amit néhány héttel ezelőtt LMBTQ-aktivisták a New York-i drag queen-felvonuláson skandáltak: „Itt vagyunk, queerek vagyunk, a gyerekeitekért jövünk”. A több száz drag queenből és az LMBTQ-közösség más tagjaiból álló csoport a New York-i Büszkeség Hétvégéjén vonult fel, és most az ő prófétájuk, Pressman házal itt nálunk ezzel és az ehhez hasonló őrületekkel. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy csaknem másfél milliárd muszlim vallású ember él a világon, de Németországban és Franciaországban is van néhány tízmillió. Őket miért nem akarja a szexuális másság szépségeiről meggyőzni? Vagy az öböl menti partnerországokat? Miért nem ott kopogtat be az ajtókon ócska, hibbant ideológiájával?  Mi az akadálya annak, hogy a nyakunkra küldött „présember” hozzájuk is ellátogasson egy kis érzékenyítésre? Nyilván azért nem teszi, mert jól tudja, hogy azok számára ő maga lenne az a habarcs, amely összetartaná azt a falat, amelybe megszólalása után azonnal befalaznák.

Pressman már előre beharangozta, hogy részt vesz az idei Budapest Pride felvonuláson, amelyre 2023. július 15-én kerül sor. Várhatóan együtt múlatja majd vele az időt Karácsony Gergely főpolgármester is, aki e feletti örömében már ki is lógatta a Városháza homlokzatára a szivárványos zászlót. Száz évvel ezelőtt vörös rongyaitól kellett megszabadítani a fővárost, most pedig annak kistestvére éktelenkedik a Városháza épületének falán. Karácsony szerint az ő számára a Budapest Pride felvonulás az egyik legszebb ünnep. Mit is mondhatok erre, váljék egészségére, és soha ne legyen nagyobb öröme ennél. Az ilyen és ehhez hasonló akciók, valamint a hozzájuk fűzött balliberális demagóg panelszövegek azt igazolják, hogy az eltérő szexuális irányultságú emberek mára sajnálatos módon kiszolgáltatott eszközeivé váltak a Pressman- és Karácsony-féle balliberális politikusoknak, akik hadjáratot indítottak hazánkban a család ellen. Politikai haszonleséstől vezérelve nem világosítják fel ezeket a nemi másságukban tetszelgő polgárokat arról, hogy másságuk rendellenes és nem egészséges állapot. Sőt ellenkezőleg, ezek a politikusok megtévesztő módon azt szajkózzák, hogy LMBTQ-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot ez a természetellenes viselkedés. Miközben ezeket az embereket segíteni kellene, és Pressmanre is ráférne az orvosi segítség. Ha tetszelgés, provokatív és megbotránkoztató viselkedés helyett arra biztatná őket a rájuk telepedő balliberális politikusi garnitúra, hogy segítséget kérjenek, senki nem vetné meg és nem nézné ki őket az emberi közösségekből, senki nem tartaná őket alacsonyabb rendűeknek.

A segítségnyújtás helyett a baloldal ellenségképet gyártat ezekkel a szerencsétlen emberekkel. Így aztán számukra már mindenki homofób, aki nem áll százszázalékosan a mindenféle devianciával és hóborttal feltupírozott törekvéseik mellé. Sőt, jelenleg már ott tartunk, hogy a homofóbiát a kriminalizálás felé terelik szorgos kezeikkel. A meztelen igazság azonban az, hogy az őket képviselő szervezetek és ellenzéki politikusok valójában cserben hagyták ezeket a politikai áldozatokat. Alapvető problémája az LMBTQ-közösség csendes többségének, hogy nem látja értelmét jogokért harcolni úgy, hogy azok az egyének, akik ezeket a jogokat megélhetnék, sokkal hamarabb meghalnak, mint a többiek. Nemcsak a HIV-fertőzésről van szó. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is. Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal. A melegházasság kérdése is sokuk számára pusztán erőltetett politikai ötlet, amivel azt akarnák sugallni, hogy ők ugyanolyanok, mint a heterók. Az értelmesebbek azonban jól tudják, hogy ezt a többségi társadalom soha nem fogja elhinni.

Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek. Ezért aztán teljesen fölösleges, sőt kontraproduktív Pressman vagy akár Karácsony álszent nyáladzása, ahogyan fogadatlan prókátorként oltalmukba veszik az LMBTQ-közösséget. Javaslom nekik és barátaiknak, hogy olvassák el a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 23. cikkelyét. Legnagyobb örömömre azt fogják ott találni, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és a családnak joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán, a félreértések elkerülése érdekében ugyanitt azt is kimondja az alapokmány, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. Szerintem Pressmannek feltétlenül el kellene olvasnia ezt a 23. cikkelyt, ugyanis férfiakról és nőkről beszél a család és a házasságkötés vonatkozásában. Sőt mi több, a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli.

Akkor még a hétköznapi emberek is birtokában voltak annak a tudásnak, hogy a biológiai nemet az ivari kromoszómák – X és Y – határozzák meg normális esetben. Ha fogamzáskor két X kromoszóma kerül össze a petesejtben, akkor nő, ha X és Y kromoszóma találkozik, akkor férfi lesz a születendő gyermek neme. Ezzel együtt jár a későbbi természetes nemi identitás, tehát nem a gyermek „dönti el”, hogy mi lesz. A fentiekből következik, hogy az ember nemisége az első pillanatban, a megtermékenyítéskor eldől. Ha problémák adódnak később, az már nem természetes, hanem abnormális jelenség, sok esetben betegség, sok esetben viselkedési zavar. Nem tudom, Pressmanék hogyan tudják azt feldolgozni, hogy még a WHO betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listája is ezt támasztja alá.

A korábbi ICD, magyar nevén BNO 10. sorszámú dokumentuma a nemi identitás zavarai, a szexuális beállítottság rendellenességei, a szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai, viselkedési rendellenességek között említi többek között azoknak a nemi másságoknak legtöbbjét (például szexuális preferencia zavara, transzszexualizmus, transzvesztitizmus, fetisizmus), amelyeket a sokféleség jegyében Pressmanék ünneplésre méltónak tartanak. Az új betegséglista WHO részéről történő jóváhagyására 2022 januárjában került sor. A homoszexualitást a WHO ügyesen átkeresztelte a szexuális orientáció elnevezésre, és csak az ebből fakadó rendellenességeket tekinti betegségnek Az ICD–11 az évek óta kampányoló balliberális lobbi hatására már tartalmaz olyan jellegű változásokat a szexuális zavarok osztályozását illetően, hogy azokat (például transzszexualizmus) már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja. Ezzel csak a nemi másságok stigmatizációját szünteti meg, de ettől még a betegséglistáról nem kerültek le. 

A társadalomnak gyógyító őssejtje a család. A balliberálisok felerősödő család elleni támadása azt a célt szolgálja, hogy a nyitott társadalommal ellentétes értékrendet kiszorítsa a világból. Szerencsére azonban a magyar társadalom túlnyomó többsége egészséges lelkületű, ezért aztán egyáltalán nem csoda, ha nem tölt el bennünket semmiféle melegséggel a Pressman- és Karácsony-féle szivárványos propaganda. Azt tesszük, amit az Írás tanácsol: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellene az ördögnek, és az elfut tőletek (Jakab levele 4,7)”. Tehát Pressmannak tudnia kell mi a dolga.

Petrin László

A szerző jogász

]]>www.magyarhirlap.hu]]>