Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják: soha ne bízd a politikát a katonákra. Az állítást most Keith Kellogg, az amerikai elnök ukrajnai különmegbízottjának nyilatkozata is megerősíti. A nyugalmazott altábornagy ugyanis nem kevesebbet állított, minthogy Oroszország nem fogja megnyerni a háborút Ukrajna ellen,

Namost akkor ki fogja ezt a háborút megnyerni, Ukrajna? Erősen kétséges, sőt majdnem biztos, hogy nem. Persze tartja magát az az elmélet is, hogy ezt a háborút nem lehet a harctéren megnyerni, vagyis a két fél a dolgot „kitolja” a döntetlenre is. Ez sem valószínű, mert jelen állapot szerint Oroszország biztos, hogy nem fogja négy korábban Ukrajnához tartozott keleti régiót visszaadni, és persze a már előzőleg elfoglalt Krím-félszigetet sem. Ezt pedig Zelenszkij nem fogadja el.

Ha most fejeződne be a háború, akkor akármit is mondana a nemzetközi „zsűri”, a győztes mindenképpen Oroszország lenne.

De akkor az amerikai tábornok mire alapozta a Kreml kudarcát az ukrán konfliktusban? „Oroszország az elmúlt másfél évben nem tett komoly előrelépést, nem foglalta el Kijevet, a fővárost, nem haladt előre a Dnyepertől nyugatra, amely komoly akadály, nem vette be Odesszát sem. Oroszország semmit nem mozdult előre. Métereket haladnak, nem mérföldeket” – zárta mondandóját az amerikai tábornok.

Csak hát éppen az a probléma, hogy Kellogg, mint jó katona, belebonyolódott az olyan száraz tényekbe, amelyek akár egy jól átgondolt orosz taktika részét is képezhetik. A hosszmérték misztifikálás pedig egy teljesen téves út.

Egy percig sem akarnánk megbántani a valóban nagy tudású tábornokot, de emlékeztetni szeretnénk, hogy a második világháború alatt ugyanezt a „matekot” alkalmazták mindazok, akik megszállottan hittek a náci Németország biztos győzelmében a Szovjetunió ellen. Az agresszor gyors előrenyomulását napokra lebontva kiszámolták, hogy négy hónap alatt elfoglalják Moszkvát. A németek soha nem vették be a fővárost.

Ismerve az orosz kivárásos, kifárasztásos, felmorzsolós taktikát, azt, amikor Moszkva a történelem során az ilyen helyzetekben mindig ezekre építette haditervét. Megvárta, míg ellensége a hosszú hadjáratok során elfárad, kimerül, kiéhezik, megfagy, majd miután teljesen „letopisodott”, a mérhetetlen ásványi erőforrásaira és jelentős ipari kapacitására támaszkodva egy átfogó támadással a maga javára fordította a háború kimenetelét.

Mindezt figyelembe véve alig értelmezhetők Kellogg szavai: ma az ukránok hevesen harcolnak az ellenség ellen a saját területükön, és ha Oroszország valóban győzött volna, a háborúnak már vége lenne.

Azért álljunk meg egy szóra. Oroszország soha nem mondta, hogy egész Ukrajnát el akarja foglalni és számára ez jelentené a győzelmet. Moszkva a mai napig azt állítja, hogy a háborút Kijev provokálta ki – lásd Angela Merkel volt német kancellár beismerő interjúját, amelyben Kijev felkészítéséről beszélt – és célja elsősorban a szomszédban élő orosz lakosság megvédése volt.

Ami pedig a méterek, kilométerek, mérföldek és egyéb konkrét mértékegységek – például a harci járművek sebessége, a lövegek átmérője –, misztifikálást illeti, jó lenne ismét csak a második világháború tapasztalataira emlékezni. Akkor Amerika például hetente bocsátott vízre egy repülőgép hordozó anyahajót, és 15 másodpercenként állított elő egy géppuskát, így sikeresen vette fel a harcot. Ukrajna lényegesen kisebb hadiipari kapacitással rendelkezik, mint Oroszország, amely felpörgette harci eszközeinek gyártását.

Ja, hogy majd külföldről megsegítik Ukrajnát. Eddig mit tettek? Hát ezt!

És Ukrajna három év alatt megnyerte a háborút?

G.Fehér Péter

A szerző főmunkatárs

]]>www.magyarhirlap.hu]]>