Miközben az olasz politika és a sajtó egy része is azonnal hangosan a magyar kormányra rontott a pedofilellenes törvény miatt, valójában sokan követendő példaként tekintenek Magyarországra. Igor Gelarda, az olasz jobboldali Liga szicíliai koordinátora a lapunknak adott interjúban sietett védelmébe venni hazánkat, sőt irigykedve figyeli, ahogy népszavazásra bocsátják az ügyet. Mint panaszolja, sajnos az ő véleményüket Olaszországban senki nem kérdezi meg.

– Az olasz sajtót is bejárta a hír, miszerint a magyar kormány törvényben biztosít védelmet a kiskorúak iskolai nevelésének, valamint a szexuális szférára vonatkozó médiatartalmakat is megszűri. Mit gondol erről?

– Azt hiszem, hogy ha egy szuverén kormány úgy dönt, hogy fokozott védelmet biztosít a kiskorúaknak, lehetővé téve ezáltal, hogy a családok hagyományaiknak, világlátásuknak, vallási meggyőződésüknek megfelelően, külső behatás nélkül, szabadon nevelhessék gyermekeiket, az becsülendő és elismerésre méltó dolog. Egyértelmű, hogy a jogalkotásnak szabadságot kell biztosítania a másneműek számára is, ez azonban nem korlátozhatja a családok szabad neveléshez való jogát. Amikor aztán a fiatalok betöltik a 18. életévüket és nagykorúak lesznek, akkor a neveltetésük, értékrendjük és meggyőződésük szerint folytathatják majd életüket. A kiskorúak könnyen befolyásolhatók, megzavarhatók, védelemre van szükségük. Külön figyelmet és elismerést érdemel a törvény azon része, amely komolyabb büntetésben részesíti a gyermekpornográfiát, valamint a fiatalokkal szembeni szexuális visszaéléseket.

– Mi a helyzet Olaszországban?

– Az LMBeddddTQdssssjogok kérdése súlyos törést okozott Olaszországban. A jelenlegi összetett krízishelyzetben inkább összefogásra és kiútkeresésre lenne szükség, nem pedig a különböző csoportok egymásnak ugrasztására. Az úgynevezett Zan-törvénytervezet pontosan azt célozza, amellyel az Orbán Viktor vezette kormányt vádolják. A szabad vélemény elnémításával járna, amennyiben jogerőre emelkedne a homotranszfóbiát büntető törvényjavaslat. Azok véleményének elhallgattatása lenne a cél, akik másként gondolkoznak, éreznek és vélekednek, mint az LMBTQ-személyek. Gyűlölik Orbánt és álhírgyártással próbálják lejáratni, azt terjesztve, hogy csonkítja a másneműek szabadságjogát, miközben ők pontosan ezt teszik Olaszországban mindazokkal, akik hisznek az egy nő és egy férfi kötelékén nyugvó családmodell érvényességében, vagy akik genderideológia nélkül szeretnék nevelni gyermekeiket.

– Mit gondol az Európai Unió és Magyarország között kialakult feszült helyzetről?

– Hiába támadják Magyarországot, azzal vádolva Orbán Viktort és kormányát, hogy diktátor, hiszen pontosan ő az, aki leckét ad az Európai Uniónak a demokráciáról. Zseniális dolognak tartom, hogy a magyar kormány referendumra bocsátotta a pedofilellenes törvényt, bizonyítva ezzel, hogy a népakarat első számú szempont az ország vezetése számára. Ez a demokrácia legnemesebb formája. Ha az olasz kormány hasonlóan cselekedne a homotranszfóbia bűntetté nyilvánítása vagy a bevándorlási politika kérdéseiben, akkor az olaszok túlnyomó többsége mindkét kérdésben nemmel válaszolna. Ez azonban nem történik meg, közben pedig kígyót-békát kiabálnak Orbánra. A Liga a támogatásáról biztosította Magyarországot, és a büntetések ellen szavazott az Európai Parlamentben. Ezzel nem a törvény tartalmáról nyilvánított ítéletet, hanem arról, hogy minden ország szuverén, a kormányoknak jogukban áll a népakarat szerint döntést hozni. Mi, szicíliaiak és olaszok boldogok lennénk, ha véleményt nyilváníthatnánk a hazánkat érő bevándorlási invázióról, de sajnos bennünket nem kérdez meg senki a kérdésről.

– Az olasz sajtó az elmúlt hetekben szűkszavúan szólt a déli partokra érkező bevándorlókról. Mérsékeltebb a helyzet?

– A migrációs hullám változatlan a déli szigeteken, Lampedusa és Szicília megszállása folyamatos. Csupán az elmúlt napokban 350, migránsokat mentő hajó kikötését regisztrálták a hatóságok Trapani térségében. Ez azt jelenti, hogy már nemcsak Lampedusába, hanem a szicíliai partokig is eljönnek a bevándorlókat szállító hajók. Olaszország a vírushelyzet miatt kénytelen szigorításokat bevezetni, a vírusmentességet igazoló zöldkártya bevezetésével korlátozná az olaszok szabad mozgását, miközben az érkező bevándorlók bármifajta igazolás nélkül léphetnek az ország területére, egészségügyi állapotuk gyakran ellenőrizhetetlen marad. Mindeközben a helyi rendfenntartó erőkre hárul a folyamatosan érkező embertömeg elhelyezése, amelyhez nincsenek biztosítva sem az eszközök, sem a lehetőségek. A feszültségek immár állandósultak, ezt bizonyítja a két hete történt Ragusa melletti pozzallói migránstábor felgyújtása is. A bevándorlók tömegesen érkeznek önállóan az olasz partokra, majd menedékkérelemért járulnak, amit a legtöbb esetben nem fognak megkapni, hiszen nincsenek meg a feltételek. A Tunéziából és Líbiából érkezők nem háborús életkörülmények közül menekülnek, csupán jobb életre vágynak, ezt azonban Olaszország nem tudja megadni nekik, hiszen nincsenek meg hozzá a feltételei, hiába is fogadná be őket. A menekültstátus elbírálásáig akár éveken keresztül Olaszországban tartózkodnak.