de ez még hidegen hagyta a hívott felet. – ­Mihail Dimitrijevics nagyon meg van elégedve, utaltuk is az ötezer dolcsit. Tudja, nem mindig könnyű érvényesülni a Putyin-világban, de ismeri a dakota mondást: Kaparj, kurta, neked is jut! – kacagta Mihail Prohorov, ]]>az egyik leggazdagabb orosz oligarcha]]> amerikai kijáróasszonya, majd a választ meg sem várva kinyomta a telefonján David Pressmant. 

A New York-i paragrafuskurkász nem tűnt izgalmas alaknak. Kispályás prókátor, aki évi rongyos kétmillióért kidobja a belét nulla huszonnégyben. Mihail Dimitrijevicsnek meg 11 milliárd pihen a vagyonelemeiben. Így is történhetett? Jelen állás szerint így is. 

Miközben egy kaliforniai Ellen Pinchuk egyengette az amerikai ügyeit annak a Prohorovnak, aki oligarchaként és elfuserált elnökjelöltként is megbékélt a Putyin-rendszerrel, Barátságért érdemrendet vett át Vlagyimir Vlagyimirovicstól, minden oroszok urától, sőt már azelőtt az amerikai szankciós törvény hatálya alá ejtette magát, hogy Pressman és az ő Pinchukja között létrejött volna a számlakönyvi kapcsolat.

Az amerikai nagykövet ezúttal nem írt semmit a közösségi médiában, hogy mit bizniszelt. Nem is lenne ez olyan érdekes, ha Pressmanen e héten is ne lett volna úrrá ]]>leküzdhetetlen közlésvágya,]]> hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin közös fotója láttán oda ne biggyessze, „Magyarország az üzletért esdekel”. Vagy úgy! Ha – mint legutóbb 2021-ben, sok évvel a Krím Nyugaton vízválasztónak tekintett orosz elfoglalása után – Joe Biden elnök, Pressman megbízója kezet fog Putyinnal, az világpolitika, ha az Egyesült Államok korábban példátlan mértékben vesz uránt Oroszországtól, az nemzeti érdek, de ha (ahogy ők látnak minket) Hunnia NATO-provincia vezetője leül az egyik legfőbb világpolitikai szereplővel, akkor „üzletért esdekel”.