A nemzetközi politikában minden megy tovább a maga útján. A pravoszláv húsvét sajnos csak arra volt elegendő, hogy az ukrajnai harcok időlegesen lecsillapodjanak, és hosszas huzavona után újabb fogolycserére kerüljön sor. Egyik fél sem hajlandó, mint eddig is, a legkisebb kompromisszumkészséget sem tanúsítani. Az orosz cél minden eddig elfoglalt terület megtartása, új ukrán vezetés létrehozása és Kijev eltiltása a nyugati integrációktól.

Mindent vissza?

Az ukrán cél: mindent visszakövetelni, beleértve a Krím félszigetet. Cél továbbá az orosz javak elvétele mindenütt a világon, amelyekre Ukrajna jóvátétel címén igényt tart. Az orosz vezetés nemzetközi jogi elítélése és Oroszország minden létező fórumról való kitiltása. Nehéz megmondani, hogy a két célrendszerből melyik az irreálisabb.

Macron francia elnök pekingi útja sok mindenre rávilágított. Őt teljes pompával fogadták a Kínai Népköztársaságban, de a vele utazó és teljesen más kül- és biztonságpolitikai nézeteket képviselő európai uniós vezetőt, Von der Leyent már nem. Aki a tárgyalások egy részén még jelen sem lehetett.

]]>Macron pekingi látogatása]]> után hitet tett az európai közös politika mellett. Úgy fogalmazott – és ezzel sok európai egyetértett, míg a vezetők kevésbé –, hogy Európa találja meg újra a saját identitását. Az USA aktív részvételével zajló Kína–Tajvan-válságról Európának nem kell állást foglalnia. Macron célja a kontinens stratégiai autonómiája és hogy az nem lehet a jövőben az USA vazallusa.

A NATO főtitkára az elmúlt napokban közölte, olyan nyomás alatt állt, hogy meg kellett hívnia Ukrajnát a NATO–Ukrajna miniszteri szintű tárgyalásokra, még akkor is, ha ez elvileg lehetetlen lett volna, mivel Magyarország e kérdésben vétójogával élt. Nyilvánvalóan az USA úgy érezte, hogy ezt megteheti, Ukrajna pedig abból a téves feltételezésből indul ki, hogy NATO-tagsága zöld utat kapott, és a felvételi folyamat gyors és sikeres lesz.

Sokszoros atomhalál

A legismertebb amerikai külügyi folyóiratban, a Foreign Affairsben ]]>szakértői cikk]]> jelent meg A Nyugatnak új stratégiára van szüksége Ukrajnában címmel. Ebben leírják, hogy „a háborúban kockán forgó érdekek maximális meghatározása olyan politikát eredményezett, amely egyre inkább ellentétbe kerül más amerikai prioritásokkal. […] A valóság az, hogy Kijev folyamatos nagyszabású támogatása szélesebb stratégiai kockázatokat hordoz. A háború erodálja a Nyugat katonai felkészültségét, és kimeríti fegyverkészleteit. A védelmi ipar nem tud lépést tartani Ukrajna felszerelési és lőszerkiadásaival. […] A háború a világgazdaságra is nagy költségeket ró. Megzavarta az ellátási láncokat, hozzájárulva a magas inflációhoz, valamint az energia- és élelmiszerhiányhoz. […] Itt az ideje annak, hogy elkészüljön a B terv. […] Szükséges, hogy a NATO és Oroszország konstruktív párbeszédet kezdjen. […] A Nyugat több mint egy éve hagyja, hogy Ukrajna határozza meg a sikert és a Nyugat háborús céljait. […] Nem bölcs dolog, mert Ukrajna céljai konfliktusba kerülnek más nyugati érdekekkel. […] A szankciók nem fojtották meg az orosz gazdaságot. […] Még Ukrajna szempontjából sem lenne bölcs dolog kitartóan törekedni teljes katonai győzelemre. […] Ukrajnának nem szabad kockáztatnia, hogy elpusztítsa önmagát olyan célokért, amelyek valószínűleg elérhetetlenek. […] Európának is jó oka lesz arra, hogy felhagyjon azzal a kinyilvánított politikájával, hogy Ukrajnát addig támogassa, amíg szükséges.”

Érdemes lenne ezeken az új realitásokon elgondolkodni. Ma nyugati adatok szerint Oroszországnak 6257, az USA-nak 5600, Kínának 350, Franciaországnak 290, az Egyesült Királyságnak 225, Pakisztánnak 165, Indiának 160, Izraelnek 90 és Észak-Koreának 45 nukleáris eszköze van. A Föld sokszorosan elpusztítható.

A legismertebb négycsillagos tábornokok zöme bejelentette, hogy Ukrajna ezt a háborút nem nyerheti meg. A politikusok többsége ezt a realitást vagy nem ismerte fel, vagy képtelen tudomásul venni. 

A szankciós politika több szempontból sem érte el eredetileg kitűzött célját. Oroszország nem omlott össze, ami a 2022 elején meghirdetett első szankciós csomag nyílt célja volt. Európa viszont mély társadalmi és gazdasági válságba került. A szankciós politika eddigi következményeinek hatására Európa többet vesztett, mint Oroszország. 

Európa térvesztése

A hidegháború időszakában ]]>Európa vesztesnek tekinthette önmagát]]>. A feszült amerikai–szovjet viszony, amely háborúhoz vezethetett volna, Európa megsemmisülését jelenthette, míg a jó szovjet–amerikai viszonyban egyszerűen átnyúltak a feje felett. A jelenlegi orosz–ukrán háború is elsősorban Európát, ezen belül Közép- és Kelet-Európát sújtja. 

Az amerikai stratégiában az ukrán–orosz háború kapcsán felértékelődtek a konfliktushoz földrajzilag közelebb fekvő államok, így a baltiak, Lengyelország, Románia és Szlovákia is. Újra előkerült a régi és az új Európa évtizedekkel korábbi ellentéte. 

Az európai–kínai kereskedelem volumene közel évi kilencszázmilliárd euró. Ennek visszafejlesztése tragikus lenne Európa jövője szempontjából. Kína húsz év alatt elérte, hogy Afrika, Ázsia minden országában a kétoldalú külkereskedelem terén lehagyta az USA-t. Európában a Benelux–német határig ugyanez a helyzet.

Kína globális játékos. Ma ő az USA igazi kihívója. Nem célja Oroszország megerősödése, de katonai veresége sem. Hosszú távon gondolkodik, a több ezer éves kínai történelem szellemében.

Ma a Nyugat Ukrajnát támogatja. A világ durván kétszáz államának a többsége a fegyverszünet és a béke mellett van. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Nógrádi György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>