Ha jól mozgósít a kormányoldal, akkor senkit nem érhetnek kellemetlen meglepetések

2002-ben járunk. Egy sikeres jobboldali kormányzás után vagyunk.

A tábor elégedett, hisz minden jobban működik, mint a szocialista–szabad demokrata kormányzás ideje alatt. Beindult a gazdaság, az ország, úgy tűnik, kezd magára találni. Persze a kiegyensúlyozatlan médiaviszonyok miatt az Orbán-kormányt végig folyamatos össztűz alatt tartotta a balliberális sajtó. Szünet nélkül záporoztak felé az ellenzéki sajtóból érkező ütések. Abból a balliberális sajtóból, amely akkoriban közel kilencvenszázalékos túlsúlyával nyomta el és terrorizálta a jobboldali sajtót, no meg a Fideszt.

Hol pöffeszkedve kioktatta, hol gúnyosan támadta, hol a legsötétebb vészkorszak visszatértét vizionálva rettegett a jobboldali, nemzeti párttól. De petíciózott, tüntetéseket is szervezett és menedzselt, miközben az övéire mint szakértőkre, a demokratikus értékek egyetlen őrzőire hivatkozott. És mégis: a nemzeti tábor úgy érezte, őszintén elhitte, megvan, biztos a győzelem, hiszen az ország jó úton halad, mindenki jobban él, mint a szocik alatt.

Nyugodtak voltunk. Magabiztosak. Túlságosan is magabiztosak. Túlságosan is nyugodtak. Most már tudjuk, ez óriási hiba volt.
Kubatov Gábor mondta a legutóbbi Fidesz-kongresszuson, hogy a mai napig hibáztatja magát, amiért az első forduló napján nem tudott elmenni szavazni – külföldön volt –, és nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy lehet, az ő szavazatán is múlt, hogy a Fidesz elvesztette a választást. A választást, ami után megérkezett a D–209-es szt. tiszt, alias Medgyessy Péter, akiről úgy gondoltuk, nála rosszabb már nem jöhet. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Medgyessyt maga Gyurcsány Ferenc puccsolta meg, hogy aztán olyan tombolásnak és rombolásnak legyünk szemtanúi, amit a mai napig nem tudunk elfelejteni. Ami a retinánkba égett. És amit a mai napig nyög az ország.

Öröm az ürömben, hogy a hibbant Néró nemcsak Rómáját gyújtotta fel, de a komplett baloldalt is majdnem sikerült teljesen megsemmisítenie. De csak majdnem, és közben az ország is belerokkant Gyurcsány miniszterelnökségébe. Láttuk 2002-ben, és láttuk nem is olyan régen Hódmezővásárhelyen, mi történhet, ha elbízzuk magunkat, ha elhisszük, minden rendben van. Ha otthon maradunk. A halott felült, és megrázta magát.

Mi pedig észbe kaptunk, és áprilisban elmentünk szavazni. Mindannyian. Mert nem akartunk, nem akarunk még egyszer IMF-hitelt a nyakunkba, nem akarunk vizitdíjat, tandíjat, és nem akarjuk, hogy símaszkos bűnözők viperával verjenek minket, eltörjék a csontjainkat, és kilőjék a szemünket. Nem akarjuk, hogy azon viccelődjenek, minek mentünk oda, nem akarjuk, hogy a rendőrterrort vezénylő rendőri vezetőket körbeünnepeljék a kormánypárti újságírók, és nem akarjuk, hogy egy liberális főpolgármester kitüntesse őket.

A bűnözőket.

Nem akarjuk, hogy ezt a fővárost egy Demszky Gábor-klón vezesse. Nem lehetünk nyugodtak, mert Budapest Magyarország fővárosa, és bizony a szabadelvűek, a liberálisok, a baloldaliak felülreprezentáltak a nagyvárosokban. Sokan vannak. Még mindig nagyon sokan vannak. Hitehagyottak, csalódottak, hiszen régóta csak vesztes csaták és háborúk kelletlen résztvevői, és mert látják, ők is látják, hogy patkányozós Bangónékkal és szimuláló, amatőr színésznő Kunhalmikkal, a földön hempergő Hadházykkal nem lehet háborút nyerni.
De gyűlölik Orbán Viktort, gyűlölik a Fideszt, és mondjuk ki: gyűlölik a fideszeseket. Nekik mi csak birkák, patkányok, agymosottak, droidok és fasiszták vagyunk. Nekünk kimosta az agyunkat a propaganda, nincsenek önálló gondolataink. Minket demokratizálni kell. Vagy lámpavasra akasztani. Esetleg IFA-platóra lapátolni.

Nem szabad elfelejteni a decemberi tüntetéseken látottakat. Hogy micsoda gyűlölet tört akkor a felszínre.

Akkor is felemelte a fejét a halott. Láttuk, ahogyan a Parlament előtt tomboló, felhergelt csőcselék haragja… az ország karácsonyfája ellen fordult. Egy részük fel akarta gyújtani. És nem volt egy ember sem az ellenzéki tüntetők között, aki lepisszegte, leállította volna a karácsonyfa felgyújtását követelő gyűlölködőket. És láttuk azt is, amikor a DK-sok egy Orbán-bábut ütnek. Vérben forgó szemekkel mutatták meg, milyen forgatókönyvet tartanának ideálisnak. Volt, aki botokkal, volt, aki puszta kézzel esett a miniszterelnököt mintázó bábunak. A Demokratikus Koalíció színpada előtt, a Demokratikus Koalíció politikusainak szeme láttára. A balliberális sajtó beszédes és egyetértő hallgatása közben.

A fideszes politikusokat kötéllel a nyakukban ábrázoló molinókat tartók vezették a tüntetéseket. „Orbán g…ci, Áder nyeli. Mocskos Fidesz!” – skandálták. Hihetetlen gyűlölettel és elszántan. A szónokaik forradalomról beszéltek, mert szerintünk demokratikus úton nem lehet leváltani a kormányt. A forradalomban pedig vannak áldozatok.

Lennének. Mi. Emlékeznünk kell, nem szabad elfelejteni az április 9-én utcára vonuló ellenzéki tömeget. Sokan voltak.

És még mindig rengetegen vannak, akik bár tudják, hogy például Karácsony Gergely egy csetlő-botló szerencsétlen lúzer, akit a szövetségesei is alkalmatlannak tartanak, akit még a barátai is lehallgatnak, akinek fogalma sincs, hol van Csepel vagy a Nemzeti Múzeum, de mégis olyan olthatatlan gyűlöletet táplálnak a jobboldali, a nemzeti és a konzervatív értékek és emberek iránt, annyira utálják Orbán Viktort és a Fideszt, hogy akkor áprilisban majdnem százezren kimentek az utcára, és most vasárnap is el fognak menni szavazni. Mert mindegy, ki, csak ne a Fidesz.

Sokan voltak áprilisban. Igen. Egy elvesztett választás után. Együtt menetelt a Jobbik a Momentummal, az MSZP-vel és a DK-val. Egymást is rühellik, egymást is elárulják, egymást is átverik és lehallgatják, de a Fidesz elleni gyűlöletük mégis egymás mellé kényszerítette őket. Az árpádsávos lobogó együtt lengedezett a MSZP-s zászlóval. Sneider és Jakab együtt vonult Gyurcsánnyal. Ők még mindig ezt a várost lakják, ők még mindig ugyanazt gondolják, mint áprilisban vagy decemberben a Parlament előtt.
Ők vasárnap egészen biztosan el fognak menni szavazni.

Nincsenek kétségeim. Ők ott lesznek. Nagyon sokan. „Vissza akarják venni a fővárost”, „vissza akarják foglalni” Budapestet, bármit jelentsenek is ezek a nagyképű frázisok. Hídfőállást akarnak teremteni a városházán belül, hogy onnan harcoljanak a kormány ellen. Háborút akarnak, nem várost vezetni. Békétlenséget akarnak, nem polgárokat képviselni. A mostani vasárnap az utolsó esélyük. Ha most elbuknak, végleg elbuknak. Jó ideig nincs több választás, nincs több dobás. És ezt tudják. Az összes közvélemény-kutató szoros eredményt mér. Ha mi nem leszünk elegen, vagy ha mi elbízzuk magunkat, és otthon maradunk, elveszítjük a fővárost és a kerületek jó részét is.

Akkor Karácsony Gergely lesz a főpolgármester, és úgy fog viselkedni, mintha minimum kormányváltás történt volna. Ő még a legrosszabb Demszkynél is rosszabb ajánlat.

Ha győznek, össze fogják szedni magukat. Visszanyerik elvesztett hitüket, harci kedvüket, és Budapest újra liberális lesz. Az a Karácsony Gergely lesz a főpolgármester, aki múlt héten még a migránspárti Frans Timmermansnál járt eligazításon. Brüsszelben beszélgettek a demokratikus értékekről és arról, hogyan tudnának az önkormányzatok közvetlenül részesülni az európai uniós forrásokból. Hisz Karácsony betartaná azokat a híres európai értékeket. Amik mellett az Európai Parlament pont a találkozó előtt tett hitet, amikor percekig állva tapsolta a német származású közönséges embercsempészt, Carola Racketét. Aki egészen a líbiai partokig hajózott, hogy felvegye, majd Európába csempéssze az afrikai migránsokat.

Mindenki menjen el szavazni, mert el sem tudjuk képzelni, vasárnap milyen fontos szavazás vár ránk. Most még utoljára!

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>