Ma 2023 január 29. Adél napja van. Holnap Martina, Gerda napja lesz.
Most még van idő a józan észre hallgatni

Most még van idő a józan észre hallgatni

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Horváth József nem tréfált, kemény véleményt mondott!

 

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik – mondta Virág elvtárs A tanú című filmben. Ez a közhelyes és bugyuta mondat szállóigévé vált, amikor a bornírt okoskodást akarjuk tömören bemutatni. De most valósággá lett ez is.

Az orosz–ukrán háború közvetlen harci cselekményei mellett egyre inkább kibontakozik a szemünk előtt egy sokkal nagyobb léptékű, sokkal veszélyesebb művelet képe. Ami egy rémkép.

Nézzük ennek a folyamatnak néhány fontosabb mozaikját! A NATO nukleáris háborúra felkészítő éves hadgyakorlatot tart az Északi-tenger környezetében. Ebben B–52-es amerikai nehézbombázók más tagországok légierejével közösen egy Oroszországgal vívott háborút szimulálnak.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerint rossz üzenet lett volna, ha az ukrajnai háború miatt lemondják ezt a régen tervezett, „rutinszerű” gyakorlatot. Mindeközben amerikai, japán és dél-koreai tengeri hadgyakorlat zajlik az orosz Távol-Kelet és Kína szomszédságában.

Ennek kapcsán ismét felvetődött annak lehetősége, hogy Japán amerikai atomfegyvereket fogadjon be. Eddig ez – érthető okokból – tabutémának számított a szigetországban.

Ha ez még nem lenne elég, nem meglepő módon ismét kiéleződött az örmény–azeri konfliktus. Tudjuk, a Kaukázus térsége katonailag és geopolitikailag is stratégiai fontosságú hely.

Közép-Ázsiában is felerősödtek a volt szovjet tagköztársaságok közti feszültségek, a kirgiz–tádzsik határon fegyveres konfliktus robbant ki. Tegyük hozzá, a két ország egyaránt az oroszok által irányított katonai szervezet tagja.

Európában pedig ismeretlen elkövetők fölrobbantották az Északi Áramlat gázvezeték mindkét ágát, mely mögött sokan az Egyesült Államokat vélik felfedezni.

Végül, ha valakinek kétségei lennének a földrajzilag távoli események ok-okozati összefüggéseiről, akkor idézzük John Boltont. A Bush és Trump elnöki adminisztrációk egykori nemzetbiztonsági tanácsadója szerint az Egyesült Államoknak anyagi és más forrásokkal is támogatnia kell egy hatalomváltást Oroszországban. Nincs itt az ideje, hogy szégyenlősek legyünk – mondta Bolton.

Világos beszéd. Az amerikai politikai és gazdasági elit elérkezettnek látja az időt a putyini orosz vezetés leváltására.

Az Ukrajna elleni orosz katonai támadás megteremtette az okot a folyamat beindítására. A washingtoni agytrösztök, biztonságpolitikai műhelyek páncélszekrényeiben nyilván régóta pihennek a különböző forgatókönyvek az oroszok és Putyin tönkretételére.

 

Hiszen a Jelcin-érában már majdnem sikerült átvenni az irányítást a szovjet birodalom szétesése után bénult állapotban lévő ország fölött. A középkorban ha egy vérengző fenevadat vagy veszélyes bűnözőket üldöztek, bevált gyakorlat volt a vadállat, a bűnöző bekerítése, majd az erdő rágyújtása. Oroszország és persze Putyin elnök körül most gyújtanak tüzeket.

Kelet-Európa, Kaukázus, Közép-Ázsia, Távol-Kelet. A folyamatot látjuk. Az amerikai hatalmi, katonai logikát és arroganciát akár még érthetjük is. De néhány alapvető kérdést még senki nem tett fel amerikai barátainknak. Pedig itt lenne az ideje.

A legfontosabb kérdés: mi lesz holnapután? Tételezzük fel, hogy sikerül a Vlagyimir Putyin nevével egybeforrt hatalmi elitet eltávolítani az ország éléről. Az új, Amerika-barát rezsim békésen átveszi a hatalmat, és oroszok tízmilliói rezignált csendben fogadják majd az újabb rendszerváltást? Nem hiszem.

Egy káoszba süllyedő, polgárháborúkkal és vallási-nemzetiségi viszályokkal terhelt ország képe sokkal reálisabb végkifejlet lenne. Ebben az esetben vajon ki garantálná a több mint hatezer atomtöltet biztonságát? Nagy valószínűséggel senki.

Én még emlékszem, hogy a nyugati titkosszolgálatok mennyi pénzt, időt és energiát fektettek abba, hogy a Szovjetunió szétesése után ne juthassanak nukleáris fegyverekhez szervezett bűnözői csoportok vagy terroristák.

A nukleáris fegyverek megjelenése a feketepiacon ma sokkal nagyobb veszélyt jelentene. Ehhez még vegyük hozzá a szovjet-orosz vegyi és biológiai fegyverek ismeretlen helyeken tárolt, ma még őrzött garmadáját is.

De ez csak a probléma egyik szelete. Ha megnézzük, hogy miként végződött az arab tavasz néven elhíresült művelet, akkor azt látjuk, hogy Líbia, Szíria és Irak esetében tragikus következményekkel járt. Emberek tízezrei haltak meg, százezrek hagyták el hazájukat és milliók süllyedtek nyomorba.

A mai napig polgárháború, anarchia és terror jellemzi ezeket az államokat. Innen indult el az iszlám radikalizmus megerősödése, ez vezetett el az Iszlám Állam fölemelkedéséhez, az Euró­pát sújtó terrorhullámhoz.

Itt még egy kérdést érinteni kell. Ez pedig Afganisztán példája. Csaknem két évtizednyi katonai jelenlét, pénzügyi támogatás is teljes kudarccal végződött. Az USA vezette szövetséges erők tavalyi (kivonulásnak nevezett) megfutamodása Kabulból még egy rossz üzenet volt.

A nyugati erők úgy hagyták el az országot, hogy segítőik, támogatóik és azok családjának nagyobbik része ott rekedt és a tálibok prédájává vált. Ennek nagyon rossz, sokáig ható üzenete van. Ha egy állam nem védi meg az őket segítő, vele szimpatizáló szövetségeseit, akkor a jövőben nem számíthat arra, hogy más országban majd elhiszik neki, hogy itt és most minden másként lesz.

Csak pénzért talál majd árulókat, zsoldosokat, akik bármelyik pillanatban eladhatják annak, aki többet ígér.

Végül még egy kérdés: mit tudnak ígérni a polgári lakosságnak? A demokrácia szó ma már önmagában kevés. Ukrajnában a háború kirobbanása előtt a lakosság alig két százaléka élt mélyszegénységben.

A Világbank prognózisa szerint az idén már minden negyedik embert érint, jövőre pedig már az emberek fele süllyed ide.

Akik azt hiszik, hogy most van itt az ideje az Oroszország feletti hatalom megszerzésének, azok tévednek. Ebbe a próbálkozásba már Napóleon és Hitler is belebukott.

Ekkora területet, ennyi embert nem lehet klasszikus és hibrid háborús módszerekkel sem meghódítani, sem megtartani. Csak végképp eltörölni lehet, de ez mindannyiunk utolsó napja is lenne.

Most még van idő megállni, elgondolkodni és a józan észre hallgatni. Mindeközben pedig Európa, járulékos veszteségként, önként rohan a végzetébe.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Ukrán tüzér aknavető célzókészülékével (Fotó: MTI/AP/Efr

Horváth József -]]> www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Tereb (142) Vetítő (30) Nagyvilág (1305) Szépségápolás (15) Belföld (8) Mozaik (83) Életmód (1) Egészség (50) Gazdaság (675) Irodalmi kávéház (516) Politika (1581) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (6581) Történelem (15) Jobbegyenes (2533) Autómánia (61) Sport (729) Heti lámpás (260) Kultúra (6) Mozi világ (440) Flag gondolja (33) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>