A mi ellenzékünk olyan, mint a víz: napfény hatásására elpárolog. Írhattam volna harmatot is, talán jobban is illett volna érzékeltetni az erőviszonyokat, mert lássuk be, nem kell politológusnak lennünk ahhoz, hogy észrevegyük, mennyire harmatgyenge eddigi politikai aktivitásuk, mondhatni súlytalanná váltak. Ezt négy különböző közvélemény-kutató cég is alátámasztotta, a politikai olló igencsak kinyílt a kormánypártok javára.

Én egyébként valóban szeretném, ha normális ellenzékünk lenne. Olyanok, akik képesek konstruktivitásra, párbeszédre, és széles körű ismereteik vannak, nem csak két cicijük, mint Kunhalmi kisasszonynak. Mondjuk az ő ATV-s szereplése után nehéz a maradék szimpatizánsaikkal is elhitetni, hogy micsoda szakmai kormányzásra lennének képesek a szocialisták, akik valami megmagyarázhatatlan okból még mindig úgy gondolják, hogy kormányváltó erőként vannak jelen a politikai palettán.

Kunhalmi az ELTE genderképzésének kormányzati betiltásáról beszélt nemrég az ATV reggeli műsorában, amellett érvelve, hogy a képzést a nők hátrányos munkahelyi megkülönböztetése teszi fontossá.

– A gendertudományok azzal foglalkoznak, hogy miért van az még mindig, hogy ugyanolyan diplomát végez ön is, én is, ugyanannyi éve dolgozunk egy adott munkakörben, de énnekem, mert két cicim van és nő vagyok, kevesebb a bérem. Tetszik érteni? – szegezte a gendertémát meglehetősen leegyszerűsítő kérdést az ATV férfi műsorvezetőjének. Azért erre tényleg nehéz szavakat találni.

Halkan jegyzem meg azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a Fidesz 2006 ősze óta töretlen népszerűségnek örvend, támogatottságuk pedig még inkább növekszik, míg a szocia­listáknak sikerült lenullázni önmagukat. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mielőtt súlytalanná váltak, gondoskodtak arról, hogy néhány száz milliárdnyi állami vagyont is eltüntessenek, és akkor itt most tényleg jobb tételesen felsorolni, milyen módon rabolták szét az országot.

Azt már lehet tudni számszerűen is, hogy a rendszerváltoztatást követő húsz évben tízezermilliárdnyi közvagyon tűnt el kézen-közön a privatizációnak csúfolt rablóhadjáratban. Persze a szabadrablásnak nem igazán lettek felelősei, akik azért érezték, hogy mégiscsak jobb a háttérbe húzódni, ha már ennyit összeharácsoltak. A baloldali rablóüzem nem új keletű találmány, emlékezzünk a Tanácsköztársaságra, amikor Magyarország első kommunista kormánya rövid uralma alatt véghezvitte azt a magyar szabadság és a tulajdon ellen elkövetett legnagyobb méretű támadást, amelyet a magyar történelem egészen addig ritkán látott. Vezetésük alatt a pénz elértéktelenedett, az ország gazdasága pedig megtorpant és összeomlott.

Erre mondják, hogy nincs új a nap alatt. Gyurcsányéknak sikerült a csőd szélére kormányozniuk a nagy szakértelmükkel az országot. A mai napig nem értem, hogyan feledkezhettek el az elvtársak a Németh-kormány idején a nemzeti vagyon védelméről gondoskodni. Pedig, miután ez elmaradt, a termelői vagyon hatvan-hetven százalékához majdnem ingyen vagy mélyen leértékelt áron jutottak hozzá az akkori vezetők.

A legsúlyosabb felelősség mégiscsak a Horn–Kuncze-kormányt terheli, amely a Bokros-csomag nyomán mindent kiárusított, az energiaszektort például külföldieknek értékesítette. De igencsak sokat nyom a latban az is, hogy a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok a nemzet megkérdezése, a nemzet akarata ellenére 2002 és 2007 között 126, nemzetstratégiailag jelentős állami társaságot magánosítottak. Nekik köszönhetően gyakorlatilag eltűnt a nemzet maradék vagyona.

Van annak némi diszkrét bája, hogy az elvtársak ezek után képesek voltak úgy kampányolni, hogy az MSZP „igazi élhető európai országot akar”, Molnár Gyula pártelnök pedig arról beszélt, hogy meglátása szerint az emberek többsége változást szeretne. „A cél nem egy szűkebb réteg gyarapodása, hanem minden társadalmi rétegé” – mondta akkoriban. Talán közelebb állt volna az igazsághoz, ha ehelyett úgy fogalmaz, hogy „miután mi egy társadalmi réteget gazdaggá tettünk, gyarapodhat a többi is”. Tudom, hiú ábránd ilyen őszinteséget feltételezni egy szocialista politikustól, meg kampány is volt.

A kedvencem tőle mégiscsak az, amikor közölte, hogy az emberek nemcsak a Közép-európai Egyetem miatt tüntettek, hanem a sajtószabadságért és a demokráciáért is. „Ezt az üzenetet a baloldal megértette, és kész arra, hogy leváltsa a jelenlegi hatalmat”, egy „normális, élhető, európai Magyarországért” – tette hozzá.

A manóba, hogy nem jött össze és élhetetlen az ország, igaz? Persze nézőpont kérdése: lehet, hogy számukra élhetetlen, mert nem folytathatják a szabadrablást, de ezzel a nép többsége mégiscsak elégedett.

Az viszont szerintem még mindig nagy probléma, hogy hiába próbálkozott a Fidesz, a balliberális felelősök elszámoltatása többször megakadt a független igazságszolgáltatásnak köszönhetően. Az, hogy mennyire függetlenek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Heller Ágnes szerint is ez az egyetlen hatalmi ág, ahol Orbán Viktor nem tud „zsarnokoskodni”. Ja, mert egyébként diktatúra van, Orbán Viktor zsarnok, a magyarok pogányok, a vidéki emberek pedig nacionalisták és könnyen befolyásolható, birka népség.

Ezt nem én mondom, hanem az említett „filozófus hölgy”, akiről közben az is kiderült, hogy bár azt elismeri, hogy öreg, de nem tartja magát kommunistának és bigottnak sem, hiába gondolják róla. Kedves Ágnes, nyugtáztuk. Elfogadjuk, hogy öreg, és tudjuk, hogy a kor előrehaladtával bizony nem csak a test, hanem a szellem hanyatlásával is számolni kell.

De mi tiszteljük az időseket, nem úgy, mint az ellenzék egyik nagy vezére, Homonnay Gergely, aki arról értekezett a minap, hogy miért nem vágta agyon idős fideszes szomszédnőjét a viharban egy fa. Ezek ismeretében mégsem tűnik morbid kérésnek, hogy normális ellenzéket szeretnénk. Nekünk pedig szokni kell, hogy sokan vagyunk. A nemzeti oldal hirtelen arra eszmélt, hogy mi vagyunk a többség. Harmadszorra is kétharmadban.

Az összefogás volt a nemzeti oldal Noé bárkája, és ezt az erőt kell megtartanunk a túléléshez a továbbiakban is. Persze találkoztam jó néhány olyan emberrel, aki április óta lett hazafi, mégis „régóta fideszes vagyok” mondattal kezdi a beszélgetést. Az ilyenekkel jobb óvatosan bánni, a divatfideszes polgárok többségéről senki nem tudja, honnan ejtőernyőztek éppen a mi közösségünkbe, ahol aztán pillanatok alatt képesek bomlasztani, feszültséget generálni.

Ne legyenek illúzióink, nem tűntek el a Lenin-fiúk, csak most új köntösbe bújva próbálnak érvényesülni.

Jurák Kata -]]> www.magyaridok.hu]]>