Ma 2022 május 17. Paszkál napja van. Holnap Erik, Alexandra napja lesz.
93e5236727efa778158c063a05e4e23e.jpg

Mi a magyar? Stux úrról és a magyar parasztról

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Esett már szó a Szekfű Gyula szerkesztette kötetről, amely 1939-ben, címével is – Mi a magyar? – megjelölve azt járta körbe, hogy miként lehet azt a nemzeti karaktert meghatározni, amely a magyarok döntő többségében közös, de más népektől különböző.

A tanulmánykötet programja, tudva a megjelenés dátumát, világos: megkülönböztetni magunkat attól, ami a németet teszi, ellenállni a németség kiáradásának. Ebben az értelemben vitán felül progresszív kísérlet, nem véletlen, hogy a kor legjobbjait (Babitsot, Kodályt, Ravasz Lászlót, Gerevich Tibort) sikerült megnyerni szerzőnek.

Fotó: ]]>Fortepan]]>.

Az egész művet átolvasva mégis az a mai olvasó benyomása, hogy a vállalkozás sikertelen maradt. Az 550 oldal terjedelmű kötet nem adott választ a címben feltett kérdésre. Ehelyett azt lehet megtudni belőle, hogy a kor jelesei milyennek látták, még inkább milyennek szerették volna látni a magyart.

Ezt a vágyképet talán legpontosabban Hóman Bálint fogalmazta meg – szavait Szekfű Gyula idézi (forrása: Magyar Történet, 3. kiadás, I. 92.):

„Egy helyütt Hóman Bálint mesterien foglalja össze az egykorú görög, nyugati, szír, arab források alapján a honfoglaló magyarok lelki tulajdonságait: elénk állítja »a honfoglaló magyart, kiben nem nehéz a szabadságot szerető, jogait ismerő, politizáló, idegenekkel szemben óvatos, körültekintő, sőt körmönfont, de alapjában nyíltszívű és egyenes, de sokszor állhatatlan, az élet küzdelmeiben bátor, munkabíró, nélkülözést tűrő, de a jólétet, pompát kedvelő, hallgatag és szófukar, de mulatozás közben kedélyes magyar paraszt lelki ősét felismernünk.«”

Számtalan más forrásból is tudjuk, hogy a két háború között nemzeti ideálképünk egyik markáns, talán meghatározó alakja a maga földjén gazdálkodó paraszt volt. Hova vezetnek ennek az ideálképnek a gyökerei? Két ágat biztosan meghatározhatunk: a német szellemi és politikai befolyással való szembehelyezkedést, és ugyanakkor a budapesti „idegen szívű” polgári kultúrától való elhatárolódást is.

Budapest önmagán nevetve állított párt ezen ideálkép mellé: Stux urat, a magát világpolgárnak képzelő, kövérkés Király utcai kereskedőt, aki sétapálcikáját forgatva kupléban dalolja el szerelmi kalandjait (]]>például itt]]>). A kupléhős Stux úr és a kevés szavú magyar paraszt – valahogy így festett a mi magyar önképünk 1930 körül.

A magyar paraszt, mint nemzetkarektorológiai jelenség mára nyomtalanul elolvadt, Stux úr a vészkorszak áldozata lett. És a helyükre nemigen lépett senki. Pedig a kérdés továbbra is itt van: mi hát a magyar? De az utóbbi hetven évben még abban sem sikerült megállapodnunk, hogy milyennek szeretnénk tudni magunkat. Pedig nem volna érdektelen megpróbálkozni a válasszal.

Bencsik Gábor írása

]]>http://mandiner.blog.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Tv fotel (65) Egészség (50) Mondom a magamét (6056) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1465) Tereb (141) Jobbegyenes (2304) Történelem (14) Mozi világ (440) Kultúra (6) Rejtőzködő magyarország (168) Titkok és talányok (12) Politika (1581) Irodalmi kávéház (513) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Gazdaság (664) Életmód (1) Autómánia (61) Belföld (6) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Heti lámpás (258)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>