A Nagy-Britannia által beterjesztett ENSZ határozat, mely a srebrenicai mészárlást népirtásnak nyilvánította volna, Oroszország vétója miatt elbukott a Biztonsági Tanácsban. Az oroszok szerb kérésre cselekedtek így, érvelésükben kihangsúlyozva, hogy a balkáni háború idején szerbeket és horvátokat is ért hasonló atrocitás. Bármennyire is abszurd ez az indoklás, s bármennyire igaza is van a felháborodott brit nagykövetnek, mondván, hogy ő voltaképp csak a nemzetközi jogászok által megindokolt ítéletet akarta egy politikai deklaráció szintjére emelni, nincs további lehetőség, a jobb sorsra érdemes Egyesült Nemzetek Szervezete az orosz vétó által újfent tehetetlenné vált.

Az brit kezdeményezés elvszerűségének elismerésén túl persze kérdés, hogy taktikailag feltétlenül bölcs gondolat volt-e éppen most a szerb felelősség magas szintű politikai deklarációja. A Balkán stabilitása évszázados témája egész Európának, Magyarországnak pedig elemi érdeke. Az uniós csatlakozás vonzó perspektívát jelenthet a térség országainak, de ez a folyamat a jelenlegi európai közhangulatban aligha fog szárnyakat kapni. Kevés olyan politikai erő van a térségben, amelyik mérsékelni tudja az etnikai konfliktusokat, stabil kormányzást tud biztosítani, és még a gazdasági növekedést serkentő gazdaságpolitikát is tud folytatni. Szerbiának most történetesen ilyen vezetése van, Vucsics miniszterelnök a maga szélsőségbe hajló nacionalista múltjával ügyesen tud konszolidálni, ami az egész térség stabilitásának záloga lehet. Ezt méltányolta, s a folytatásra bátorította Vucsicsot múlt heti látogatása alkalmával a német kancellár, s egy nappal előtte az Európai Bizottság elnöke is.

A szerb miniszterelnök elment Srebrenicába, ahol távozóban kövekkel, vizes palackokkal dobálták meg. Ezáltal még egy kicsit hőssé is vált hazai választói előtt, aki kiáll a szerb nép becsületéért. Útja előtt egy meghatóan szép nyílt levélben ítélte el a 20 éve történteket, hazatérve pedig elegánsan csak annyit mondott: tudja, hogy nem az áldozatok hozzátartozói dobálták meg. Nem csoda, hogy Vucsics népszerűsége nő, az ország nemzetközi elfogadottsága, tőkevonzó képessége javul, a költségvetési hiány idén minden jel szerint 2 % alatt lesz.

A megemlékezésen felszólaló Clinton, egykori amerikai elnök is megköszönte Vucsics jelenlétét, ami fontos gesztus azok után, hogy a boszniai háborút valóban csak amerikai közreműködéssel lehetett lezárni 1995 novemberében Daytonban. Ez annak idején az európai politika erőtlenségét is jelezte, amiből remélhetőleg azóta mindenki levonta a megfelelő tanulságokat.

Hogy a srebrenicai mészárlást végül is ki hajlandó népirtásnak nevezni, és ki nem, egy sajátos politikai szómágia része, ami történtek ismeretében egy szégyenletes játék a szavakkal – a nemzetközi politikában korántsem egyedi jelenség. A megemlékezésen szintén résztvevő Ahmet Davutoglu török miniszterelnök genocídiumnak nevezte a 20 évvel ezelőtt történteket, de ne felejtsük el, hogy néhány hónapja, az örmények ellen elkövetett tömegmészárlás 100. évfordulóján pedig éppen hogy óvott a genocídium szó használatától. Igaz, egy meghatóan szép levelet ő is írt.

Mindenki hazabeszél tehát, a vallási közösségeket érintő ügyekben pedig különösen. Mégis, a szombati megemlékezés oldotta valamelyest a Boszniában  még mindig tetten érhető bizalmatlanságot, ami az állam működésképtelenségének is az egyik oka. A muzulmán közösség sebeinek begyógyítása, az uniós tagság nekik is esélyeket tartogató perspektívájának fenntartása pedig elemi érdekünk akkor, amikor az ISIS fenyegetése a Balkánon is megjelent. Tudja ezt Vucsics, tudja ezt Davutoglu, Merkel, Clinton – mi se felejtsük el! Bosznia közel van.

Prőhle Gergely

helyettes államtitkár, EMMI

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>