{...} hogy az ország népe elkezdett rettentő keményen dolgozni rémisztően kevés bérért hosszú éveken át, és ezzel az önként vállalt robottal megvásárolta viszonylagos szabadságát az unióban, olyannyira, hogy most már azt is megengedik neki a világ urai, hogy védekezzék nem kívánt benépesülése ellen.

A görögök más utat jártak. A szikrázó napsütés, a mélykék tenger, a fehér házfalak és a gyantaillatú borok országának lakói évszázadok alatt fejlesztették tökélyre túlélési technikáikat, mivel hazájuk sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkezik, mint az Európai Unió, sőt az európai demokrácia. Az nem igaz, hogy a görögök lusták volnának, mivel több időt töltenek munkával egy héten, mint a németek, de az igaz, hogy nem olyan hatékonyak, és főleg egészen más a felfogásuk államról, adórendszerről, mint a hűvös északi térségek lakóinak.

Ez az ellentét most csattant. A görögök nemet mondtak a hitelezőknek.

Álláspontjuk az, hogy kifizethetetlen méretű adósságot halmoztak fel, amit éppen ezért nem is óhajtanak kifizetni, ugyanis, ha belerokkannának, akkor sem tudnák az adósságot csökkenteni, de mivel ők Zeusz és Héra gyermekei, eszük ágában sincs bármibe belerokkanni. Azt mondják most Görögországban, hogy ami az adósságot illeti, kettőn áll a vásár: a bankárok pontosan tudták, hogy Görögország eladósodása végül robbanáshoz vezet, de éppen erre spekuláltak, hogy majd a végeladáson milyen jó üzletet csinálnak. Hát nem csinálnak, ha ez a görögökön is múlik.

Úgy tetszik, ismét világossá vált, hogy az eredeti schumani gondolat – egyenrangú és szuverén nemzetállamok közössége – lebutítása jog- és pénztechnikai kérdésekre, nem hozott létre életképes rendszert. Az Európai Unió nem tudja homogén egységbe formálni a mediterrán életörömöt és az északi pedantériát (avagy a magyar szabadságeszményt és mondjuk a német öngyűlöletet), mert egész egyszerűen nincsenek mértékei az olyan elvont, de az emberi életben nélkülözhetetlen dimenziókra, mint a szépség, szeretet, romantika, erkölcs és így tovább. Csak a rőföt, a mennyi az annyi mértékrendszerét ismeri.

Elég ránézni az unió úgymond legfőbb méltóságára, erre a szenilis idiótára, aki hátba vagdossa, pofon csapdossa, hasba veregeti nála klasszisokkal rangosabb politikustársait, mintha az EU valami gittegylet volna, ahová rövid nadrágban, böfögve, félrészegen is be lehet menni. Az unió belső hazugságai most kíméletlenül lelepleződtek a görögök példátlan lazaságán és magabiztos önzésén. Persze, ennek a jópofa tragikomédiának hamar vége lesz, mert rettentő nagy a tét: egy világhatalmi játszma sikere került veszélybe, és ne legyenek kétségeink, hogy akik e játszma aduit valójában a kezükben tartják, nem lesznek szívbajosak akár keményebb eszközöket is használni.

Az unióból mini Amerikát formálni akaró törekvés azonban mégis megbukott, mert akik létre akarták hozni, azok csak a hatalmi játszmákhoz értenek, a magasabb emberi eszményekhez, ha úgy tetszik, az európai ethoszhoz nincs sem fülük, sem szemük, sem szívük. Vagyis nem Görögország van bajban, hanem az a törekvés, ami földrészünket egy agyatlan keverékcivilizáció otthonává kívánta tenni… És ekkor a magyar parlament úgy döntött, nemcsak kerítést húzunk, de pályázunk az olimpia megrendezésének jogáért. Imádom Magyarországot! Van remény.

]]>www.demokrata.hu]]> - Bencsik András