humor jóval elviselhetőbbé teszi az életet, sokan szeretjük is ezért a viccet. Mit szólnak például ehhez? – Ön kinek a képviseletében érkezett? – kérdik a KGB-ügynököt a diplomáciai fogadáson. – Engem a KGB küldött – feleli tréfás kedvében a vele együtt kacagó, majd őt beljebb tessékelő szervezőknek. 

Hogy jön ez ide? Az Echo TV-nek hét évvel ezelőtt adott interjújában Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke jót viccelődött azon, hogy Soros György és Simicska Lajos közös gyermekei ők.

Érdekes, hogy erre sehol nem kérdeznek rá, leragadva ott, hogy a CEU-ra járt – ez utóbbi a legjobb családokban is előfordul, Kovács Zoltán államtitkár még doktorált is ott. De azért más szint kinevezett Soros-(kutya)kiképzőként végrehajtani egy-egy feladatot.

A legtöbben ismerhetünk olyan embereket, akik úgy viccesek, hogy nincsenek tisztában e képességükkel, akárcsak Jourdain úr Az úrhatnám polgárból, aki csak most döbben rá, hogy már negyven éve prózában beszél. A viccpártoknak azonban a leglényegükhöz tartozik, hogy profi viccmestereknek kell lenniük. Az uniós képviselőségét biztosra vevő Lének – magyar füllel – már a vezetékneve könnyen szakítható gyümölcs a népi humorfán, ám a magyarázat prózai: a 36 éves fiatalasszony apai ágon vietnámi származású.

Ezt a HVG-nek adott portréinterjújából tudjuk, amelynek független-objektív kérdezője operaházi díszletmunkásokat lepipáló fizikummal tolja Le alá a politikailag terhelt kérdéseket, állításokat. Például: „Hasonlóan harcolni fog a Fidesz jogállamot leépítő politikája ellen?”; „Hamarosan ön is felkerülhet a Fidesz gyűlölettérképére.” Sőt – izgul rá saját kérdésére a liberális újdondász – „várja már, hogy a kormánypropaganda belerongyoljon az életébe”? Le azonban – váljék becsületére – állja a sarat: 

Micsoda eredeti gondolat! De ebből még vihar lehet az ellenzéki éjjeliedényben, ha Cseh Katalin, Donáth Anna és a DK-s különítmény is olvassa az interjút.

Láttunk már karón varjút. Például Meszerics Tamást, Meszerics István, az ELTE elismert oroszos professzorának a fiát, aki CEU-s oktatóból lett egyszerre csak 2014-ben az LMP európai uniós képviselője, jutott ki Strasbourgba, majd került fel egy elvileg globalizációkritikus párt soraiból a Soros-intézményrendszer kiszivárgott megbízhatósági listájára a „közkedvelt” Niedermüller Péterrel, jelenlegi VII. kerületi DK-s polgármesterrel együtt. Utána pedig úgy tűnt el a politikából, mint a kámfor. Önök hisznek a vétetlenekben? Én nem. Mégpedig azóta nem, hogy az egyik korábbi munkahelyemen egyszerre egy napon jelent meg két új kolléga – eddig még hihető lett volna a történet –, majd miután éveken át meglehetősen aktivista hozzáállást tanúsítottak, utóbb szintén egyazon napon távoztak egy aktivista munkahelyre. 

Le nem szörnyen vicces, nem is vicceskedő, bár nem is humortalan, inkább intellektuá­lis benyomást kelt az interjúi alapján. Mint elmondja, szeretné, ha a sajtó leírná végre, hogy a híres MIT-n, a Massachusettsi Műszaki Egyetemen tanult – ezt örömest megtesszük, de akkor már említsük azt is meg, hogy ösztöndíját arról a Hubert Humphrey-ról nevezték el, aki amerikai alelnökként a több százezer vietnámi áldozatot követelő háború hívévé szegődve irtotta Le apjának népét. Természetesen a demokrácia, a jogállamiság és a világbéke nevében! Vagy esetleg máshogy képzelték az amerikai külpolitika nemes céljait?

Le mögött a Kutyapárt európai listájának második helyére Törley Katalin baloldali aktivista, az Orbán-kormány oktatáspolitikájának ismert bírálója került. Törley korábban a Tanítanék Mozgalom új arcaként a poligámia, vagyis a többnejűség és -férjűség mellett demonstrált, kezében egy „Le a monogámiával!” táblát tartva. Később Gyurcsányné Dovrev Klára várható 2026-os dollárbaloldali miniszterelnök-jelölt oldalán tüntetett a kormány ellen ugyanúgy, ahogy Le Mariet­ta pedig Karácsony Gergely főpolgármesteri hivatalában dolgozott. A felmérések szerint júniusban egy-két befutó mandátumra számíthatnak a kutyások. Véletlen lenne továbbra is, hogy éppen ez a két ember került a listájuk élére?

Életkorunkból adódó ismereteink része, hogy Marx a Louis Bonaparte brumaire 18-ájában azt írja: ami a történelemben először tragédia, az másodjára bohózat. De meglehet, ezúttal kutyául vagyunk, és fordított a helyzet. Kovács Gergely a hét évvel ezelőtt adott interjújában még – pusztán viccelődve – ilyeneket mond, „gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy hazaárulás történt”, illetve „azok a szervezetek, akiktől megszokhattuk, hogy külföldi pénzből, idegen érdekeket képviselve háttérhatalmak szószólói”. Meg még ilyeneket is állít: „gyakorlatilag nem is tudjuk, hogy kiktől kapjuk a pénzt”, „nyilvánvalóan a jövő héten kirakunk majd egy ilyen elszámolást” – Kovács e ponton a saját megfogalmazásától távolságot tartva mutatja a kamerának a macskakörmöt, majd így folytatja: „ahol ott lesz a kétezer ember, aki adta a mikroadományt, hogy lássák az emberek ezt is, még ha nem is ez a valóság”. Kovács Gergely sem éppen született humorzsák, de fejleszthető lenne, ha foglalkozna vele egy profi stand-up komédiás.

Léteznek Európában tényleges viccpártok. Noha a német viccgyűjteménynél a rossz nyelvek szerint csak a román háborús hősök felsorolása tesz ki vékonyabb kötetet, ilyen Németországban A Párt (Die Partei), amelynek neve az egykori NDK-s állampártot idézi. Ők Martin Sonneborn vezetésével évek óta torz tükröt tartanak az egész politikumnak, az öt évvel ezelőtti uniós választáson 2,4 százaléknak megfelelő 900 ezer szavazatot kaptak. A felmérésekből azt is tudjuk, hogy vannak bealtatott szavazók is. Nálunk például az örök jobbikosok, akiknél egyszer rögzült, hogy a (hajdani) radikális jobboldali pártra voksolnak, majd – nem tartva lépést a pártban az elmúlt tíz évben bekövetkezett enyhén szólva is jelentős változásokkal – ma is kitartanak mellette, amikor csak be kell húzni a fülkében az ikszet.

Kedves ismerősöm, a nép egyszerű gyermeke – volt szállodai takarító – a Kutyapárt szavazója. Egyike annak a 185 ezer embernek, akik a legutóbbi országgyűlési választáson a „kutyákra” voksoltak, előtte pedig a 91 ezernek, akik a 2019-es EP-szavazáson támogatták őket. Ez nem rengeteg, de azért nem is kevés ember, mandátumok múlhatnak rajtuk. Ismerősöm bohókásan fogja fel az életet, úgy vélve, a politika úri huncutság. Ő a kutya két farkára egy másik, hasonló hangalakú testrésszel szokott utalni, szerinte így még viccesebb.
Most majd ismét célba veheti a szavazókört, mondván: Brüsszelben dől a lé, a csapból is Törley folyik, két pofára fogy a lazacos szendvics. Adjuk akkor meg a módját! Hisz a politika csupa móka, kacagás, nemde? Ám mifelénk ma úgy áll a dolog, hogy sajnos nagyon nem az.

Szőcs László - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>