Ami magyarán azt jelenti, hogy nagyon melléfogott, nagyot tévedett. Pedig nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy Orbán Viktort kigúnyolja.

Ehhez érdekes módszert választott. Ilyen esetben ugyanis az a józan publicisztikai gyakorlat, hogy kiválasztunk egy részt a kritizálni kívánt szövegből, aztán hozzáfűzzük a véleményünket, hogy a megbírált személy állítása miért is bibis. Majd kommentáljuk és egy poént szerkesztünk a végére, s akkor megvagyunk. Hátra dőlve elmondhatjuk: jól megadtuk neki. S ha jól céloztunk, akkor az érintett sem emelhet kifogást, kénytelen belátni, hogy igazunk van.

Lendvai azonban, mint igazi MSZP-s, úgy állt a kérdéshez. Számára ez esetben sem számított a valóság, ráadásul még pontatlanul is idézett, pedig jól tudjuk, hogy Orbán Viktor pontosan szokott fogalmazni. Természetesen lehet őt bírálni, de azt nagyon precízen kell, egyébként a fagyi visszanyal.

Lendvai Ildikó azonban egyiket sem akarta. Már eleve nem akart pontosan idézni. Gondolom azért, mert a tartalmat nem tudta bírálni. Ezért aztán mellé tett más tartalmat, amit az ellenzék folyamatosan bírálni szokott, de sosem szokott bejönni. Legyen szó akkugyártásról vagy éppen lebutított oktatásról.

Lássuk szó szerint: „»A magyar gazdaság a fellendülés kapujában áll.« 100 százalék, hogy így van. Ott áll, álldigál a magyar gazdaság a kapuban. Vele áll Orbán is, hol állna máshol. A kapuban. Csak az a baj, hogy mindig rossz kapucsengőt nyom meg. Vissza nem térítendő uniós támogatás helyett kínai és orosz hitelt, sokszínű gazdaság helyett hol a mindenáron autógyártás, hol a mindenhova akkugyárat gombot. Nívós szakképzés helyett lebutított oktatást, rövidebb iskolakötelezettséget. Így aztán az istennek se nyílik ki a kapu. A gazdaság meg csak áll, lendületlenül.”

Mielőtt Orbán szavait hoznám ide, a gazdasági helyzet hiteles értékeléséhez nem árt idézni a hitelminősítők szakvéleményét. Ezek szerint a magyar gazdaság biztos alapokon áll, ezt tükrözi vissza a Standard and Poor’s friss jelentése, amely stabil kilátással továbbra is befektetésre ajánlja hazánkat. Magyarország iránt erős a bizalom a jelentős hitelminősítők mindegyikénél, így a Standard and Poor’s mellett a Moody's és a Fitch Ratings is a befektetésre ajánlott kategóriába sorolja hazánkat. Tehát a helyzet így áll a szakemberek fejében. Csak Lendvai Ildikónál nem. Mert ő nem hiteles kritikát akar megfogalmazni, hanem gúnyolódni szándékozott Orbán hozzá nem értésén. Ez voltaképpen azért is visszás, mert a választók tizennégy éve nagyon hisznek Orbánnak, bizonyság rá a négy kétharmad. Az MSZP pedig már ott tart, hogy örül, ha egyáltalán bejut 2026-ban a parlamentbe, bár már erre is alig van esély. Ez a következménye a lendvais, kunhalmis, tüttőkatás gúnyolódásnak, rosszat akarásnak, hozzá nem értésnek.

Nézzük mit is mondott pontosan Orbán Viktor.

„A magyar gazdaság összes adatát elemezve, a kormányülésen legutóbb ezt éppen elvégeztük, azt tudjuk mondani, hogy Magyarország egy gazdasági nekilendülés küszöbén áll, egy konjunktúra kapujában áll, és túl van a nehezén. Az a kérdés, hogy fenyegeti-e valami ezeket a biztató kilátásokat? Van-e ellenségünk? Van! Egy olyan dolog van, ami keresztül tudja húzni a terveinket és a számításainkat. Ez a háború. Mert hogyha a háború elmélyül és kiterjed, az minden, a mai állapotból kiinduló gazdasági kalkulációt fölborít, és nem följavít, hanem leront. Úgyhogy nekünk egy ellenségünk van, ez a háború.”

Tehát Lendvainak fontosabb, hogy Orbánt kezelésre szorulónak ábrázolja, mert mint állítja, mindig a rossz kapuban áll és mindig a rossz kapucsengőt nyomja. De Orbán nem beszél kapuról, nem beszél csengőről, ő pusztán azt fejti ki, hogy ismeretei birtokában szép jövő előtt áll az ország, ha nem szól közbe a háború.

Lendvai Ildikó olyan pártot vezetett, vitte vele csődbe az országot, amelynek előző hosszú országlása révén a pártállam össze is omlott, s most is a rossz oldalon, a háború pártján áll. Ebből az nézőpontból nagy pofátlanság kell ahhoz, hogy ilyen gyenge, rosszindulatú és szándékosan félrevezető érveléssel gúnyolja a sikeres Orbánt.

Lendvainak azonban a kapufa, azaz a pofátlanság mindig is rendelkezésre állt. Ahogy a tőgy is a szarva között.

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>