Papírforma-eredmény született az LMP egyik legfőbb döntéshozó szervének tanácskozásán. A hajdani külön utakat, szó szerint más politikát kereső párt országos politikai tanácsa arról határozott, hogy támogatja az ellenzéki pártok közös listán indulását, valamint azt, hogy közös egyéni jelölteket és közös miniszterelnök-jelöltet állítsanak. A baloldali sajtó természetesen megpróbálja eljátszani, hogy falrengető, örömteli meglepetést okozott a döntés, de hát ez legfeljebb a nagycsoportos óvodásoknál ifjabbak számára jelenthetett újdonságot.

Az LMP már régóta elkezdte a Gyurcsány Ferenc vezette DK-hoz való idomulást, a jelenlegi lépése csak az i-re tette föl a pontot. Mert azért ahhoz nem kell valami óriási politológiai őstehetség, hogy belátható legyen: az ellenzéki összefogás, a majdani közös lista valójában a bukott baloldali diktatúrapárti miniszterelnöknek való feltétlen behódolással egyenlő. Az LMP tehát régebbi önmagához képest is totális önfeladást teljesített be, ami viszont a jó ideje tartó folyamatos jellegtelenedése, nyílt elbalosodása fényében szomorú, ám tökéletesen logikus fejlemény. Végeredményben csak azt bizonyítják nyilatkozataikkal, politikájukkal, látszatmérsékelt, ténylegesen mindenben a gyorsuló ütemben szélsőségesedő többi baloldali párthoz való csatlakozásukkal, hogy akár nevet is válthatnának, például ilyesmire: Lehet Gyurcsányista a Politika. LGYP az LMP helyett: nem is hangzik rosszul, és legalább precíz elnevezés.

Van abban valami szimbolikus egyébként is, hogy éppen a kettős állampolgárságról tartott népszavazás, a trianoni határokon túli magyarság tudatos, előre megfontolt szándékkal és aljas indokból elkövetett balos elárulásának tizenhatodik évfordulóján hozták meg a döntést az LMP nevű álzöld pitipárt főemberei, gyurcsányista étekfogói és tányérváltói. Ha nem gondoltak a dátumbeli egybeesésre, az a gond, ha meg igen, akkor az még jellemzőbb önleleplező gesztus.

A gyurcsányizmushoz való simulás zökkenőmentességére az opportunista, hiperjelentéktelen volt pártszóvivő, Kanász-Nagy Máté társelnök a garancia. Korábban még volt némi szín, egyéniség a Schiffer András távozása után permanens lejtmenetben lévő LMP vezetésében, ám amióta a volt pártszóvivő vette át az ügyek vitelét – a még nála is színtelenebb Schmuck Erzsébettel együtt – végképp a szürkeség, a globalista szervilizmus, az erősebbhez dörgölőzés lett az uralkodó. Az új párttárselnök, aki újpesti alpolgármesterként is a semmittevés bajnoka, minden szélsőséges baloldali hadjáratot helyeselt. Nem talált kivetnivalót az antiszemita, rasszista szerencsi közös képviselőjelölt támogatásában, aztán a Momentum elnökének kirekesztő megnyilvánulásával, a társadalom majdani fidesztelenítésével is egyetértett. De miért is ne értett volna egyet minden likvidáló, nota bene jogállamellenes, antidemokratikus elképzeléssel, amikor már augusztus végén megmondta, hogy nem szabad finnyásnak lenni a 2006-os nemzetverető Gyurcsánnyal sem. Ehhez képest az, hogy lelkesen egy húron pendülnek Karácsony Gergely főpolgámesterrel minden életveszélyesen ütődött felvetésének kivitelezésében, a kerékpársávok erőszakolásával, az úttest autósoktól való elvételével és a forgalom környezetszennyező bedugításával, már szinte csupán marcipánbohóc a tortán. Sőt, még rá is tromfolnak avval a lélegzetelállító marhasággal, hogy az autóforgalmat radikálisan le kell csökkenteni a fővárosban. Ez a racionalizmusellenes, igazából minden fejlesztést, gyarapodást elutasító hozzáállás persze külön Gyurcsány-kompatibilissá teszi a hajdani zöld- és ökopártot.

Summa summarum: most is összenő, ami összetartozik. Sőt, nem is kell, hogy összenőjön, mert mindig is összetartozott. Egyvalamire azonban nem árt, ha odafigyelnek: biankó csekket állítottak ki az ellenzéki közös lista melletti hűségesküvel. Márpedig egy parányi támogatottságú pártnak sem árt emlékezni arra, hogy 2014-ben egyszer már csúfos kudarcot vallott ama varázsszerként fetisizált közös lista a baloldalon. És mivel ahány párt vesz részt benne, annyiszor öt százalékot kell a választáson teljesíteni, könnyen csúnya vége lehet a közös vállalkozásnak. Úgy járhatnak, mint a kismajmok, akik egymásba csimpaszkodnak és együtt pottyannak le a fáról.

Megyeri Dávid - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>