Nem merném állítani, hogy ezekben a napokban tömegével özönlenének a jó hírek, akár itthonról, akár külhonból érkezzenek is. Kezdjük a hazai hírekkel – s most cseppet sem az önkormányzati választások végeredményére gondolok, de még csak arra sem, hogy egy rendkívül rátermett, feddhetetlen embert, Tarlós Istvánt sikerült kilőni az érdemi közéletből.

Sokkal inkább arra gondolok, mennyi rossz, nem felejthető emléket idézett fel a kampány – a vadonatúj főpolgármester részéről. Sokan vagyunk, akik emlékszünk arra, amikor Kádár János és csapatának tagjai felváltva rohangáltak Moszkvába tanácsért, de leginkább eligazításért. Hogy a tanácsok „bejöttek-e” vagy sem, nehezen eldönthető. A Kádár-rendszer megszűnése óta állítólag demokráciában élünk. S ebben a fékevesztett nagy demokráciában már egy másik égtáj lett divatos, a nyugat, most már arrafelé kell rohangálni. Egy, a főpolgármesteri pozícióra pályázó politikus (Karácsony) megteheti, hogy közvetlenül a választás előtt – nem azért, hogy Brüsszel főterének szépségében gyönyörködjön – egy bizonyos Timmermans úrhoz rohangáljon. Tanácsért, segítségért? Gondolom, mindkettőért, ki tudja?

Mindenesetre azzal mindenki tisztában lehet, aki olvas vagy hallgat híreket, hogy T. úr ki nem állhatja a magyarokat. A legjobb tanácsadó tehát, mi pedig biztosak lehetünk abban, hogy honi hazaárulóink számára csak az égtáj változott mint igazodási pont. A jellemük nem. Ha nincs elég eszed vagy bátorságod, kérj kölcsön, busásan megtérül majd. Alighanem ez lehetett a jelölt szándéka, és kapott is kölcsönbe egyet s mást. S még csak az sem zavarta, hogy ugyanezt a többi, ugyanerre a posztra pályázó nem tehette meg, mert netán volt benne annyi becsület, hogy a saját eszére támaszkodott.

A mai igazodási pont, az irigyelt Nyugat ugyan már rég alkonyi fényben dereng, de a gőg, a felsőbbrendűség-tudat most még összetartja, és örömmel fogadja honi hazaárulóinkat. Lényegében nekik is köszönhető, hogy életünkből és jogrendszerünkből mára már eltűnt a világos és egyértelműen leírható hazaárulás fogalma. Ezt a hibát lapunk már jó néhányszor fölemlegette, de semmi sem változott, hiszen nyilvánvaló, hogy „hazánk” az Európai Unió. Ugyan legtöbben másképp gondolkodunk, s bizony sokunkban felmerült, megint átverték Magyarországot.

Az önkormányzati választásra idehívták a „mindent” eldöntő tömegeket, a „bebírókat”, akiket az úgynevezett jobboldal észre sem vett. Számomra ez azt jelentette, hogy újra meg újra a pénz győz. Ugyanis nekünk, többségében szegény magyaroknak, nem lévén sehol máshol lakásunk, mint amelyben élünk, nincs módunk arra, hogy Párizsban, Londonban, Madridban vagy bárhol lakást tartsunk fenn, s imígyen nyerjünk egy-egy távoli országban szavazati jogot az önkormányzati választásokon. A hírek szerint a mi választásunkba legalább száznegyvenezren beleszólhattak. Meg is tették. Ez az unió igazsága. Meg jogrendszere. És ez a lúzerek, a vesztesek sorsa. Azaz a mienk. Mert a szegénynek nincs joga, ez az igazság.

S akkor most hagyjuk el Magyarországot, mint ahogy elutaztak már a sebtében iderepült szavazók is. Akiket végtére is megértek. Ez idő tájt a Föld egyik legjobb helye Magyarország. A biztonságot, nyugalmat illetően, de vannak még más előnyei is, itt nem részletezve azokat. A külföldről a napokban érkezett hírek között egyetlen jó van, Lengyelországban győzött a Jog és Igazságosság párt. Vélhe­tően Brüsszel nagy bánatára. Szegény lengyelek majd megkapják a magukét ezért, hiszen tény, hogy hozzánk hasonlóan kiválasztott nép az EU-ban a lengyel, mert őket is rengetegszer támadták, támadják jogtalanul és igazságtalanul.

A többi, ránk özönlő hír közül csupa rossz vagy felháborító érkezik a magára oly büszke művelt Nyugatról. Nos, csak néhány közülük az elmúlt napokból: repedés a NATO egységén, azaz Erdogan „rendetlenkedik”. Hevesen tiltakozik a Balkán az irodalmi Nobel-díj miatt. Akik nem tudnák, az osztrák Peter Handke kapta a díjat, aki amúgy remek író, csak éppen több alkalommal is megkérdőjelezte a szerb háborús bűnöket, azaz az iszonyatos boszniai tömegmészárlást. Ó, ha más csinálna ilyet, lenne ám ribillió! Most nem volt. Újabb 176 „menekülttel” kötött ki Olaszországban egy hajó a körülrajongott embercsempészek jóvoltából. Katalóniában tüntetés tüntetés hátán, a rendőrség veri a függetlenségpárti, utcára vonuló embereket. Megtámadtak egy török kávézót, majd egy élelmiszerboltot a németországi Hernében, öt sérült. Halléban pedig a zsinagógát támadták meg. Manchesterben egy belvárosi bevásárlóközpontban támadt késsel az emberekre egy terroristaszerű alak. Járóka Lívia, a Fidesz uniós képviselője nyilvánosságra hozta, hogy a Balkánról is tömegek indulhatnak Európába, mert milliók élnek mélyszegénységben. Európa bölcs „elöljárói” továbbra is folyamatos befogadást ajánlanak. S végül, bár számtalan rossz hírt idézhetnénk fel még, azzal a szintén „felemelő” tudnivalóval zárom a sort, miszerint a vatikáni ügyészség pénzügyi visszaélés címén öt személy ellen indított nyomozást.

Bűnök, tehetetlenség, hátsó szándékok, hiábavalónak tűnő küzdelmek. Ez ma Európa, meg tán az egész világ. S végül a fentieket fejeljük meg azzal a hírrel, miszerint még nem tudni, mikor áll fel az új Európai Bizottság. Mintha fél évvel ezelőtt lettek volna az uniós választások, nemdebár? A vak is láthatja tehát, hogy sebességbe kapcsolt az Európát irányító társaság. Lefelé a lejtőn. Gratulálunk!

Kár, hogy még mindig nem tudjuk, mert rengeteg elfoglaltságuk mellett arra nem értek rá, hogy elmagyarázzák, mit jelent nekik a jog (a jogállamiság) és az igazság. Hajrá, Lengyelország, hajrá, tisztességes magyarok!

Kondor Katalin - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>