Talán négy esztendővel ezelőtt lehetett először kétséget kizáróan észlelni, hogy megélénkült a politikai élet az iskolák körül. Korábban ilyesmit nemigen tapasztaltunk, írtam is annak idején arról, hogy az idősebb nemzedék furcsállva nézi ezt a jelenséget, hiszen legtöbbünk diákéveiben, első elemitől az érettségiig, tehát a nagykorúságig nemigen tapasztaltunk semmilyen politikai sertepertélést az iskolák háza táján. Mi több, pedofil ügyek sem borzolták a kedélyeket, bizonyítva, hogy nem oly régen még normálisabb volt a világ. Hogy azóta nagyot változott, azt aligha kell bizonyítgatni. Pár éve értesülhettünk például arról, hogy Németország bizonyos tartományaiban a szellemi fogyatékosok és a kiskorúak is szavazhatnak. Ez ám a demokrácia! Sőt, a demokrácia csúcsa. Melynek helyzete a haladó baloldal szerint ilyen intézkedéseknek köszönhetően nyilvánvalóan erősödik, s boldogabbá, igazságosabbá teszi életünket, s persze a szellemi fogyatékkal élőkét is, a kiskorúakéról nem is beszélve.

Nem tudom, azóta más német tartományok, netán más országok is meghonosították-e ezt a remek ötletet, ugyanis az elmúlt években a demokráciáért folyó küzdelmet csúcsra járatták a haladárok, tehát minden elképzelhető. E nagy küzdelembe pedig szemmel láthatóan igyekeznek bevonni az iskoláskorú fiatalokat is. Sikerrel. Grétával kezdődött talán, aztán jöttek a roppant demokratikus térdepelések, festményrongálások, szoborszétverések, amelyeket főképpen fiatalok követtek el. Nálunk, ez idő tájt, a keresztgyalázások idejét éljük. Ezen cselekedetek, magyarán bűncselekmények is mind-mind a demokrácia hatalmas eredményének lettek előadva, holott egyik sem volt más, mint beteg elmék, hátsó szándékú örökös bajkeverők ostoba lázongása. Itthon, Magyarországon éppen a trágár szónoklatokkal tarkított diáktüntetésekre gyűjtenek ez idő tájt pénzt, hogy mire költik majd, azt nem tudom, hiszen tüntetni pénzgyűjtés nélkül is lehet.

Úgy is mondhatnám, el a politikai kezekkel az iskoláktól, bár attól tartok, kicsit elkéstem a figyelmeztetéssel. Ma már ugyanis szinte minden nap hallhatunk egy-egy tinédzser politikai szerepléséről, ott van például a fentebb már említett, nem teljesen egészséges svéd Greta Thunberg, akit magas rangú államférfiak és nők fogadnak, mert kikiáltották a környezetvédelem ifjú apostolának. Megmagyarázhatatlan, hogy a környezetvédelemért valóban felelősök, tehát a nagypolitika szereplői miért tűrik, hogy kiskorú ostobák adjanak nekik tanácsokat, mint ahogy az sem érthető, hogy a festmény- és szoborrongálásokat miért nem bűntették oly szigorúan, hogy senkinek eszébe se jusson ilyen cselekedeteket elkövetni. Az a kívánalom viszont, hogy a világ vezetői miért törődjenek a jobban saját és mások gyerekeinek jövőjével, teljesen jogos. Egy kiegészítéssel! A világ urainak többsége a felnőttek, az emberiség jövőjével sem törődik. (Megmondom egyébként, miért. Azért, mert világunkat már régen a pénz mindenek feletti ereje és annak imádata mozgatja. S a lényeg ez esetben is az, hogy a fiatalokat a hatalmi harcok érdekében, saját céljaikra használják fel a tisztességtelen politikusok.)

Így van ez nálunk is. Jó négy évvel ezelőtt, amikor, mint említettem, megélénkülni látszott a politikai élet az iskolák körül, akkor szeptember első felében iskola helyett mentek el tüntetni a nebulók, mondván, minek tanuljanak egy olyan jövőért, ami bizonytalan, s lehet, el sem érkezik, ha így folytatja az emberiség a környezetrombolást. Nos, van ebben igazság, bár az én válaszom az, hogy éppen azért kell tanulni, hogy a tudomány új felfedezéseinek segítségével óvjuk meg környezetünket. Ehhez pedig bizony tanulni kell. Vagy kellene. Sokat. Csakhogy miközben a bizonytalan jövő miatt elégedetlenkedtek, azért is tüntettek, hogy csökkentsék a lexikális tananyag mennyiségét, s a diákok túlterheltségét. Ezen óhajon is hosszan el lehetne merengeni, vitatkozni azzal viszont nem lehet, hogy az elme élesítéséhez bizony a memoriter is hozzátartozik. Kívántak még versenyképes fizetést a tanároknak, ezzel tökéletesen egyet lehet érteni, ám nem csak a tanárokat illetően. Elhangzott aztán az is a tüntetésen, hogy a parlament sötétségbe borítja az embereket. E kijelentést azóta sem sikerült értelmeznem, de majd továbbgondolkodom. A tüntetést ugyan diáktüntetésnek hívták, ám a részt vevő politikai szervezetek tagjai sem közelről, sem távolról nem tűntek diákoknak. Már akkor sem.

Változnak tehát az idők, állapíthatjuk meg ismét. S olyannyira változnak, hogy bizonyítékul álljon itt néhány idézet A magyar diák tízparancsolata című, még a múlt század elejéről megőrzött dokumentumból, amelyet egy ismert tudós embertől kaptam néhány esztendeje. Ő még a háború előtt érettségizett, és úgy is élt, ahogy a bibliai tízparancsolat, no meg a diák-tízparancsolat diktálta neki.

Tallózzunk tehát a dokumentumban: 2. parancsolat: Isten után szüleidnek köszönhetsz legtöbbet, gyöngéd szeretettel viszonozd jóságukat! 3. parancsolat: Trianonban három és fél millió magyart szakítottak el tőlünk. Küzdj felszabadításukért! 4. parancsolat: Nincs szebb ország hazánknál a világon. Büszkén valld e hon gyermekének magad, és lelkesen dolgozzál felvirágoztatásáért! 5. parancsolat: Az iskola szent hely – a tudás temploma. Áhítattal lépd át küszöbét, s viselkedj benne!

Változnak az idők. Reménykedjünk, hogy jó irányba.

Kondor Katalin

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>