Számos alkalommal megpróbálták már múltunkat elhazudni, hazánkat elfoglalni, szétszabdalni, sajnos ez részben sikerült is, de mégis itt vagyunk, és tényleg próbáljuk megvédeni a hazát

És nem is fog szűnni. Aki azt hitte, hogy eljött a világbéke, az nagyot tévedett. Ahogy Orbán Viktor mondta a minap Madridban: „Vadásznak ránk, mert a hazát védjük.” Hogy ez a kijelentés cáfolhatatlan, azt aligha kell bizonyítani. Már csak azért sem, mert amióta betámolyogtunk az EU-ba, állandóan támadásokkal kell szembenéznünk. Normális ember soha nem gondolta volna, hogy függetlenségünk óhajtása, hazánk státuszának megvédésére irányuló törekvéseink egyszer majd bűnnek számítanak a magasságos Unióban, de ezt is meg kellett érnünk. Azt pedig úgy tűnik, meg kell értenünk, hogy a harc nemhogy nem szűnik, inkább fokozódik. A felforgatók jól dolgoznak, láthatjuk Szerbiában és Szlovákiában, s persze itthon sem vagyunk híján a folyton fenekedőknek és okoskodóknak, nem beszélve honi hazaárulóinkról. Magyarán újabb harcra készül a világ egy része, legalább is Európát illetően. Az EU-ból ugyanis ezekben a napokban már csak szinte háborúpárti „üzenetek” jönnek, mi több, Soros állítólag át is tette a székhelyét erre a földrészre. Nem jó jel, már csak azért sem, mert már tényleg csak ez hiányzott. Ugyanis minden gondolkodó ember tapasztalhatta, érezhette, tudhatta, hogy az EU-ba történő belépésünk óta jogi, gazsági és kulturális csapdában élünk, melyet bizony a magasságos EU állított nekünk, s állít azóta is folyamatosan. (Millió példa van erre, de elég, ha csak országunk migránsgettóvá alakításának tervét és parancsát említem.)

Van egy régi anekdota, amelyről, mint általában az anekdotákról, nem tudjuk bizonyítani, hogy igaz-e, vagy sem. Mindenesetre így szól: „Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-ot, a neves francia államférfit, hogy mit tegyen a magyarokkal? Talleyrand így válaszolt: Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!”

Nos, számos alkalommal megpróbálták már múltunkat elhazudni, hazánkat elfoglalni, szétszabdalni, sajnos ez részben sikerült is, de mégis itt vagyunk, és tényleg próbáljuk megvédeni a hazát. Ám tudomásul kell vennünk – cseppet sem szívesen –, a harc nem szűnik, és valószínű, hogy a régóta tartó méltatlan és durva támadások sem szűnnek meg, sem velünk kapcsolatban, sem más nemzetállamokkal kapcsolatban, mert a dolgok természete és az ellenünk fenekedők természete – Trump győzelme ide vagy oda –, nem változik. Legalább is egyelőre.

Számos gondolkodni tudó és merő honfitársunk leírta, mondta már, ne gondoljuk, hogy a fenekedők letettek világkormányt alapító szándékukról, s látnunk kell azt is, hogy napirenden vannak a kereszténység- és az emberellenes célok megvalósítási kísérletei, magyarán szólva egy nemzetek feletti hatalom összekovácsolásának szándéka, egy világdiktatúra. A manipuláció már régen elkezdődött. Hogy miért hagytuk, arra nem találom a választ. Mindenesetre a hazaszerető emberekre nagy szükség van ez idő tájt. Pontosabban volna. Szerte a világon.

De azért hozzáteszem: segítsen az Isten!

Kondor Katalin

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>