Kolozsvár központjában van egy utca, amelyet a magyarok Petőfi Sándor, a románok Avram Iancu utcának hívnak. 

A magyar és a román nemzeti hős, akik előtt most ugyanaz az utca állít emléket, egykor éppen egymás ellenségei voltak. 

Az 1848–49-es forradalom idején a románok, a szerbek, a szlovákok és a horvátok Bécs szolgálatába álltak a magyarok ellen. A Magyarország területén élő nemzetiségek ugyanis autonómiát követeltek maguknak. Mivel Kolozsvárott az 1848. május 30. és június 18. között ülésező erdélyi országgyűlés kimondta Erdély és Magyarország unióját, a románok előbb Topánfalván, majd Balázsfalván tartott gyűlésük nyomán elhatározták, hogy szembeszállnak a magyarokkal. Vezetőik kezdettől a huszonnégy éves Avram Iancu és a huszonhét éves Ioan Buteanu voltak. 

A Magyar Hírlap ]]>beszámolója]]> szerint ugyan Avram Iancu a magyar köztudatban máig primitív és műveletlen félvadként szerepel, ebből semmi sem igaz. Az 1824-es születésű férfi művelt jogász volt, és teljes egészében magyar környezetben szocializálódott. A gyújtó hatású balázsfalvi gyűlés után Iancu megszervezett egy olyan felkelőcsapatot, amelyre viszont épp az ellenkezője volt igaz, mint ami a vezérükre: írástudatlan, műveletlen tömeg volt. Ez a fegyelmezetlen sokaság már Iancu számára sem volt kézben tartható, pedig kezdeti szándékai szerint ők békésen, fegyvereikben bízva tiltakoztak volna a megkérdezésük nélkül hozott rendelkezések, nem is annyira a Magyarországgal való unió, sokkal inkább a jobbágyság és a feudális viszonyok ellen – írta meg a Magyar Hírlap. 

1848 ősze és 1849 tavasza között Iancu csapatai ugyanakkor több ezer, jórészt fegyvertelen magyart kínoztak meg és mészároltak le Erdélyben.

Iancut az osztrákok börtönbe vetették 1849 őszén, majd később házi őrizetet kapott. A csalódott vezér Bécsbe is elment, hogy kihallgatást kérjen Ferenc Józseftől, és kérje az 1848-as ígéretek betartását. Az udvarban nem fogadták, megalázták. Egy fontos követelése viszont teljesült Iancunak: a jobbágyi rendszert Erdélyben sem állította vissza az udvar – ]]>részletezte]]> korábban az Index. Avram Iancu emléke előtt számos színdarab és vers tiszteleg Romániában, Tebea településén található sírja nemzeti kegyhely lett, Marosvásárhelyen és Kolozsváron pedig szobrot kapott.

Calin Maties román baloldali szenátor mindezen felül úgy gondolja, Gyulafehérváron is nemzeti hősük emlékművének kellene állnia Bethlen Gáboré helyett. Lapunk is beszámolt róla, hogy miközben Novák Katalin államfő szombaton Bethlen Gábor szobrának ünnepélyes leleplezésén vett részt Gyulafehérvár főterén, a magyar református egység napján, a talpig népviseletbe öltözött Calin Maties provokálni próbálta a magyar köztársasági elnököt. A román Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusa először egy virágot és egy román színű kokárdát nyújtott át Novák Katalinnak, majd azt mondta neki: Erdély román föld volt, és mindig is az marad. A nacionalista politikus ezután egy Avram Iancut ábrázoló festményt vett elő, és Bethlen Gábor szobra elé helyezte.

Vittem magammal egy festményt a nagy Avram Iancuról, amit azért tettem a magyar fejedelem szobra elé, mert Bethlen Gábor teljesen igazságtalanul elfoglalta a helyét a gyulafehérvári vár szívében

– ]]>írta meg]]> a Facebookon Calin Maties. Bejegyzésében hozzátette: „A polgárok nagy hősünk szobrát szeretnék a megyeszékhely központjában látni. Sajnos van egy polgármesterünk, Gabriel Plesa, aki teljesen mentes a hazaszeretettől, és nem tudja teljesíteni ezt a kívánságot!”

A 2020-ban megválasztott román szenátor a szombati ünnepségen is felrótta a jelenlévő gyulafehérvári polgármesternek, hogy 150 évvel Avram Iancu halála után a román nemzet hősének kellene szobrot állítani. 

A magából kissé kikelt férfit Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki egyházkerületének püspöke kézfogással és két arcra adott csókkal nyugtatta meg. A váratlan gesztus után Calin Maties abba is hagyta mondandóját, és távozott a helyszínről.

]]>www.magyarnemzet.hu]]>