Pillanatnyilag jutányos áron, akár évi hatvan millió alatt is bármit végrehajt. Alkalmazkodó képessége páratlan, szakmai tudásával sohasem fárasztott senkit, munkamoráljával sem terheli kollégáit. Bármely régi és friss párt jelentkezését várja. „Luxus-kakukk fészekről-fészekre” jeligére.

Fodor Gábor durcás volt. Szerette ezt az arckifejezését, egyik ex-hódolója említette, hogy ilyenkor olyan bájosan, kisfiúsan elgondolkodónak látszik. Ezért szerette a haját is néha megkócolni, tűnjön úgy, hogy nagyon törve van ez a szép liberális fej. Pedig csak viszketett…

A liberálisok vezetője most azonban nem mímelte a morcosságot, a dolgok tényleg nem úgy mentek, ahogy azoknak a tervei szerint kellett volna. Pedig egy szépen kidolgozott koncepció volt, és egy ideig úgy tűnt, még működhet is.

Fodor Gábor az SZDSZ összeomlása óta a „demokrata” vezetők hülyeségéből és bizonyos iratokból biztosította életstílusát. Az első nem szorul túl sok magyarázatra, a második érdekesebb.

Az SZDSZ az „úri szalonba való beengedésért” a belügyminiszterséget kérte 1994-ben Horn Gyulától, pedig az MSZP egyedül is biztos többséggel rendelkezett. Kuncze Gábor költözött be a Nádor utcai palotába. Ami megmaradt a négy-öt évvel korábbi iratégetésből, az nála landolt.

Mi lehetett ezekből a dokumentumokból a minisztériumban, mi került az SZDSZ mindenkori elnökének széfjébe? Hát állítólag…

Fodor 2008 júniusában vette át a liberális „mackó” kulcsait, egy évig nála voltak. Ott maradtak? Vagy elég volt egy jól működő fénymásoló, megbízható titkárnő egy szép nyári estén?

Ki tudja? Egy biztos. Az elkövetkező tíz évben a politikailag tökéletesen súlytalan Fodor valahogy mindig pozíciókat tudott kiharcolni magának és tökéletesen jelentéktelen liberális pártocskájának a „demokrata világban”.

Zsarolt? Csúnya szó. Talán nem is szólt, csak szocialista – később gyurcsányista – partnerei sejtették, hogy nála találhatóak „bizonyos információk”. Amelyek szólnak a rendszerváltás előtti időkről, a korai „spontán privatizációról”, a volt MSZMP-pártvagyonról, vagy akár a Horn-kormány dolgairól.

Szólhattak ezek a dokumentumok másokról is: a „független, szabad sajtó” munkatársairól. Akik Kádár alatt lettek valakik, gyakorta a Nyugaton szolgálták lelkesen a „hírek megszerzésének szabadságát” – talán tetszenek érteni az utalást, ha nem, akkor nézzenek utána az egykori Belügyminisztérium III-as Főcsoportfőnökségének. Aztán valamiért zömükben a ballib média meghatározó vezetői, arcai lettek. 

Tőlük Fodor Gábor bármikor kapott és kap meghívást, politikai nímandként annyit szerepelt a tévében-rádióban, mintha legalábbis bármikor szavazott volna rá az elmúlt években három embernél több.

Fodor az április választások előtt szinte mindenkinek felajánlkozott, aztán – láss csodát -, a szocialista veterán Molnár-Hiller páros érezte meg legjobban a „súlyát”. Kapott a pártjának egy parlamenti helyet, és 5 százalékot a majdani MSZP-pénzekből. Valljuk meg, jó üzlet egy 0,00000001 százalékos gittegylet vezetőjének.

Csakhogy Molnár Gyula és az MSZP elnöksége bukott. Potenciális utódaik meg nem akartak ennyit – nagyjából évi hatvan milliót – fizetni a semmiért. Őket mit érdekeljék a rendszerváltás, a Horn-kormány korának ügyei? Tóth Bertalan, Kunhalmi Ágnes gyerekek voltak akkor.

Ráadásul Fodor szemtelen volt. A jövő évi EP-listán a harmadik helyet követelte pártjának. Pártjának? Hát ugye Bősz Anett a Kossuth téren van, így marad ő, vállalja a liberalizmusért ezt a brüsszeli áldozatot. Hát erre az ifjú-szocik elküldték melegebb éghajlatra. Mit veszíthetnek? Ha a veteránokról kiderül valami, egy konccal kevesebb nekik. Elvtársias itt a légkör, no!

Fodor akkor tétet emelt, és megfenyegette őket, hogy Bősz Anettet kilépteti a Párbeszéd frakcióból. Ezen először röhögtek az MSZP-ben – Karácsony Gergely szundikált éppen -, mert hát úgysem húzza ezt meg Fodor, hiszen az ő pénzéről is szó van.

Meghúzta. És veszített. A „független” Mellár Tamás „önzetlenül”, a „demokratikus összefogás érdekében” besegített, marad a frakció, a 137 millió extra forint.

Fodor most ezért durci. Úgy tűnik, elszámította magát. Vagy van már más ajánlata? Odateszik Sorosék a Momentum mellé? Esetleg Bőszön keresztül megkísérthető az LMP? Fletónak aligha kell, Fidesznek minek – az ellenzéken már nincs mit szétverni. Esetleg segíthetne a Jobbik hiteles néppártosodásában?

Szabad a vásár!

U.i.: Nem akarok gyógyszert reklámozni, ám már kitűnő szerek vannak az émelygés és a hányinger ellen. Sajna még nem politikai, pláne nem liberális értelemben…

Fotó: PS-montázs

Máté T. Gyula - ]]>https://matete.pestisracok.hu/]]>