Indiában, Navi Mumbai városában a helyiek kék kóbor kutyákra lettek figyelmesek az utcákon. A jelenség oka az, hogy a közeli folyóba a szennyvízkezelés során hússzor több színezőanyag került a megengedettnél. Vagyis a szennyvíz forrása nem az indiai nyugdíjasok szája volt.

Ha azt a nagyon-nagyon elméleti lehetőséget vizsgáljuk, hogy Vona Gábor miniszterelnök szeretne lenni, és vajon alkalmas-e erre a felelősségteljes feladatra, gondoljunk az in­diai kék kóbor kutyákra! Ne azokra, amelyeket (amennyiben fideszesek) össze kell gyűjteni és sintértelepre kell vinni: ezt a metaforát már teljes szépségében kibontotta Gyurcsány Ferenc. Aki Kövér László szavainak kiforgatását épp annak a Debreczeni Józsefnek regélte el, aki manapság már együtt barkochbázik a Sukoró-relativizáló Vágó Istvánnal a Gyurcsány-párt bolymeleg vezetőségében.

A köteles beszédet mint Vona-párhuzamot nem én dobtam be a közbeszédbe, hanem a Simicska-média. Eszemben sincs Kövér Lászlót hergelni azzal, hogy felveszem ezt a szálat, de muszáj leszögezni: miközben a kötelesbeszéd-kampány 2002-ben velejéig hazug konstrukció volt (Kövér nem akarta felakasztani a politikai ellenlábasait), a „szennyvízszájú” nyugdíjasokat emlegető Vona Gáboron felháborodó telefonos kampánynak van igazságmagva.

A pártelnök valóban le tudta írni (megfontoltan, tehát nem az élőbeszéd hevességével és pongyolaságával), hogy egyes nyugdíjasoknak szennyvíz folyik a szájukból, magukból kivetkőzve ugranak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel és trágárul ordibálnak. Az ilyesmi felveti a vezetői alkalmasság kérdését: ha valakinek ilyen undorító metaforák fogannak meg az agyában, nemhogy egy ország, hanem egy blog vezetésére is alkalmatlan.

Annak idején Medgyessy Péter azzal hajtotta el a köztévé egyik csatornáját kérő ellenzéket, hogy akinek nincs médiája, az vegyen magának. Ám a Jobbik esetében a visszájára fordult a képlet: a média vett magának pártot. Nem csoda, ha ilyenkor kétségbeesett kármentésbe fog: megmagyarázza, hogy csak a fideszes nyugdíjasoknak fertőző a nyáluk, őket lehet gyalázni, nincsenek jogaik, hiszen afféle kóbor kutyák; meg honnan van a nyugdíjasok telefonlistája? Mentenék a menthetetlent. A baloldal és a médiája pedig lapít.

Talán még emlékeznek az igen hatékony szinglihordázásra: akkor ez a módszer nemcsak rendben volt, de végtelenül szellemesnek is minősíttetett. A szocialista Gúr Nándornak Vona (a potenciális szövetséges) stilisztikai mélyrepüléséről csakúgy nincs véleménye, mint a kényes liberális nyelvvédőknek. A cél szentesíti az eszközt; még akkor is, ha az eszköz egy faragatlan bunkócska.

Ha Orbán Viktor írna ilyet, akkor persze ez zengene reggel, délben meg este. Miként Lévai Anikó hipotetikus bejegyzésére is ugranának. Vona-Szabó Krisztina felháborodottan posztolta, hogy egy áruházi pénztárnál sorban állva számon kérték rajtuk ezt a szennyvízdolgot. Szerinte a népi kritika oka „az a mátrix, amelyben butasággal tartják, amelyben használják, amelyben savanyú-keserű az életének minden perce, amelyben az ad egyforma napjainak némi színt (a fekete is szín), hogy gyűlölheti Vonáékat. Tiszta szívéből, minden zsigerével, minden rezdülésével, a betonra koppanó köpete minden mikroorganizmusával.”

Kedves Krisztina asszony: a fekete nem szín, hanem a színek hiánya. Miként a fehér a színek összessége. Szín például a kóborkutya-kék. A köpet pedig nem koppan, csak ha előbb megfagy. A mikroorganizmus a szennyvíz leánykori neve. Most már – ha nincs bocsánatkérés – inkább hallgatni kellene kicsit, különben egyre csak rosszabb lesz…

Csontos János - ]]>www.magyaridok.hu]]>