„Szeretném, és jogom is van ahhoz, hogy előmozdítsam, hogy olyan kormány legyen Magyarországon, amely (…) megfelelő” – ezt tegnap a holland zöldpárti európai parlamenti képviselő, Judith Sargentini jelentette be dühödt hangon. Ő készített jelentést Magyarországról. Én nem szoktam jelentéseket készíteni, nem tűnik túl tisztességes dolognak, de ez legyen a brüsszeli politika „diszkrét bája”. De mégis: mi a túró köze van egy holland képviselőnek hozzánk? Az Európai Unió közösségnek lett kitalálva, nem arra, hogy bárki diktáljon.

Van egy önző kérésem. Hollandia, mint a nagyon, de még annál is legnyitottabb ország, hívjon meg engem, hogy egy éven át értékeljem a helyi demokratikus intézmények helyzetét. Bevállalom azt is, hogy megtekintsem a helyi „fékek és ellensúlyok rendszerét”, benézek ide és oda is. Ez szerintem roppant mértékű marhaság, de hát, ha nekik erre is telik, én nem leszek a játékuk elrontója.

Az egy év alatt persze esetleg néha beszélek a hollandokkal is. Viszonylag jó a nyelvkészségem, így szívesen trécselek albán, pakisztáni, de akár észak-afrikai hollandokkal is. Nekem semmi bajom azzal, hogy ők ott vannak, erről persze megkérdezném azokat is, akik megteremtették az országot. Azonban egy év elég az igazi hollandok keresgélésére?

Azt is megérdeklődném, persze, hogy mi a köze az ő politikusnőjüknek ahhoz, hogy mi ma Magyarországon miképpen élünk?

Mert ő „csaknem egyévi munka után jutott, az összes többi parlamenti frakció által kijelölt képviselőkkel, szakértőkkel egyeztetve, budapesti látogatások és brüsszeli és strasbourgi meghallgatások után” arra a konklúzióra, hogy Magyarország egy gonosz ország, ahol Orbán Viktor reggelire kisgyerekeket eszik erős paprikával.

Hollandia meg isteni sajtokat csinál. Ez egy nagyon jó dolog, én kimondottan rajongom. De ennyi. Volt persze ez a választás-dolog. Az ő demokratikus következtetése: „Együtt érzek a magyarokkal”. Hát én is szolidarítok a holland sajtkészítőkkel.

Az MSZP képviselője, Ujhelyi István jelezte, hogy ez a mostani, az egy nagyon frankó jelentés, és ő szégyelli a magyarok vasárnapi döntését.

Hát én most nem megyek bele ebbe a szégyen dologba… Mármint, hogy kinek kellene ebben a helyzetben szégyellenie magát.

Az Európai Unió egy közösségnek készült. Ma nem az. Mi, magyarok ismerjük, mi az a diktatúra; nem egy vidám dolog.

Lehet közös Európát csinálni, de az nem megy, ha az egyik diktálni akarja, mit kell nekünk dönteni, gondolni. Amúgy – egymás közt – így összekacsintva: mitől is kellene nekünk hozzájuk alkalmazkodni, ők mikor (…)? Hogy is mondják pontosan? Hát „építették fel” kis világukat?

Ami most nem működik. Ha nem tudjuk jobbá tenni, zárjuk be ezt az EU-t. Ingyenélőt máshova is lehet delegálni.

fotó: europa.eu

Máté T. Gyula - ]]>https://matete.pestisracok.hu]]>