Most, hogy a magyar gazdaság növekedése meghaladta a legtöbb ellenzéki párt támogatottságát, a balliberális sajtó új stratégiát ötölt ki a politikai károk mérséklésére. Az eddigi ráolvasások („romokban”, „összeomlik”, „fenntarthatatlan”) közröhejbe fulladtak, ezért az új módi: meg akarják szabni, mire költse a kormány a teli államtrezorban lévő pénzt. Noha a kutya se kérdezte őket. Éspedig azért, mert e társaság 2002-ben már eljátszotta ugyanezt: akkor a kormányváltás után a teli kasszát pár hónap alatt kiürítették, majd nyolc évig ártatlan képpel magyarázták, miért kellenek megszorítások és külföldi hitelek. Pénzügyi tanácsadás a ballibektől? Egy disznóólat sem szabad rájuk bízni!

A Központi Statisztikai Hivatal ]]>szerdán kiadott első becslése szerint]]> Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) a nyers adatok szerint 4,9 százalékkal, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint pedig 5,1 százalékkal nőtt a második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ráadásul az unióban a magyar gazdaság nőtt a legjobban. Puff! Kétségbeejtő hír ez az ellenzéki „szakértőknek”, akiknek az elmúlt kilenc év egy irgalmatlan vesszőfutás volt. Nézni rossz, ahogy a Petschnig–Vértes–]]>Mellár]]>–]]>Bod]]>–Chikán–Csaba–Róna celeb-közgazdász csapat évek óta cirkulál a balliberális tévéállomások és szerkesztőségek sűrűjében, s izzadva-szemlesütve próbálja magyarázni, miért fenntarthatatlan, omlik össze és pukkad ki a magyar gazdaság legkésőbb 2011-ben, minden jónak tűnő makroadat csalóka délibáb, az unió páriái vagyunk, Románia is elhúzott mellettünk. Satöbbi. Néha már-már megsajnálom csórikákat. Ők aztán tényleg tízesével szedhetik a Xanaxot, hogy egyetemi tanár létükre képesek hétről-hétre hülyét csinálni magukból. Nyilván a diákok is összesúgnak a hátuk mögött: „Nézd, ott jön az a gyengeelméjű, aki tegnap az ATV-ben arról hablatyolt, hogy négymillió éhező gyermek van Magyarországon…”

Lemaradás, romlás, bukás 

Megosztom önökkel néhány kedvenc idézetemet, amelyeket ezek a páratlan lángelmék kiáltottak bele a szikes magyari pusztába. Elsőként itt van nekünk Róna Péter aki tavaly februárban ]]>így fogadta]]> az akkori, még „csupán” 4,8 százalékos gazdasági növekedés hírét:

Azt magyarázza meg Varga Mihály, ha azt akarja, hogy valaki komolyan vegye őt: mi történt az elmúlt hét és fél év alatt, ami miatt Magyarország teljesítménye ilyen drámai mértékben elmaradt a térség teljesítményétől? (…) Itt egy gazdasági lecsúszás, romlás, szinte megállíthatatlan folyamatával állunk szembe.

Csaba László ]]>idén májusi kárálása]]> is komoly szellemi kapacitásról árulkodik: „A magyar gazdaság minden nemzetközi egybevetés, így az EU statisztika szerint is nem fölzárkózik, hanem lemarad az olyan, vele egy ligában focizókhoz képest, mint Észtország, Szlovákia, Lengyelország.”

Mellár Tamás már 2011-ben tudni vélte, hogy az orbáni gazdaságpolitika megbukott, és – ugye, hogy ugye – mennyire igaza lett: „A napokban nyilvánosságra került makroadatok egyértelműen bizonyítják, hogy az Orbán-kormány által alkalmazott gazdaságpolitika nem megfelelő, egyértelműbben fogalmazva: megbukott.” Mellár mentségére szóljon csodálatos metamorfózisa: fideszes lepkéből lett párbeszédes hernyó – emiatt a Spektrum tévén kéne őt mutogatni. 

Chikán Attila pedig már 2011 augusztusában megjósolta, semmi nem sikerülhet a kormány vállalásaiból: szerinte Orbánék túl nagyokat ígértek. Példaként a tíz év alatt létrehozandó egymillió új munkahelyet, a legalább három százalékos, de jó esetben akár öt-hét százalékra felpörgő gazdasági növekedést említette. „Ez a növekedési ütem messze nincs benne a magyar gazdaságban, nem lehet megcsinálni, különösképpen nem azzal az intézkedéssorozattal, amellyel a kormány ennek nekiindult” – okoskodott. 

Ennek a buta bolsikból, sértett pingvinekből, illetőleg közönséges árulókból álló színtársulatnak is van némi haszna: ezer százalék, hogy amit mondanak, annak az ellenkezője történik majd. Sirámaik dacára évek óta hasít a magyar gazdaság, kenterben verjük Európát a GDP-arányos növekedésben, közben emelkednek a bérek, csökken az államadósság, évről-évre három százalék alatt van a költségvetési hiány. A munkanélküliség a 2010 előtti több mint tíz százalékról mostanra 4 százalék alá csökkent, a foglalkoztatottság pedig 4,5 millióra emelkedett.

Azok az ellenzékiek is látják az eredményeket, akiknek az elvakultság, a gyűlölet nem vette el teljesen az eszét. És legalább önmaguknak be kell ismerjék: a 2010 előtti balliberális kormányok tehetségtelenek, kutyaütők voltak. Vagy, ahogyan a Böszme fogalmazott klasszikussá lett beszédében:

Ennyi tehetségünk van gyerekek. (…) Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.

Megmondják a tutit

Kilenc évig arra ítéltettünk, hogy Petschnig Mária Zita és kórusa károgását hallgassuk. Mostanra oda jutottunk, hogy már az ellenzéki szavazók is csak legyintenek rájuk. Ezért hát megérkezett az ellenzéki „szakértők” új, módosított prototípusa, amely már nem a gazdaság szörnyű állapotán siránkozva csinál magából csörgősipkás bohócot, hanem tanácsokat osztogat.

Annyi pénz lesz a költségvetésben, hogy jelentős adócsökkentésre vagy oktatási, egészségügyi reformra is lehetőség lenne

– e címmel közölt ]]>fogalmazást]]> pénteken a Népszava. A máskülönben szélsőséges, prolihergelő kiadvány ezúttal visszafogottabb arcát mutatta; próbált úgy tenni, mintha komoly, megfontolandó ötletei lennének. Ilyeneket írtak:

Hatalmas többlet látszik a következő évek költségvetéseiben, amiből a kormány adót csökkenthet, vagy – ha lenne szándéka – elindíthatja az oktatás, az egészségügy reformját. A kormány középtávú pénzügyi tervei szerint a jövő évi 378 milliárd forint után, 2022-re évi 500, a 2023-re pedig már 780 milliárd forintos úgynevezett tervezési tartalék, azaz szabadon elkölthető még le nem kötött bevétel keletkezhet az éves költségvetésekben. Természetesen mindez csak akkor teljesülhet, ha elfogadjuk a kormány ama feltételezését, a magyar gazdasági növekedés megmarad a 3-4 százalékos tartományban.

Mit látnak szemeink! Az ellenzéki lap tehát beismerte, hogy dugig van az államkassza, s az elkövetkező években egyre több lesz a fölhasználható tartalék. Ez ugyanaz a ritka pillanat, mint amikor a 2002-es miniszterelnök-jelölti vitán Medgyessy Péter – két habogás között – megdicsérte a magyar gazdaságot, egyúttal leszögezve, ő még ennél is jobban fog mindent csinálni. A többi már történelem. Hatalomra kerülve pár hónap alatt eltapsolta az Orbánék által a trezorban hagyott százmilliárdokat. A Medgyessyt megpuccsoló Gyurcsány pedig belefogott a balliberálisok kedvenc gazdaságpolitikájába:

• Megszorítások;
• külföldi kölcsönök;
• a naplopók ész nélküli segélyezése, a dolgozni akarók megsarcolása;
• állami vagyon, közművek, stratégiai vállalatok átjátszása külföldieknek;
• a magyarok helyett külföldi cégek helyzetbe hozása;
• újabb hitelek felvétele;
• a Brüsszel–IMF–Világbank-tengely által követelt újabb megszorítások lelkes végrehajtása („Nem kell félni, nem fog fájni. Legalábbis nem nagyon.” – Bajnai Gordon);
• végül az általuk előidézett csődért a magyar társadalom és a Fidesz hibáztatása.    

A balliberálisoknak arra nem volt tehetségük (szándékuk sem), hogy kormányon gondos gazdaként bánjanak az országgal, erősítsék a nemzetet – ám ellenzékből, kibicként megszabnák, mire költse a nemzeti kormány azt a pénzt, amit felelős gazdaságpolitikával előteremtett.

Bár rendkívül figyelmes dolog a Népszavától, hogy jótanácsokat osztogat Orbánéknak a fölhalmozott százmilliárdok elköltésére – tartogassák ezeket a következő jégkorszak idejére! (Reméljük, hamarabb nem kerülnek kormányra…) A legendás székely bácsival szólva: a disznóólt sem szabad a balliberálisokra bízni.

Pilhál Tamás - ]]>www.pestisracok.hu]]>