Vona Gábor, aki fecskének és influencernek képzeli magát, újból elhozta nekünk a tavaszt, a Havast, és a felhőtlen nevetést.

Gábor, a nagy nevettető elkészített egy újabb kiváló interjút. Az alany ezúttal Havas Henrik volt. Az előző pedig Puzsér, ami láthatólag nagyon rosszul esik Havasnak, aki úgy is kezdi a beszélgetést, hogy foghegyről odaveti, három perc után elkapcsolt, mert annyira dögunalmasra sikeredett az anyag. Ebben egyébként kivételesen egyetértünk, én kénytelen voltam – vele ellentétben – végignézni, majd ]]>megírni.]]> Innen is szeretnék minden olvasónktól elnézést kérni.

A szétrágcsált, emblematikus szemüvegét Havas az interjú alatt valamiért nem majszolja, mint az a későbbiekben kiderül azért, mert elhagyta.

Hiába, még Havas is öregszik. Meg hülyül.

A beszélgetés, ha lehet még rosszabb, mint a Puzséros dadogás volt. Se eleje, se vége és brit tudósokból álló szakemberek egy válogatott csoportja még most is kutatja, mit is akart megtudni Vona Havastól.

Dögunalom. Havas századszorra is elmesélt történeteket mesél el százegyedszerre. (Mondtam már, hogy öregszik?)

Havas elmondja Havasról mekkora császár is volt ő, és hogy lényegében pontosan akkor halt meg a szakma – pardon, a SZAKMA – amikor kirúgták az ATV-ből. A Tanár úr természetesen mindenkit ismert, a Tanár urat mindenki szerette, valamint tisztelte. És nem volt olyan politikus, akivel ne haverkodott volna össze, akivel ne lett volna pertuban és aki ne kérte volna ki a tanácsait.

Havas arról is hosszan anekdotázik, hogy a Kádár rendszerben micsoda szabadsága volt. (Neki. Ezt azért elfelejti hangsúlyozni. Sebaj. Majd mi.)

Állítása szerint ugyan volt pár dolog amiről nem írhatott, pl. ‘56, Csernobil, Magyarországon állomásozó szovjet katonák, többpártrendszer (értsd: demokrácia), de akkor is, mennyivel korrektebb volt a Szakma, micsoda szabadsága volt egy újságírónak.

(Itt azért kicsúszik belőlem, egy halk “Anyád”.)

Havasról tényleg elég ennyi, akinek van kedve meg gyomra, nézze meg – természetesen csak saját felelősségre – ahogyan Kádár kedvenc újságírója saját magát fényezi.

Vona kicsit izgalmasabb, mert Simicska legidősebb árvája újfent a sajtószabadság témáját, a független sajtó körüli kérdéseket próbálja festegetni.

Kálmán Olgát meghazudtoló módon képes állításokat kérdéseknek álcázni. Vona hibrid kérdései (állítás-kérdések) azt állítják, hogy nincs szabad sajtó, nincsenek független szakmai műhelyek. Lemondóan és őszinte sajnálattal a hangjában állítja ezeket, ami az ő szájából azért is különösen szórakoztató, mert a Jobbik kampányát mindössze a Zsurpubi, az N1TV, és az Alfahir segítette. A G-nap után meg a komplett Simicska-média harsogta nulla huszonnégyben, hogy „legesélyesebbellenzékijelölt”, meg „korruptzsarnok” no, és hogy „oktatásegészségügy”. Azaz: szavazzon mindenki a Jobbikra.

A független sajtó hiánya miatt búsuló Gaby, Simicskától a meglévő Jobbik-propaganda sajtó mellé – hozomra – megkapta a Hír tévét, a Magyar Nemzetet, és a Lánchíd rádiót. A Heti Válasz meg „a mi belgák érted haragszunkból” egyszeriben egészen véletlenül a „rád haragszom” lelkes képviselője lett.

Mindezt ugye, Gábor elnöksége alatt.

Végezetül egy mai hír kapcsán ideteszek egy izgalmas és egyben tanulságos idézetet Z. Kárpát Dánieltől, a Jobbik alelnökétől. A tömeges kilépési hullámról szivárgott ki egy]]> hanganyag.]]> A párt vezetői azon agyalnak, hogy melyik pártsajtójuk hazudozzon tömeges kilépések helyett tömeges belépésekről.

„Ha azt a látszatot fent akarjuk tartani, hogy itt nincs pártszakadás, és igazából itt nem mi vagyunk reagálási kényszerben, akkor nagyon csínján kell ezekkel bánni. A legjobb lenne talán, ha egy összefoglaló cikk készülne a Gergőnek a nyomvonalán. (…) Ha elfogadtok egy tanácsot, én nem a Zsúrpubit javasolnám, hiszen a zsurpubi.hu az annyira leekézte magát, az összes ilyen támadó jellegű cuccunk az ott jelent meg az utóbbi hetekben-hónapokban.”

Akkor még egyszer:

“A zsurpubi.hu, az annyira leekézte magát, az összes ilyen támadó jellegű cuccunk az ott jelent meg az utóbbi hetekben-hónapokban.”

Kell még valamit mondanom Ildikó? És Gábor?

Maradtál volna inkább csöndben.

Apáti Bence - ]]>www.magyaridok.hu]]>