Ha most is túlsiklunk, akkor majd a következő alkalommal is nyugodtan túl fogunk rajta siklani, és akkor 2030-ban vagy ’40-ben esetleg, ha a koleszterin nem oldja meg a problémát, akkor majd gondolkodhatunk ezen.

Ezeket a visszafogottnak és elegánsnak cseppet sem nevezhető gondolatokat nem más mint, Hadházy Ákos fogalmazta meg. A veretes felszólalásnak a CEU biztosította a helyszínt, amely valamiért nem akar tudomást venni arról, hogy a gaz kormány elüldözte Magyarországról, az esemény szervezéséről pedig a TASZ gondoskodott. 

Gyuri bácsi, úgy tűnik, nem hajlandó belenyugodni a választás eredményébe, és továbbra is számolatlanul önti a pénzt élete legrosszabb befektetésébe; a honi ellenzékbe.

A végtelenül nagylelkű és bőkezű milliárdos által szponzorált rendezvényen megjelent politikusok a jelek szerint Soros úrhoz hasonlóan továbbra sem voltak képesek elvégezni a gyászmunkát, a sokkolóan nagy Fidesz-győzelmet ilyen terápiás jellegű beszélgetésen próbálják inkább feldolgozni.

Pedig a képlet roppant egyszerű: miután kicsit magukba szálltak és levonták a megfelelő következtetéseket, lehajtott fejjel, szerényen le kellene mondaniuk. Mindegyiknek. Demokráciákban a felelősség felvállalása ugyanis valami ilyesmiről szokott szólni.

Na de vissza Hadházy „úrhoz”!

Az ominózus mondattal kapcsolatban ugyan meg lehet próbálni hímezni-hámozni, ahogyan a gyáván bemutatott visszakozást a „nem is azt mondtammal” kezdődő védekezéseket is elő lehet szedni – ezt amúgy Ákosunk meg is tette, miután Deák Dániel felhívta a figyelmét arra, hogy átlépett egy határt –, csak épp nem érdemes. A Zuglóban győztes ellenzéki politikus egyértelműen Orbán Viktor általa kívánatos halálára célozgatott.

Abba most igazán ne menjünk bele, hogy miért van az, hogy a hópihe lelkű, mindenért is megsértődni képes libsevikek simán testszégyeníthetik a jobboldal politikusait, ilyen világot élünk; Csáki Judit és Bakáts Tibor vadul cigányozhat, Karácsony Gergely kövérezhet és alacsonyozhat, Márki-Zay Péter pedig hol zsidózhat, hol buzizhat mindenféle következmény nélkül, ez olyan rejtély, amit évek óta képtelen vagyok megoldani, de, hogy Hadházy odáig megy, hogy Magyarország miniszterelnökének a haláláról ábrándozik, az tényleg merőben új szintet képvisel.

Persze akár örülhetnénk is ennek a fejleménynek, hiszen az ellenzéki politikus ezek szerint tényleg annyira borúsan látja a kormányváltók jövőjét, hogy csak abban az egyben bízik, hogy Orbán Viktor egyszer a távoli vagy a közeli jövőben el fog hunyni, de azért álljon már meg a menet. Egy ilyen kijelentés még egy kocsmában a sokadik sör után is kiverné a biztosítékot, ehhez képest a jelen levők között egy sem akadt, aki akárcsak halkan megjegyezte volna, hogy Hadházy túl messzire ment.

Mindössze némán ültek, és  gondterhelten maguk elé meredve a cipőfűzőjüket szemlélték. A fülük botját sem mozdította egyikük sem. Sajnos ezen sem lepődünk meg, ugyanis valami hasonlót egyszer már volt szerencsénk átélni.

Egy alkalommal, januárban Márki-Zay Péter úgy érvelt amellett, hogy az ellenzék április 3-án el fogja söpörni a Fideszt, hogy meglátása szerint a kormány szavazói kezdenek elfogyni, mert hiszen a Covid úgyis az idősek közülük szedte a legtöbb áldozatot.

Nem tudom, melyik az aljasabb kijelentés, annyi azonban bizonyos, hogy a mások halálától győzelmet remélő politikusokról a magyarok elmondták a véleményüket. Minden eddiginél nagyobb győzelmet aratott a jelenlegi kormány.

Hadházy Ákos hangja a csőcselék hangja.

Borítókép: Hadházy Ákos (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>