„Tizenhárom végből van az én gatyám / Tizenhárom végből varrta a babám / Egyik szára rövid lett / A másik meg hosszú lett / Látod-e babám, jól elszabtad a gatyám szárát” – csendülhetne fel napjainkban a híres-nevezetes magyar nóta.

Nem, nem a kulturális rovatba tetszettek tévedni, ez itten szigorúan és kérlelhetetlenül a vélemény. Jelesül azért, mert a hatpárti magyarországi ellenzék gatyája legkevesebb tizenhárom fele szakadt, a mikroadományokból összejött milliárdokat a legjobb lenne szabóra költeni. Vagy egész egyszerűen a kukába dobni az elszabott gatyákat, s felvenni valami újat. Ha lenne mit. Persze, ha az amerikás-kanadás multilever-ügynökre gondolunk, akár a kultúra is szóba jöhetne, hiszen a volt miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter  maga is új pártot alapított, hogy új politikai kultúrát honosítson meg itt Magyarországon, amely nyomán a megtévedt választópolgárok jó útra térhetnének. Mert mint kiokoskodta, a jelenlegi pártkeretek között egész egyszerűen nem lehet leváltani Orbán Viktort, csak teljes társadalmi összefogással.

Bár ez a terv is fából vaskarikának tűnik, ugyanis ha a pártok nem elegendők a kitűzött célhoz, akkor a szaporításuk sem javít a helyzeten. Sőt egyenesen ront. De ha ezt Márki-Zay is látja, mi a fészkes fenéért alapított maga is új pártot? Ahelyett, hogy – Ceglédi Zoltán politikai elemző szavait idézve – a vásárhelyi ügyekkel molyolna.

Maradva a molyolásnál, egy új párt esetében belépőként nem éppen a legjobb ajánlólevél, ha kiderül az, hogy az alapításhoz szükséges mikroadományok szállítója, az Action for Democracy ügyvédje – a Tampa Bay Times cikke szerint – azzal alapozta meg karrierjét, hogy Kansas City lepukkant negyedében sztriptízklubok és pornóüzletek jogi képviseletét látta el. A végén még ne adj’ Isten arra is fény derülhet, hogy a magyar politikai kultúraváltás gazdasági alapjainak megteremtésében régi kuncsaftok, örömlányok, futtatók is segítettek.

Ez végképp betenné a kaput a kultúraváltásnak.

A szakadt gatyát viselő magyarországi ellenzék soraiban találhatók olyan pártok is, amelyek nem keresnek új utakat, amelyeknek jó a régi is, ami már bevált, ami kiállta az idők próbáját, a munkásmozgalomból is ismert. Ennek jegyében az ellenzék élére törekvő Demokratikus Koalíció, Gyurcsány Ferenc pártja például a hentesmunkát választotta. Kicsontoz, leszalámiz, aztán feltálal. Profi módon. Pártkongresszusukon például az első sorba ültették a más pártoktól eistandoltakat. Már-már úgy érezhettük, mintha egy nagy futballklub szurkolói ankétján járunk, ahol a vezetőség éppen bemutatja az új nyári igazolásokat, a drukkerek ovációja kíséretében.

A hentesmunkával meggyengített politikai erők előbb-utóbb elgyengülnek, kimúlnak, kipotyognak a parlamentből is, csak idő kérdése, s lehet hívni a papot, hogy feladja nekik az utolsó kenetet. A süllyedő hajóról menekülőknek Gyurcsányék mentőcsónakot küldenek, mostanság erre építik a politikájukat. Az egykori Gyurcsány-párt, az MSZP megmaradt megélhetési politikusai még kicsit akadékoskodnak, az egyszerű melósok védelmezője, Komjáthi Imre pedig arról nem beszél, hogy az egyszázalékos párt elnökhelyetteseként nyolcszázezer forint fizetést kapott, amit még egy fővárosi kifizetőhelyen kipótoltak havi 161 ezer forinttal.

A munkásosztály a paradicsomba megy, ugyebár.

Aztán ha majd elfogy a pénz, jöhet a gyurcsányi hentesüzlet lapockagyára. A suszter maradjon a kaptafánál. Karácsony Gergely virtuális főpolgármester pedig már a pártjától is megszabadulna. Ő például civil lesz. A Momentum viszont nem a múltba és a jelenbe réved, hanem a jövőbe. Ez aztán a kunszt. Ők már azt is látják, amit mi még nem is sejtünk. Utat mutatnak Magyarországnak. Eközben az LMP-s Ungár Péter szerint az ellenzéki összefogás már nincs is. Halott.

A civil Magyar Szolidaritási Mozgalom arra buzdít, hogy ezek az ellenzéki pártok jövőre az önkormányzati választáson már ne is induljanak el. Pedig el fognak. Lapul még a halottak ujjain néhány aranygyűrű, van még mit lehúzni.

Bán Károly

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>