„Isten egy szívnek egy kebelt teremte: így egy embernek egy hazát.” Ezt monda Kölcsey, és az ember meghatódik a lehető legegyszerűbben, mégis poétikusan kifejezett igazságtól. Gyurcsány újabban sűrűn beszél a hazafiságról. „Aki hazafi, az velünk van” – mondja, amitől egyáltalán nem hatódunk meg, mert jól tudjuk, ez egyszerűen nem igaz. Ettől még Kölcsey is felröhögne.

Gyurcsány nem arról híres, hogy igazat beszél. Sem korábban nem tette, sem a hét elején a parlamentben. Egész politikai pályafutása az internacionalizmus hazugságára épült.

Jogos a kérdés, megbolondult ez az ember? Mégis, minek nézi a magyarokat? Teljesen hülyének? Azért nevezik magukat hazafinak, mert ők Orbán Viktor ellenfelei. És azért ellenfelei, mert ők hazafiak. „És a hazafiak szemben állnak Önökkel, és velünk tartanak” – mondja Gy. F. Ez nyilván sürgős orvosi eset, a hazafi ugyanis nem arról ismerszik meg, hogy annak nevezi magát. A hazafi úgy él, ahogy a szíve diktálja. Akinek Magyarország az első. A hazafi azt vizsgálja, hogy mi jó Magyarországnak. Mitől megy a világ elébb. Nem azt, hogy mi jó Ukrajnának vagy mi jó Oroszországnak.

„Maguk azt akarják, hogy Ukrajna adja meg magát. Rongy gondolat. Rongy magatartás. (…) Önök a gyilkos békéjét támogatják.”

„Az ellenzék úgy beszél, mintha Ukrajna helyébe képzelné magát”, mondja erre Orbán. És nincs igaza?

Magyarország a béke pártján áll, együtt a világ nagyobbik felével, sem az egyik, sem a másik felet nem részesíti előnyben. Fegyvert, lőszert nem küldünk az ukránoknak, a menekültek viszont bőkezű humanitárius segítséghez jutnak Magyarországon. Közben gyászoljuk a kárpátaljai magyarokat mint egy olyan nem ukrán nemzetnek a fiait, akik ukrán érdekekért harcolnak a háborúban. Miközben a NATO, a Nyugat, benne Brüsszellel hatalmas pénzügyi és fegyveres segítséget nyújt Zelenszkijnek, példátlan nyomást gyakorolva hazánkra, hogy Orbán is csatlakozzon a háborús társasághoz. Ennek egyik szószólója David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete.

Egyébiránt ha nem támogatnák a háborút, akkor már régen vége lenne, mert Ukrajna önerőből nem képes hadat viselni Oroszország ellen. Véget érne a tömeges vérontás, nem lenne több értelmetlen halál. És Gyurcsány, aki természetesen – ezúttal is a neomarxizmus névre keresztelt internacionalizmus szolgálatát választotta a magyar érdekek támogatása helyett – a Nyugat által lélegeztetőgépen tartott Ukrajnát támogatja, és a látványosan békepárti Orbánt mondja a gyilkos béke támogatójának. Holott tudja, hogy hazánk Oroszországra agresszorként tekint, és kiáll Ukrajna területi integritása mellett.

S miközben tisztában van azzal is, hogy hazánk energiabiztonsága nagymértékben függ Oroszországtól, mégis képes olyanokat mondani, hogy a magyar kormányfő esetleg Oroszország ügynöke. Undorító inszinuáció.

Ebből is látszik, hogy a magát hazafinak mondó Gyurcsánynak minden fontosabb annál, mint a nemzeti érdek szolgálata. Kocsis Máté is erre emlékeztette a közvéleményt a parlamentben: „Ön beszél szemforgatásról, drága uram? Az a helyzet, hogy 2008-ban Oroszország katonai agressziót hajtott végre Grúziával szemben, ön volt a magyar miniszterelnök, utána lapított, mint az a bizonyos a fűben, sőt még ki is utazott őnagyságával magánlátogatásra Moszkvába ebédre, egy ukrán étterembe.” Tegyük hozzá: még az olajipari részvényeket is kijátszotta az oroszoknak.

Nincs új a nap alatt semmi. Persze ezt egy percig sem állítottam. Pontosabban azt mégis, hogy Gyurcsány ezzel a hazafiasnak hangzó, de alapvetően rákosista dumával azt akarja elhitetni a magyarokkal, hogy ő a hazafi. Ettől még Kölcsey is felröhögne a felhő szélén.

Emlékeznek, mit mondott Horn Gábor a 2008-as vizitdíjas népszavazás eredményét kommentálva: „Nem azt mondták, Feri, azt mondták, hogy menj a p*csába!”

A magyarok szerint a helyzet a magát hazafinak mondó Feri esetében mára semmit sem változott… 

Horváth K. József

A szerző szerkesztő

]]>www.magyarhirlap.hu]]>