Lehet, hogy kötcsei szabadságán Gyurcsány napszúrást kapott, ami olyan tüneteket váltott ki belőle, mint a jobb sorsra érdemes olimpiai triatlonistákból. Szerencsétlen sportolók, miután kikecmeregtek a Szajna szennyezett vizéből, nagyokat rókáztak. A 9. helyen végző kanadai Tyler Mislawchuk tízszer hányt, ráadásul élő televíziós adásban is rosszul lett. Azt nem tudom, hogy a vélelmezett napszúrás nyomán Gyurcsány hányt-e, de hogy azokat a rágalmakat, amelyeket Facebook-posztjában megfogalmazott, nevezhetjük annak is. Ilyet csak az mond, aki gonosz, és szándékosan rosszat akar mondani arról a konkurenséről, aki egyrészt elzavartatta a néppel 2010-ben, ami már önmagában elég ok a gyűlölködésre, másrészt 14 év óta ciklusonként jól elveri, mint Lúdas Matyi Döbrögit. Sőt Gyurcsány már eddig ráadást is kapott, mert három a magyar igazság és egy a ráadás.

Szóval Gyurcsány demagóg és primitív bejegyzésében azzal próbálja rossz színben feltüntetni Orbán Viktort, hogy miközben megemelték a fizetését, aközben nem dolgozik. Nemzetközi ívű és hírű békemisszióját leszólja, nemes egyszerűséggel világpolitikai tetszelgésnek nevezi. Így: „Mi lenne, ha a kormányfő világpolitikai tetszelgés, önmaga mutogatása, bajkeverés helyett dolgozna?” Majd azzal próbálja jelentéktelenné tenni Orbán erőfeszítéseit, hogy matematikai alapon ábrázolja, milyen picik vagyunk mi Kínához vagy az Egyesült Államokhoz, akkor meg mi a fenét akarunk a világpolitikától. Így érvel Gyurcsány: „Egy olyan ország vezetőjéről beszélünk, amely ország a világ egy évben megtermelt jövedelmének nulla egész kéttized század százalékát adja. Az USA százharmincszor, Kína százszor annyit, mint mi. Értik? Kanyarban se vagyunk velük.”

És? – tehetjük fel a kérdést. Mi köze a pénznek ahhoz, ha valaki a békéért küzd, a háború ellen. Ferenc pápa is ezt teszi, Gyurcsány mégsem vetemedett arra, hogy az egyházfő békemisszióján gúnyolódjon és a Vatikán zsebében turkáljon.

Nyilvánvaló, hogy itt a békemisszióval van a baj. Mert miközben Gyurcsány haverjai Amerikában és Brüsszelben nyakig merülnek a háborúpártiságban, nem véve tudomást arról, hogy az európai polgárok a békére szavaztak június 9-én, addig Orbán Viktor a békéért küzd, és látványos sikereket ér el. Például, hogy a világ érintett államainak vezetői végre beszéljenek egymással, mert a háborúnak nem a csatatéren, hanem a tárgyalóasztalnál lehet véget vetni.

Ami Gyurcsánynak világpolitikai tetszelgés, az a naponta vérüket ontó harcosoknak esély arra, hogy ne nőjön az áldozatok száma. Tusványoson erről Orbán ezt mondta: „Azért emlékeztessük magunkat arra, hogy minden kritika ellenére a békemissziónk kezdete óta az amerikai és az orosz hadügyminiszter beszélt egymással, a svájci és az orosz külügyminiszter tárgyalásokat folytatott, Zelenszkij elnök úr végre felhívta Trump elnök urat, és az ukrán külügyminiszter pedig elutazott Pekingbe. Vagyis az erjedés megkezdődött. A háborúpárti európai politikából lassan, de elmozdulunk a békepárti politika irányába. Ez szükségszerű, mert az idő a békepolitika oldalán áll. Az ukránoknak már leesett a tantusz, most már csak az európaiaknak kellene észhez térniük addig, amíg nem késő. Trump ante portas. Ha addig Európa nem vált át békepolitikára, akkor Trump győzelme után már csak a vereségét beismerve, szégyenszemre és a politika felelősségét egyedül vállalva kell majd ezt megtennie.”

Hát valószínűleg ez fáj nagyon Gyurcsánynak. Mert ha Brüsszelnek vállalnia kell a felelősséget, akkor a hazai háborúpártiaknak úgyszintén.

És hogy dolgozik-e Orbán vagy sem, arra álljon itt egy idézet szintén Tusványosról, a magyar–román kapcsolatok fejlődéséről. A kormányfő kijelentette: „Ha a számokra vetünk egy pillantást, akkor a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolataiban újabb és újabb rekordokat futunk. Románia ma már Magyarország harmadik legfontosabb gazdasági partnere. A miniszterelnökkel tárgyaltunk egy Budapestet Bukaresttel összekötő gyorsvasútról, egy TGV-ről és Románia schengeni tagságáról is, és vállaltam, hogy az októberi, s majd ha szükséges, akkor a decemberi bel- és igazságügyi tanácsülésen ezt a kérdést napirendre tűzzük, és ha lehet, át is visszük.”

Miközben a napszúrásos, demagóg Gyurcsány azt mondja: „Azért már csinálhatna is valamit! Vagy nem?” Például küldhetne fegyvereket Ukrajnába, az biztos tetszene Ferencnek, s akkor ilyen ostoba, primitív kérdések fel sem vetődének nála.

Ha a szabadságát töltő Böszmének javasolhatunk valamit, akkor az az, hogy ne menjen sokat a napra. Bár egy orvosi vizsgálat így is elkelhetne. A Szajnában pedig végképp ne ússzon.

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>