Ez a szegény kislány, akit gyógyítani, nem pedig körülrajongani kellene, kétségkívül mutatja nekünk az utat. Nem, nem úgy, ahogyan a globalisták képzelik, egészen pontosan azt jelzi, mi történne velünk, ha elhagynánk magunkat, átmennénk hülyébe és beszopnánk minden manipulációt, ami a világban zajlik. Ebben az esetben Thurnberg a saját képére formálna bennünket, európai embereket: erőszakosak lennénk, buták és a kiválasztottság érzetében fürdőznénk. Miközben fogalmunk sem lenne arról, hogy betegek vagyunk.

Amikor Thurnberg összehúzott szemmel leteremti a világ összes politikusát, hogy a jelen, rohadék generáció felélte az ő és kedves nemzedéktársai jövőjét, amikor elmondja tizenhat éves gondolatait a világról, amelyet nem ismer, nem ismerhet, a leggyakrabban azzal a mondattal rajongják körbe, hogy ő megértett valamit, amit a felnőttek nem. Hogy ő átlátja a káoszt. Hogy tanulás nélkül is tudja, miféle veszélyeket tartogat a jövő. Tartótisztjei, a nevével turnézó pénzemberek, és az egész rothadt liberális bagázs azonban elpöttyentette a legfontosabb információt, amely önmagában cáfolja, hogy ez a szegény kislány már-már az egyetlen géniusz köztünk a Föld nevű bolygón.

Thurnberg ugyanis Asperger-szindrómában szenved, amely az autizmusokhoz kapcsolódó pszichiátriai kórkép. Figyeljünk csak: „ (a beteg) kapcsolatteremtő képessége korához képest fejletlen; nincsenek spontán vágyai arra, hogy másokkal együtt tevékenykedjen; nem akar társas, vagy érzelmi kapcsolatokban részt venni…. Az Asperger-szindróma egyik fő tünete a szűk körre korlátozott érdeklődés. Az Asperger-szindrómások több kötetnyi információt gyűjthetnek össze az olyan viszonylag szűk témákban, mint például a ]]>dinoszauruszok]]> vagy a mélyhűtők anélkül, hogy bármit is tudnának arról a tágabb témakörről, amibe beletartoznak. Egy gyerek például érdeklődhet a fényképezőgép-típusok számozása iránt, anélkül, hogy bármi fogalma lenne a fényképezőgép-típusokról. Bár ezek a témák változhatnak, rendszerint egyre inkább szűkülnek, és egyre szokatlanabbak lehetnek.”

Thurnberg dínóját, mélyhűtőjét és fényképezőgépét klímavédelemnek hívják. Ennyiben különbözik sorstársaitól. Miután azonban híres, megérdemli, hogy egy új jelenség névadója legyen: megszületett a Thurnberg-szindróma.

Ennek az a lényege, hogy ha beteg vagy, nem gyógyítanak, hanem turnéznak veled. Továbbá semmit nem kell tudnod a tárgyról, amiről beszélsz, megértened sem szükséges (nem is tudnád), elegendő, ha felfűtöd az érzelmeidet, és lecseszel mindenkit. A Thurnberg-szindróma lényege, hogy a felnőttek bűnösök, a politikusok gyilkosok, és ezt meg is kell mondani nekik, ők pedig szépen megtapsolnak, különben repülnek az ENSZ-ből, a nemzeti kormányokból, a jól fizető globális munkahelyeikről. A jövő, amelyről egyetlen emberi lénynek sem lehet tudomása, a Thurnberg-szindrómás számára nyitott könyv. Értelmi korlátozottsága révén felfogni nem képes, ellenben érzi, hogy a gyerekeknek nehéz lesz a sorsuk ebben az évszázadban. Ezt a roppant eredeti felismerést kiáltja világgá, és ami a savát-borsát adja az egésznek, bicskanyitogató stílusban.

A Thurnberg-szindróma alanyainak semmihez nem kell érteniük. Bár ők szó szerint senkik, és kedvenc tárgykörükről – esetünkben a klímaváltozásról – beteg kislányként, tizenhat évesen alapfogalmakat sem ismernek, vagy ha igen, korlátozottságuk révén képtelenek az anyagot önálló véleménnyé elrendezni, nem is kell olyan apróságokkal bíbelődniük, mint a megismerés. A Thurnberg-szindróma ugyanis pszichiátriai rendellenesség, de társadalmilag árad emberről emberre. A tiszteletet, a tartást és a tudást a páciens hisztériára, agresszivitásra és ostobaságra cseréli, majd háttérbiztatásra az egész emberiséget a szindróma hatása alá vonja.

Nem fog sikerülni. Én még emlékszem ]]>Pavlik Morozov]]> történetére. A szovjet pionírra, aki annyira hűséges volt a sztálini államhoz, hogy feljelentette a saját szüleit. Akkoriban – akárcsak ma – azt hirdette az uralkodó felfogás, hogy az eszme minden, a család semmi.

Nyugalom: Morozovra ma már senki sem emlékszik, ez a Thurnberg is megy majd a levesbe. A róla elnevezett szindrómát pedig le kell küzdenünk, ha életben akarunk maradni.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.888.hu]]>