Tudják, ugye: Batman a sötét lovag (The Dark Knight), az amerikai szuperhős, a denevér-ember.

A mi Betmenünk azonban nem az, hanem a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő diák. Nem csak egy közös vonásuk, a darkság van azonban, hanem az is, hogy hatalmas média-sikerrel büszkélkedhetnek.

Az óriási különbség viszont közöttük az, hogy a sötét lovag a törvény oldalán harcol az igazi Rosszal, míg a mi betmenjeink többnyire nem. Jobb esetben saját nehéz sorsukkal. Szóval a szegregált iskolai oktatásuk miatt 100 millióval kárpótolandókról, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő diákokról szeretnék itt néhány gondolatot megfogalmazni.

A történetet nem mindenki ismeri elejétől kezdve. Jogerős bírósági ítélet mondta ki a romák elkülönítése miatt kirótt hatalmas pénzösszeget, miután a kisebbségi ombudsman a Gyöngyöspatán történt események vizsgálatáról 2011 áprilisában közzétett jelentése alapján feljelentette az iskolát és fenntartóját 63 gyöngyöspatai gyermek és fiatal, ill. a CFCF Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány.

A felperesek  kártérítési összegként 209 millió forintot követeltek.  A kisebbségi biztos eredetileg a félkatonai szervezetek járőrözését és a rendfenntartó szervezetek mulasztását vizsgálta, majd azt kiterjesztette a település általános iskolájára is, miután jelzéseket kapott a roma gyerekeket ért sérelmekről. A kisebbségi ombudsman jelentése szerint a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskolában fizikailag elkülönítették a cigány tanulókat. Az azonos évfolyamok párhuzamos osztályai közül az egyik osztályban csak roma tanulókat oktattak, míg a mások osztályban csak elvétve voltak cigány tanulók annak ellenére, hogy iskolán belüli arányuk megközelítette az 50%-ot.

A roma tanulók osztálytermeit az épület földszintjén helyezték el. Az osztályok közötti elkülönítésen túl panasz érkezett arra is, hogy a roma gyerekek nem járhattak napközibe, és el voltak zárva a testnevelés óra keretében megszervezett úszásoktatástól is. Az integráltan oktatható sajátos nevelési igényű gyermekeket jogellenesen, szegregáltan oktatták összevont osztályokban.  Nem ártott volna a vizsgálatban részt vevőknek egy-két hétre beszállni a valóságos hétköznapi oktatásba, talán több közvetlen tapasztalat, élmény alakította volna véleményüket.

Azt is ajánlhatnám, hogy a vizsgálódók – vagy gyermekeik üljenek egy padba néhány betmennel. Vagy ez túlságosan merész dolog volna? Könnyű valamelyik nagyvárosból kiszállni néhány napra, de a hétköznapok megélése egészen más!   Mielőtt bárkit elragadna az indulat, hogy a cigány gyerekek miért kapnának fél-félmilliót azért, mert betmenként nem voltak képesek/hajlandók tanulni, itt egy másik körülményre hívom fel a figyelmet. Miért is indult, s mire irányult az ombudsmani vizsgálat? A félkatonai szervezetek, mint az azóta feloszlatott Magyar  Gárda, és a SZJPE, a Betyársereg emberei vonultak Gyöngyöspatára, hogy rendet csináljanak. Az iskolai szegregáció csak másodsorban, bár nem mellékesen került vizsgálat alá.

A félkatonai szervezeteket azóta betiltották. Az iskolai szegregációt pedig lényegében megszüntették, miután a fenntartó központosításával a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ révén közvetlen irányítási jogkört kapott 2013-ban. De miért is 2010 után történt a feljelentés, és miért született most az ítélet? Mielőtt valaki azt mondaná, hogy a határidők kötik a bíróságot, szerény emlékeim szerint volt olyan konkrét ügy, ahol – bár a jogsértés nyilvánvaló volt – sajnálatos módon elévült az ügy. Emlékeznek Önök is? Gyurcsány Ferenc privatizációs,  valamint okirathamisítási ügye. 

Tekintsünk el tehát most azoktól a jogos kérdésektől, hogy a gyöngyöspatai nem roma gyerekeknek van-e a megfelelő színvonalú oktatáshoz és neveléshez joguk,  vagy hogy miért büntetendő, ha csoportképző faktorként válogatják össze (vagy szét?) bizonyos tudás-, és igény-szint szerint a diákokat, mint a pedagógiában közismert csoport-bontás! Csak arra keressük a választ, hogy most, amikor a félkatonai masírozásnak vége, a kedélyek végre csillapodtak, miért ez a közfelháborodást okozó ítélet?

A HVG azt írta: „A per célja, hogy beárazzák a gyerekek elkülönítését: aki szegregál, a jövőben fizessen is. A szegregáltan oktatott gyerekek ugyanis nap mint nap érzik hátrányos oktatásuk következményeit a munkaerőpiacon – írta az alapítvány.”  Láttam a tévében egy, az ügyben érintett cigány fiatal anyját nyilatkozni, hogy mit tenne a megítélt pénzzel.

A válasz szerint jogosítványt akar a gyerek. Elmondta, hogy a gyerek elvégezte a 8 osztályt „papír van róla”, azonban írni nem tud, zombi. Ne mondja nekem senki, hogy ebben az iskola, a pedagógus a hibás! Szinte magam előtt látom a 16-17 éves kamaszokat a hetedik, majd a nyolcadik bében, s a tanárnőt, aki inkább átengedi őt, mert nem bírja tovább.

Persze az igazgató azt mondja erre, hogy tessék megtalálni a megfelelő pedagógiai módszereket ehhez. Ő pedig segítségként jobb híjján azt választotta, hogy inkább legyenek a hasonszőrűek együtt, egy csoportban, ahogy a kezdő angolosok, németesek is külön tanulnak a haladóktól, szinte minden iskolában. Talán őrá kellene a 100 milliót terhelni, nyilvánvaló, nem? Az ellenzék meg ezerrel támadja a kormányt, hogy a mostani kormány fizesse ki a felpereseket, olyan ügyben, amely a szocik  regnálása idején történt. Az pedig egyenesen hab a tortán, amikor ezt a gyurcsányista Arató Gergely követeli, aki 2004-2006 között az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára volt. No comment. De értem, nagyon is értem.

Őt, őket valójában nemigen érdekli más, csak a politikai játszma, s ez most többet ígér, mint a tavalyi bohóckodás a tévé székházban, vagy a parlamentben.  Nagyon remélem, hogy az emberek – beleértve az érintett roma családokat is – visszatérnek a józan eszükhöz. Sajnálattal látom, hallom a híradókból, hogy az utóbbiak csakis a készpént tudnák elfogadni.  Jó volna azonban, ha ennyivel, azaz 100 millióval érdemben meg lehetne váltani akár csak az egy Gyöngyöspatát, de erre kevés reményt látok.

A kormány megoldási javaslata kézenfekvő: ha segíteni akarsz igazán, akkor ne halat adj, hanem tanítsd meg az éhezőt halászni. Kétségeim vannak, hogy ezt az igazi érdekeltek felismerik, s elfogadják. Megjelent ugyanis egy másik politikailag érdekelt fél, akinek – úgy tűnik – egyáltalán nem érdeke, hogy itt megnyugtató megoldás szülessék. Senki nem tagadja, hogy az integrációra társadalmi léptékben szükség van, együtt kell élnünk, ha tetszik, ha nem. De a módszer és a mérték már más kérdés. Mintha egyesek szándékosan gerjeszteni kívánnák a feszültségeket. Ismerős koreográfia: élesedik az osztályharc  – most még csak az iskolai osztályok között, holnap már társadalmi szinten.

Ideje volna, hogy egy igazi Batman fölvegye a harcot az igazi sötét Jokerrel. 

Nyitókép: MTI/Komka Péter

Patakfalvy Katalin