]]>Geszti Péter megpróbálta megírni a kivándorlás himnuszát]]>, és persze, hogy elmaradt a nagy nemzeti összeborulás, illetve bizonyos szempontból mégis megszületett a közös platform, ]]>miszerint a dal vacak]]>.

Nekem se tetszik. Amúgy se vagyok oda érte, amikor korábbi világslágerekre fekszik rá az „új” mű megalkotója, és ha már népzenei betétek, akkor inkább egy kalotaszegi katonakísérő, vagy valami libabőröztető keserves. De a tragikus témafölvetést se igazán értem.

Igen, rengeteg fiatalember távozik kis hazánkból Nyugatra szerencsét próbálni, és rengetegen haza is térnek, mert legtöbbjük csupán pénzügyi ugródeszkának tekinti a nyugati kalandot. Akik pedig megtalálják önmagukat és új hazájukat odakint, azokat is tökéletesen megértem: a szorgos, szürke magyar hétköznapok sokszor tényleg szétmorzsolják az idegrendszert és komolyan próbára teszik a hazaszeretetet. Csak hát ez mégsem hungarikum, a jobblét csábító, természetes, ha a szegényebb vidékekről elindulnak boldogulást keresni.

És ez még „házon belül” is így van: ha gyermekkori barátaimmal akarok találkozni, akkor nem hazamegyek fatornyos kis szülővárosunkba, hanem összetrombitálok egy bulit itt Budapesten.

Dévényi István - ]]>www.valasz.hu]]>