– mondta la Magyar Időknek adott interjújában Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat alapítója a Jobbik politizálásával kapcsolatban. A párt egykori országgyűlési képviselője szerint a korábbi radikális erő nem azt az értékrendet vállaló politikát követi, amire felhatalmazást kapott. A migráció kapcsán elmondta, az Alaptörvény módosítása jogi értelemben is védené hazánkat Soros György tervével szemben.

– Az Európai Parlament a múlt héten döntött a korlátok nélküli állandó letelepítési kvótáról. A magyar kormánynak milyen eszközei vannak?
– A gyalázatos Wikström-féle betelepítési javaslatot egyelőre nem tudták megállítani a hagyományos európai értékek védelme mellett elkötelezett erők, kisebbségben maradtak a normalitás hívei. Meg kell vizsgálni, hogy mit tud hazánk maga tenni, és mit tehet szövetségben. A jogi és fizikai határvédelem szükséges és jól működik. Az igazi megoldás azonban egy olyan szövetség lenne, amely képes egy úgynevezett blokkoló kisebbséggel meglékelni az európai népek elveszejtését célzó ördögi tervet. A bonyolult együttdöntési eljárásban a tanács a kétszeres minősített többség szabályával dönt. Ez azt jelenti, hogy a Wikström-jelentés szerinti kötelező, állandó, végleges és felső határ nélküli letelepítési koncepció hatályba léptetéséhez – kibővített családegyesítéssel és a Soros-hálózati álcivil fiókszervezetek menedékkérelmek elbírálásába való bevonásával – a tagállamok 55 százalékának, valamint a teljes unió lakosságának 65 százalékát képviselő országok támogatására van szükség. Ez minimum 16 tagállamot és 331,5 millió tagállami polgárt képviselő államcsoportot jelent.

De ha van egy blokkoló kisebbség, amely szerint az uniós tagállamok lakosságának legalább 35 százalékát kitevő legalább négy tagállam összeáll, akkor meg tudjuk akadályozni ezt az őrületet.

Ehhez kell legalább 179 millió európai polgárt megtestesítő tagállam szövetsége.

– Ez mit jelent a gyakorlatban?
– A magyar szövetségi politika a V4-kel jó alap, de ezt ki kell bővíteni, amire jelen állás szerint lenne 15 – többségében közép- és kelet-európai – tagállam. Ez nagyjából 188 milliós lakost jelent. A legnagyobb falat Olaszország lenne, az lesz a mérleg nyelve. Ha ők nem lesznek benne ebben a csapatban, akkor a blokkoló kisebbség esélye csekély.

– Jogi értelemben mit tehet még a kormány?
– Az Alaptörvény módosításához kétharmad kell, de a módosítás nagyon fontos lett volna, és fontos most is. Az alkotmányos identitás tiszteletben tartását írja elő az unióról szóló szerződés. Az nagyon jó volt, ahogy ezt a Jobbik eredetileg kezdeményezte, az is helyes volt, ahogy a kormány előterjesztette. A baj az, hogy még sincs megszavazva. A tavalyi népszavazás több ellenzéki párt bojkottja miatt sajnos nem hozta el a közjogilag kötelező eredményt, bár a véleményt nyilvánítók elsöprő többsége a bevándoroltatás ellen szavazott.

– A Jobbik nem szavazta meg a saját javaslatát.
– Valóban, arra hivatkozva, hogy akkor gazdag migráns se jöjjön. Csakhogy ez a logika megbicsaklik, hiszen ellenzéki képviselőként rengetegszer találkoztunk olyan előterjesztéssel, amely a száz százalék jóhoz képest nem teljes mértékben oldja meg a problémát, de előnyös és nemzetpolitikai szempontból kedvező, ilyenkor mérlegeltünk, és sokszor megszavaztuk az ilyen javaslatokat, mondván a kisebb jó is jobb, mint a semmilyen jó. A Jobbiknak tavaly is ezt kellett volna tennie, és ennek elmaradása óriási hiba volt.

A klasszikus nemzeti radikális támogatói kör jelentős része ezen a ponton hatalmasat csalódott és kiábrándult a Jobbikból, amely a „csak a nemzet” elv helyett kicsinyes politikai játszmaként kezelt egy fontos nemzetstratégiai kérdést.

A menekültstátust szigorúan kell értelmezni, hiszen nemzetközi jogi értelemben ezek az emberek nem menekültek, ugyanis hozzánk a biztonságos származási országoknak minősülő szomszédos államokból lépnek be, nem közvetlenül Afrikából vagy Ázsiából érkeznek.

– Magyar és európai patrióták a hónap végén Brüsszelben tüntetnek az EU bevándorlási politikája és a Soros-hálózat ellen. Ott lesz?
– Kiváló hazafiak mennek Brüsszelbe, természetesen magam is ott leszek, és felszólalok Tőkés László, Morvai Krisztina, Hegedűs Loránt és sok más neves európai patrióta mellett a november 29-én az Európai Parlament plenáris ülésére időzített nagyszabású tiltakozó nagygyűlésen. Azon dolgozunk, hogy minél szélesebb platformú felszólalói és tüntetői kör jöjjön létre a demonstráción, amelyet a szeptemberi kvótaítélet és a Soros-terv egyre gátlástalanabb erőltetése generált.

Két fő üzenete van az EU vezetéséhez: az európai patriótáknak elegük van, megvédik hazájukat és addig nem nyugszanak, míg el nem zavarják az Európa tönkretételén ügyködő áruló politikusokat.

Jean-Claude Juncker és bűntársai húzzanak el, vigyék magukkal a Soros-bérenceket és a megélhetési bevándorlók millióit, nem kérünk belőlük. Mindenkire számítunk, aki hazafinak érzi magát, és nem szeretné elveszíteni a nemzetét, a kultúráját, a hazáját.

– Úgy tűnik, a Jobbikra ebben már nem lehet számítani. Csalódott a pártban?
– Abszolút, és ez keserves érzés. És persze nem csak én, hanem több százezernyi tisztességes magyar ember is csalódott, akik komolyan vették, hogy a tiszta új erő majd beteljesíti a radikális változás nemzeti programját.

A változás jelenleg már valóban radikális, de nem nemzeti, hanem balliberális irányultságú, amit legvadabb álmomban sem tudtam volna elképzelni.

Bár a pártnak tagja nem voltam, de Vona Gábor felkérésére vállaltam a képviselőséget, illetve 2010-ban az igazságügyiminiszter-jelöltjük voltam. 2010–2014 között a frakció legaktívabb tagja voltam, mindezt tettem a nemzet szolgálatában. Már a ciklus vége felé lehetett látni, hogy az a bizonyos nemzeti radikális program – amelynek kidolgozásában magam is részt vettem – már nem okoz olyan osztatlan sikert a párt vezetésének körében, mint korábban. Bár elismerték munkámat, de nem tudták racionálisan megindokolni, hogy miért nem támogatták európai parlamenti képviselői jelöltségemet, ahol pedig jól kamatoztathattam volna az Európa Tanács parlamenti közgyűlése tagjaként szerzett tapasztalataimat a magyarság érdekében. Aztán 2014 májusában a Pásztor Istvánt a földvédő tüntetésünkön ért atrocitás ürügyén közleményben határolódtak el tőlem. Nemrég végleg felmentettek az ellenem emiatt indult képtelen büntetőügyben. Azóta is töretlenül folytatom ügyvédi praxisomat, mellette pedig Morvai Krisztina független európai parlamenti képviselő jogi és politikai tanácsadója is vagyok. Félreértés ne essék, ez nem a sértődöttség hangja, ezek tények. Az az út, amin a nemzeti radikális szavazók 2010-ben és 2014-ben bejuttatták a Jobbikot az országgyűlésbe, nem az, amelyen a párt most jár.

– Vona Gábor megtévesztette a szavazóit?
– Sajnos ki kell mondani: most ez zajlik. Semmiképpen nem azt az értékrendet vállaló politikát követi, amire felhatalmazást kapott. Lehet Machiavelli útját követni, hogy

szent cél a hatalom megszerzése, de ha ennek az az ára, hogy teljes a hitel- és a bizalomvesztés, teljes az értékek elengedése, feladása, és olyan jellegű a mozgás a politikai palettán, ami tűz és víz viszonyban áll a nemzeti radikális közösséggel. Ez vállalhatatlan irány.

– Hol bicsaklott meg a párt?
– Ennek két szakasza van. Az egyik a néppárti irány, ami racionális ötletnek tűnt arra, hogy nagyobb választói kört szólítsanak meg. Igaz, én már ezt a ritmust sem tudtam felvenni, de képes voltam belátni, hogy szükséges. Én onnan látom drasztikusan felgyorsultnak a történéseket, amikor Simicska Lajos az ominózus G-napja utáni közeledett a Jobbikhoz, és ez már nem a néppártosodás része. Az sem, hogy

Medgyessy Pétertől kezdve Heller Ágnesen át a balliberális véleményosztók egy jelentős része már a Jobbikkal való szövetkezés szükségességéről beszél.

Sőt, a minapi Spinoza Házban tartott megalázkodó szereplés Vona Gábor részéről minden határon túl ment, ahol büszkén vallotta be: „bizonyos értelemben úgy gondolom, hogy Orbán Viktor tőlem jobbra áll.”

Hol van ez a Szent Koronára tett eskü szellemétől?

Nem is értem, még mi tartja némán volt képviselőtársaimat, miért nem csapnak az asztalra, hogy eddig és ne tovább!

– A Jobbik hívószava: mindenki kormánya.
– Igen, de ez már nem néppártosodás. Most már mindenkit szeretnek, baloldalit, homoszexuálist, itt egyértelműen úgy érzem,

a Jobbik vezetése gyakorlatilag feladta az önrendelkezését, politikai és gazdasági megállapodást köthetett Simicska Lajossal.

Egy olyan személlyel, akinek kétes oligarchatevékenysége kivizsgálása érdekében még 2012-ben vizsgálóbizottságot kezdeményezett, mondván: „ki kell szabadítani a kormányt ennek a körnek a csapdájából”. Ez borzasztó hitelvesztést okoz. Elfogytak a jobbikosok az utcai rendezvényeken. Pár éve hatalmas tömegek támogatták a párt rendezvényeit, a felszólalások nézettsége százezres volt. Most pedig marginális, néhány százas, ezres nézettségük van.

Kikre épít a mostani vezetés? Hol van a milliónyi támogató? Hol van Magyar Gárda?

Jelenleg gyengébben áll a párt, mint 2010-ben, amikor a szív, a lélek és a lelkesedés juttatta be a nemzeti radikális eszmeiséget az Országgyűlésbe.

– Vona Gábor szerint diktatúra és korrupció van.
– Kampányban sok mindent lehet mondani. De emellett elhallgatni azt, hogy épül az ország, nem korrekt.

Vona Gábor október 23-án pusztuló országról beszélt. Ez sérti azokat az embereket, akik építik és akik részesei, kedvezményezettjei ezeknek, legyen szó akár családpolitikáról, akár építőiparról, akár a bővülő mezőgazdaságról.

Tény, hogy így is vannak problémák és a korrupció ellen fel kell lépni, de nemzeti építkezés szempontjából egyértelműen jó irányba tartunk. Olyan mértékben progresszív programok megvalósítása zajlik, ami Európa-szerte rendkívüli.

– Ezt nem mindenki látja így, például a civil szervezetek átláthatóságát célzó törvény kapcsán is össztűz zúdult a kormányra. Az ellenzéki pártok nem szavazták meg a civil törvényt.
– Azon nem csodálkozom, hogy Fodor Gábor és tucatnyi álbaloldali és álliberális képviselő nem szavazta meg, de a Jobbikon már annál jobban.

– Miért?
– 2006-tól, valamint 2010 és 2014 között az Országgyűlésben a Jobbik még valóban nemzeti radikális volt, csak a nemzeti érdek mentén politizált.

Ma azt érzem, a Jobbik annak az elvárásnak próbál megfelelni, miszerint ne támogasson semmit, amit a kormány szeretne, bukjon meg a mostani rendszer, ennek rendelnek mindent alá.

De hová tűntek az olyan fontos elvek és értékek, mint a nemzeti önrendelkezés, a társadalmi igazságosság és az emberközpontúság?

– A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) is egy civil szervezet. Önök átláthatóak?
– Teljes mértékben, nekünk nincsenek rejtegetni való céljaink és pénzeink, és főként nincsenek olyan külföldi pénzek a mi hátterünkben, amelyek a magyar nemzet érdekeivel ellentétes tervek végrehajtását szponzorálnák. Nekünk a magyarság jogvédelme feladat. Egyedüli bevételünk hazafias polgárok egyszázalékos felajánlása a személyi jövedelemadójukból, eseti adományok és Morvai Krisztina nemzeti jogvédő társunk támogatása. Nem vet fel minket a pénz, de a szívünk és az eszünk a helyén van, tapasztaltak vagyunk, így szerény forrásaink ellenére hatékony munkát végzünk. Az elmúlt évben szisztematikus jogi monitorozó utat teljesítettünk elszakított területeinkre (Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja), dokumentumfilmekkel és jelentésekkel lepleztük le az elcsatolt magyar közösségek jogfosztott helyzetét, ráirányítottuk a figyelmet jogkikényszerítés fontosságára és az önrendelkezési jogra.

– Akkor a civil törvény önöknek nem okoz gondot?
– Nem. Egyébként a hazai civil törvény nem egyedi. Több, saját nemzetét féltő országban már bevezettek ilyen szabályozást, mert felismerték, hogy átláthatóvá kell tenni az álcivil szervezeteket, amelyek egy összehangolt forgatókönyv alapján rombolják az adott nemzetállam intézményeit, értékeit, és egy más terv megvalósításán dolgoznak.

– Milyen tervre gondol?
– A 47 tagállam alkotta Európa Tanácsban négy évig képviseltem hazánkat és ott is tapasztaltam, hogy milyen gyanús jelenségek kísérik az országmonitorozásokat, azaz amikor megvizsgálják, hogy egy tagállamban betartják-e az emberi jogokat és jogállami követelményeket.

Tapasztalatom szerint egyes tagállamok monitorozásánál mindig vannak éles kritikákat megfogalmazó, jellemzően Soros-pénzből működő liberális szervezetek, mint a Human Rights Watch vagy az Amnesty International.

Ezek mindig olyan országokat bírálnak nagyon hevesen, amelyek törvényi eszközökkel védik a hagyományaikat, a nemzeti függetlenségüket, amelyek nem hajlandó behódolni a liberális állameszméknek. Ez a gyakorlat az Európai Unióban is.

– Soros-terv is van?
– Igen.

– Sokan vitatják a terv létezését. Csupán bizonyos elképzelésekről beszélnek a migráció kapcsán.
– A legnagyobb bizonyíték erre az: ugyanígy tagadták az elmúlt két évben azt is, hogy lenne bármilyen áttelepítési kvóta. Mindig csak egy-kétezer emberről beszéltek, emberi jogi mákonnyal fedték el a bevándoroltatási tervet, most pedig már a múlt heti EP-szavazáson utat nyitottak a felső határ nélküli állandó és kötelező migránsletelepítésnek. Ha nevén van nevezve egy jelenség, akkor azok, akik a terv eddig rejtett megvalósításán dolgoztak, rettenetesen tiltakoznak. Ez érthető, hiszen meztelen lett a király. Hozzáteszem,

magam sem gondoltam volna, hogy a mostani kormány eljut odáig, hogy ennyire nyíltan felvállalja ezt a konfliktust és így nevén nevezze a dolgokat.

De szerintem ők sem.

– Hogy jönnek a képbe a civilek?
– A hazai „mintacivileknél”, a Magyar Helsinki Bizottságnál, a TASZ-nál és társaiknál az a modell, hogy ott lehet jogászként dolgozni – nem is rossz pénzért –, komoly nemzetközi kapcsolati hálóval, de mindennek köze sincs az alulról szerveződő civil szervezetekhez. Félrevezető és manipulatív.

Nem civilekről van szó, hanem Soros György által finanszírozott szervezetekről, felülről szervezett intézményekről.

Ezek a szervezetek éves szinten több tucat milliós, főleg külföldi forrásokból működnek. A bevándoroltatási hullámban játszott kétes és büntetőjogilag is vizsgálandó szerepükre elsők között hívtuk fel a figyelmet.

Nem kizárt a bűnpártolás megállapíthatósága abban az esetben, amikor az ilyen szervezetek csalárd módon olyan hazugságokra tanítják ki a például Szerbiából illegálisan hozzánk behatoló migránsokat, hogy déli szomszédunk nem biztonságos származási ország.

Nyakig benne vannak Soros-terv végrehajtásában, ezt ki kell vizsgálni!

– 2015-ben, a migrációs hullám idején a NJSZ állt ki elsőként a magyarok jogaiért. Más jogvédők megtették ugyanezt?
– Mi mondtuk elsőként, hogy a magyar nemzet önvédelmi helyzetben van és azt is, hogy kőkemény terrorkockázattal jár a beazonosítatlan milliók Európába özönlése. Sajnos igazunk lett, gondoljunk Párizsra, Brüsszelre, Nizzára és sok más, azóta bekövetkezett véres merényletre.

A Keleti pályaudvaron személyesen győződtünk meg az invázió szervezett és veszélyes jellegéről, sőt annak is tanúja voltam, amikor illegális bevándorlók ezrei félelmetes hatással megindultak a Rákóczi úton Hegyeshalom felé.

Egy rendőr sem volt a közelben, az ügyeletet én hívtam fel. A tudatosan felépített bevándoroltatás két éve nyáron a tetőfokára hágott. Még mielőtt Ahmed H. és terrorista társai rátámadtak a magyar határvédőkre Röszkénél, kiadtunk egy közleményt, mely szerint a magyaroknak is vannak jogaik, nem csak a magyar gazdák földjein átgázoló illegális migránsoknak, és a védelem a honfitársainkat illeti, nem a joggal visszaélést és tiltott határátlépést elkövetőket. Az első pillanattól támogattuk a fizikai és a jogi védelmi rendszer felállítását.

– Ahmed H. terrorista?
– Az, amit Ahmed H. tett társaival együtt, maga a terrorcselekmény. A határ megnyitására vonatkozó követelést fogalmaztak meg állami szervekkel szemben, és ezzel egyidejűleg olyan erőszakos bűncselekményeket követett el részben felbujtóként és részben tettesként, mint a hivatalos személy elleni erőszak, súlyos testi sértés, rongálás. Ráadásul nemrég a Kúria megállapította, hogy Ahmed H. elítélése rendben volt és nem volt szükség a tízéves szabadságvesztést kiszabó ítélet hatályon kívül helyezésére.

Ez az, ami igazán leleplezi az álliberális civil szervezeteket, hiszen elkövették azt a szakmai hibát, hogy komoly arccal kiálltak a bíróság, a nyilvánosság, az unió szervei elé, és azt mondták, mindez nem volt terrorcselekmény.

Szemben mondjuk a mai napig házi őrizetben levő Budaházy György esetével. Ez egy igazi kettős mérce, hiszen ő és társai (a Hunnia Csoport) – akik együtt 125 év fegyházbüntetést kaptak egy tavalyi törvénytelen elsőfokú ítélettel – esetében még a Gyurcsány rezsim idején indult koncepciós eljárásról van szó, ahol az ügyészség kétséget kizáró módon nem tudta bizonyítani az állítólagos terrorcselekmények elkövetését, de még azt sem, hogy állami szervekhez követeléseket intéztek volna. Arról nem is beszélve, hogy a valós cselekmények össze sem vethetők, hiszen a röszkei, életet és testi épséget veszélyeztető cselekményekkel szemben Budaházyék esetében néhány rongálás történt, senkinek a testi épsége nem volt veszélyben. Ám az álcivilek még esetleg javíthatnának szinte nullára zsugorodott szakmai renoméjukon, ha jogászként fellépnének ebben az ügyben, a meghurcolt hazafiak érdekében. Ez azonban csodaszámba menne.

– A jogvédő szolgálat egyik legfontosabb küldetése a határon túliak helyzetének rendezése. Hogy állunk a jogvédelemmel, az autonómiával?
– Induljunk ki abból, hogy a jelenlegi hamis status quo helyzet a máig roncsoló hatású trianoni, majd a párizsi diktátum következménye, ezt mindenképpen meg kell változtatni. El kell ismerni, hogy a kormányzat munkája e téren is javul, mára rájöttek arra, hogy nem lehet mindenáron jószomszédságra törekvő politikát folytatni és csupán a határon túli magyar közösségeket szolgáló, kétségkívül hatalmas összegű befektetésekben bízni.

Az Alaptörvénnyel összhangban védhatalomként kell fellépni a több mint hárommillió magyar egyéni és közösségi jogainak kivívása érdekében.

Szlovákiával ugyan most jó stratégiai szövetségben vagyunk, de az emberhez méltó életet és egyenjogúságot, a kollektív jogokat követelni kell a felvidéki magyarok számára. Ott autonómiáról nem is mernek beszélni, nem lehetnek kettős állampolgárok sem, ráadásul a kollektív bűnösség elvén álló benesi dekrétumok máig hatályban vannak. A feltétel nélkül EU társult taggá vált és közel kétszázezer magyar lakosú Kárpátalját birtokló Ukrajnában kőkemény visszalépés zajlik: a nyelvi jogok durva sárba tiprása és a magyarság fizikai fenyegetése.

Dicséretes a határozott magyar fellépés a nemzetközi jogot és saját alkotmányát is megsértő ukrán kormánnyal szemben.

Délvidéken csak kirakat a kulturális autonómia. Erdélyben is mindennapos tapasztalat a magyarság jogfosztottsága, másodrangú státusa. Általános a népességfogyás, az elvándorlás és a beolvadás, ezen változtatni kell. Székelyföldön komoly remény van egy erős területi autonómiára, vagy akár egy önálló állam létrehozására, bár ehhez sokkal határozottabban kellene fellépni. Ezzel együtt Szerbia tekintetében egy nagy tanulságot nem vont még le a kormány, miszerint az uniós integrációs folyamatban csak úgy lehet támogatni olyan országot, ahol magyar nemzetrészek vannak, ha előzetesen a legkeményebben feltételként támasztják a magyarok egyéni és közösségi jogainak biztosítását.

– Hosszú távon mi a megoldás?
– Az egész Kárpát-medence egy csodálatos túlélő medence. Képes jól eltartani az itt élő népességeket, ha azok jól kijönnek egymással. Azt azonban nem lehet tűrni, hogy a nemzettestvéreink jogfosztottságban tartsák.

Olyan áron ne legyen jó senkinek, hogy közben a magyarokat elnyomják és az önrendelkezési jogtól megfosszák.

Ezért is indult útjára nemrégiben a Magyarok Világszövetsége és a Trianon Társaság égisze alatt a nemzeti konzultáció a békediktátumok érvényteleníttetése érdekében, amelyet a Soros-terv elleni konzultációval együtt jó szívvel lehet támogatni.

– Ez időszerű?
– Már két olyan petíciót juttattunk el a kormányhoz, hogy vizsgáljuk meg, van-e lehetőség arra, hogy a területeink kétharmadát és magyarság egyharmadát elcsatoló békediktátumok érvénytelensége nemzetközi fórumokon, bíróságon vagy az ENSZ előtt megállapítást nyerjen.

– Van erre fogadókészség kormányzati szinten?
– Lázár János idén nyáron arról beszélt,

Schengen nem válasz Trianonra, és igazságot kell szolgáltatni Magyarországnak,

a csaknem százéves követelés még mindig érvényes, és teljesítésre vár. Jóvátétel kell kapnia a történelem legnagyobb igazságtalanságáért. Orbán Viktor nemrég a „végső és nagy nemzetegyesítésről” beszélt. Ha ezeket veszem alapul, mindenképpen bizakodó vagyok.

– Lázár János azt is mondta, támogatná az alaptörvény módosítását a 2006-os rendőrterror és megtorlások elévülési idejének eltörlésével. Ez az önök kezdeményezése.
– Igen, ezt nemrég sajtótájékoztatón vetettük fel és örömmel fogadtuk a kancelláriaminiszter támogató megnyilvánulását, most várjuk a tetteket. A jogsértettek és a nemzeti jogvédők, sőt

a társadalom egy nagyon jelentős részének a mai napig alapvető elvárása, hogy az igazságtétel teljes körűen történjen meg a 2006-os rendőrterrorral kapcsolatban.

A jóvátételt a jogsértettek többsége megkapta, a Kossuth térieké folyamatban van, a meghurcolt civilek felmentését elértük, illetve elítélésük megsemmisítése megtörtént, de az igazságtétel kőkemény része az elkövetők, az akkori politikai és rendőrségi vezetők, továbbá a megtorlásban részt vett ügyészek és bírák megbüntetése. Itt még hatalmas a lemaradás. Gergényi Péter jelképes büntetéssel megúszta, akkori vezetőtársait felmentették, Gyurcsány Ferencet meg sem gyanúsították. Engem pedig nemrég egy ügyész 2006. őszi gyalázatos tettének még képviselőként történt nyilvánosságra hozatala miatt jogerősen pénzbüntetésre ítéltek. Ez így nagyon nincs rendben!

– Ennek már 11 éve, a bűncselekmények jelentős része elévült.
– Igen, de elsősorban azért, mert 2006–10 között,

a Gyurcsány-kormány ideje alatt semmit nem tettek a felelősségre vonás érdekében tucatszámra tett feljelentéseink ellenére,

jóvátételt is csak kemény perekben tudtunk kiharcolni.

– Annak idején Gyurcsány Ferencet is feljelentették a 2006-os események miatt.
– Igen. Balsai István, a 2006-os vizsgálatért felelős miniszteri biztos főtanácsadója, Völgyesi Miklós is tett feljelentést terrorcselekmény miatt Gyurcsány Ferenccel szemben. Ez az ismert Balsai-jelentés után történt. A mai napig nem kapott semmilyen határozatot ezzel a kapcsolatban, ami elképesztő.

Ezért is kezdeményeztük, hogy a kommunista bűnök elévülhetetlenségéhez hasonlóan az Alaptörvény rögzítse a 2006. őszi rendőrterror és megtorlások elévülhetetlenségét,

így megnyílna az akkori garnitúra felelősségre vonásának lehetősége.

– Ez kétharmados törvény.
– Igen. Kíváncsi is lennék, hogy a Jobbik mostani formájában, a baloldal felé expressz sebességgel haladva vajon támogatna-e egy ilyen javaslatot. Már csak azért is, mert a régi Jobbik a 2006-os igazságtétel elkötelezettje. De ha egy rosszul értelmezett pártfegyelem képes e fölé kerekedve szavazatokat megakadályozni, akkor már nagy a baj. És ez már többször sajnálatos módon megtörtént.

Gabay Dorka - ]]>www.magyaridok.hu]]>