A Rejtő Jenő-i kocsmai párbeszédrészletet olvasva a Nyugat-Európában egyre gyakoribb utcai késelések hatására a jóízű nevetésbe manapság szorongó érzés vegyül. A jólétükért irigyelt országokra sötét árnyékként terül szét a fortélyos félelem. A magabiztos gazdagok is félve lépnek ki az utcára, mert megrendült a közbiztonság. Az elbizonytalanodás pedig fojtogató szorongást vált ki, ami pedig megfosztja őket a mindennapok örömeitől.

Ide vezetett a Willkomenskultur, az illegális bevándorlók tömegének nyakló nélküli kebelre ölelése. Mi már ezt az álhumánumtól lihegő gesztust a kezdetek kezdetén elleneztük, meg is kaptuk érte a szitkok özönét. A mostani helyzet a jóléttől eltunyult, lassúbb észjárású esti tagozatos kisegítő iskolás felnőttekre emlékeztet, a tanulók többéves fáziskéséssel ismerik fel a 2×2-es feladat megoldását: passport nélkül érkező tömegeket nem szabadítunk magunkra. Most például a kétségbeesett németek kapkodva lezárták a határaikat, a belgák pedig a hozzájuk a magyar kerítésnél fennakadó migránsokat Brüsszelbe fuvarozó üres buszok fotón közzétett puszta látványától pánikba estek. A szolidaritás, a humánum, az európai értékek mostanság ritkábban kerülnek szóba.

Mint tudjuk a nagy vagyon nem feltétlen párosul nagy életbölcsességgel. A gyarmatok kiszipolyozásán meggazdagodó nyugat-európai országok polgárai egy részének a veszélyérzete a nagy kényelem közepette elszunnyadt, és hajlamosak a dölyfösségre. Aligha rágódnak azon a gondolaton, hogy „az emberiség akkor alakult ki, amikor megtalálta Istenét, és akkor vész el, amikor az ember azt hiszi, hogy ő az Isten”.

Most itt tartunk. És amíg a mai kortársaink jólétét megalapozó belga, spanyol, francia, angol és más gazdag országok ük-ükapái az afrikai, amerikai őslakosságot irtva, kifosztva megtollasodtak, addig a mi őseink az oszmán-törökkel vívtak élet-halál harcokat. Védve magukat és a keresztény kultúra tőlünk nyugatra fekvő világ népeit is. így váltunk mára megfogyatkozott, szegény, lenézett, másodrendű európai polgárokká. De a megpróbáltatások kreatívvá, gyors észjárásúvá, a veszélyt felismerni képes néppé formáltak, amellyel a politikai ármánykodás sem tud egykönnyen elbánni.

Hősies önfeláldozásáért a magyarság persze a középkorban sem kapott köszönetet. De legalább nem is büntették, mint ma a határvédelem miatt. Az EU által ránk rótt hatalmas bírság a rejtői abszurd humort idézi. Olyan, mintha a tengerben fuldokló bírót partra húzó életmentőt a kimenekített bíró tilos helyen fürdőzés miatt súlyos pénzbírságra ítélné.

A brüsszeli elitre mindinkább ráillik a kalandregénybeli Fülig Jimmynek a vetélytársáról, Piszkos Fredről közreadott jellemzése: „…fukar, kegyetlen, mogorva és semmitől sem riad vissza, ha pénzről van szó.” A törvény betartása miatt általuk ránk kivetett szürreálisan magas, 200 millió euró gigabírsággal a brüsszeli bürokraták képletesen kést szegeztek Magyarország torkának, hogy e fenyegetéssel térdre kényszerítsék. És közben nem veszik észre, hogy jóval kekeckednek, nálunk már tovatűnt a szocialista időkből megörökölt „merjünk kicsik lenni” szemlélet

Immár mifelénk is más szelek fújnak, a világ átalakulóban van…

Kruppa Géza

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap,hu]]>