Ma 2019 november 16. Ödön napja van. Holnap Hortenzia, Gergő napja lesz.
Führer casting az egykori Németországban

Führer casting az egykori Németországban

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Most szólok, hogy az egykori és oly büszke Németországban a demokrácia is megszűnt.
A németek annyi mindenre voltak már büszkék, a császártól a Führerig és a demokráciáig, hogy most éppen a megszűnésükre büszkék. Viszont ez utóbbit észre sem veszik.

Az elemzők kéjjel vetették rá magukat a vasárnap esti választási eredmények értékelésére, de a lényeget és az igazat már nálunk is nehéz kimondani, mert annyira rászoktunk a liberális torzításokra.

Németország volt NDK-ás tartományainak (és persze Bajorországnak) a politikai térképe negyedszázad után is gyökeresen eltér a nyugattól. Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Európa és Közép-Európa határa továbbra is a hidegháború demarkációs vonalán húzódik és mélyebb etnikai és kulturális okok húzódnak meg a társadalomfejlődési különbségek mögött, mint a negyven évnyi kommunista intermezzo. Jelen állás szerint nyugaton kalifátus lesz, keleten meg a német szocializmus és a fasizmus valami érdekes keveréke.

A nagy német pártok vezetőinek nyilatkozatai a választás után azt is megmutatják, hogy ők is olyan demokraták, mint a mi progresszívjeink, akiknek csak az a választás a jó választás, amelyben minden a nekik megfelelő módon zajlik le.

A kormánykoalíció kb. 14 százaléknyi szavazót vesztett, a bajor CSU története legrosszabb eredményét könyvelhette el, elsősorban azért, mert gyakorlatilag nem szállt szembe a Bajorországot is romlásba taszító muszlim betelepítési programmal. A CDU 8 százaléknál az SPD 5 százaléknál is többet vesztett. De egyik párt vezetője sem mond le és Merkel lesz a kancellár. A szavazatok harmadát sem kapta meg.

Az AfD, az egyedüli bevándorlásellenes párt, amely a teljes sajtó és politikai elit totális támadása alatt kampányolt végig, folyamatosan erőszaknak kitéve, az ébredező szélsőliberális rohamosztag-kultúra nyomása alatt küzdve, amelyet a rendőrség nyíltan vele ellenséges közreműködése is támogatott, megszerezte a szavazatok több mint 12 %-át. A részletesebb eredményeket tekintve kimondható, hogy az AfD országos párt, amely mindenütt még a nagyvárosokban is öt százalék fölött van és Bajorországban is erős.

Az FDP parlamenti visszatérésének erejében alaposan benne van az, hogy jobbról támadta a bevándorlási kérdésben Merkelt.

A szélsőzöldek és a szélsőbal is erősödött minimálisan, de ez választás nem róluk szólt.

Azt ugye mindenki jóelőre kizárta, hogy a szélsőjobboldali AfD-vel koalíciót kössön. Ez végül is logikus és demokratikus, hiszen mi más lenne a választók 13 százalékának kizárása előre is a közügyekből. Először is az AfD bevándorlás-ellenségének szélsőséggé minősítése minimum érdekes kérdés, mert ez a németek többségére igaz, csak a szólásszabadság példátlan korlátozása és az ideológiai és médiaterror nem engedi artikulálódni ezeket a véleményeket. Ha arról kérdeznék a németeket, hogy szeretnének-e még öt kis Abdult a gyerekük óvodai csoportjába, meg együtt kocogni esténként nyolc tíz közismerten jól futó fekete-afrikaival és nem rúgnák ki őket a helytelen válaszért a munkahelyükről, akkor az AfD álláspontja lenne a többségi bőven. Mintahogy a németek 99 százaléka is bizonyosan azt kívánja, hogy a gyermeke pszichésen a biológiai nemének megfelelően fejlődjön és annak megfelelően éljen. Erre már Németországban, sőt egész nyugaton egyre kevesebb lehetősége van, mert az 1 százaléknyi elmebeteg lázálmai érvényesülnek és a gyermekek már néhány évesen is szabadon választhatnak nemet (nem kettőből, hetvenkettőből).

Nincs nagyobb ostobaság, mint hinni annak a közvélemény-kutatásnak, amit a parancsodra hamisítottak meg.

A német szocdemek és konzervatívok már évtizedek óta a liberális médiaértelmiség után mennek, folyamatosan olyasmiket kényszerítve a saját lakosságukra, amit az valójában nem akar. Nagyon nem akar. Az erőszakos muszlim betelepítés és Németország egyre nyíltabb iszlamizálása volt az a pont, ahol a rendszer eresztékei lassan, de gyorsuló ütemben elkezdtek elválni egymástól. A négy-öt hagyományos párt egysége az alapvető és hagyományos emberi és német értékek és érdekek ellen egyre több kisebb-nagyobb konfliktust eredményezett az emberek és társadalmi csoportok között, illetve az emberek fejében.

Egyre több német teszi fel, egyelőre még magának, azt a kérdést, hogy miért kellene valami olyat támogatnia, ami neki ennyire nyilvánvalóan rossz, nagyon rossz és nagyon veszélyes. A németek csak azért ennyien szavaztak az Afd-re, mert sokkal erősebben normakövetők a felszínen, mint mondjuk a közép-európaiak. De látszik a szavazati arányok alapján, hogy a német választók (német társadalom már rég nincs) ki akarnak menekülni ebből a csapdából. A volt keleti tartományok nagyon látványosan. És a bajorok is.

A kuktára nagyon erősen rázárták a fedőt, de már nem zár jól.

Merkel, ez nem is tagadható, megbukott. Pont annyira, mint Gyurcsány annak idején. De ki fogja húzni a ciklusa nagy részét, mert eszelősen ragaszkodik a hatalomhoz. El fogja árulni a választóit és nyilván nem egy CDU-CSU, FDP, AfD koalíciót fog létrehozni, hanem a választói akarattal szemben, egy CDU-CSU, FDP, Grüne koalíciót, amely egyértelműen nem tükrözi a német választók többségének akaratát, ha azt nézzük, hogy a leglényegesebb kérdésben hogyan szavaztak. A leglényegesebb kérdésben, az iszlám térfoglalással szemben foglaltak ugyanis állást a német emberek. A bevándorlás megállításának és a hamis menekültek kitoloncolásának ugyanis feltétlen többsége van a törvényhozásban (lenne). Viszont a zöldek meg fogják akadályozni, hogy ennek érvényt szerezzenek. Ráadásul a kormány népszerűsége folyamatosan csökkenni fog, hiszen a bevándorlási probléma csak súlyosbodni fog az ideológiai eredetű inkompetencia miatt.

Csak egy másik kancellár, esetleg egy bajor léphetne fel olyan programmal, amely szembe megy a liberális őrülettel. De Merkel ennek megakadályozásában sikeres lesz. Csak ebben az egy dologban lesz sikeres, de akkor is küzdeni fog a hatalomért, ha a kormányzás helyett erre kell fordítani minden energiáját. Tipikus posztdemokratikus, liberális politikus ő, nézetek nélkül, aki nem tekint a ciklusának végénél tovább. Az ő fejében Németország jövője nem is létezik.

Nem lehet sokáig úgy kormányozni, hogy az élet alapvető létkérdéseiben folyamatosan kihátrálunk az emberek valódi, ösztönös beállítódásai mögül. A németek most tudják meg, milyen lenne az a világ, ahol nem ők az uralkodó faj. Ahol ők lesznek az üldözött kisebbség, csakhogy ez most nem Kelet-Poroszországban, vagy Nyugat-Lengyelországban történik meg velük, hanem az utolsó erődben, ahová a németség a XX. században visszaszorult, Németföld szívében.

Senki nem tudja, hogy hány német él még Németországban. De ha még elég, ha még van húsz-harminc millió, aki németnek, tényleg németnek gondolja magát, akkor nagyon csúnya vége lehet ennek a vircsaftnak. Ugyanis a németek még sokkal gyakrabban választanak egy karizmatikus elmebeteget főnöknek, mint mások.

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Kultúra (4) Irodalmi kávéház (472) Tereb (138) Mozi világ (440) Politika (1571) Egészség (50) Heti lámpás (218) Mozaik (42) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1439) Életmód (1) Gazdaság (631) Belföld (5) Jobbegyenes (1634) Történelem (13) Sport (729) Mondom a magamét (4077) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Rejtőzködő magyarország (171) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>